Mik a vitalitásgenerátorok és hogyan alkalmazzuk őket? - A Slow Budapest SlowHow – Létformáló előadások című sorozatának legutóbbi eseményéről szóló tudósításunk első részében a stresszorok tárgyalása után felmerült a kérdés, hogyan keltsünk jó stresszt? Ennek három útja van, és a leghatékonyabb, ha mind a hármat használjuk. Folytatjuk tudósításunkat Dr. Császár-Nagy Noémi előadásáról. 

1. Optimizmus - Az élethez való kognitív hozzáállás.

Általános vitalitásgenerátor a humor. A nevetés endorfinfelszabaduláshoz vezet, valamint a rekeszizom szakkádikus mozgása miatt pozitív neurovegetatívállapotba kerülünk. Egy időseket involváló kórházi vizsgálatban egy hétig napi egy óra komédiát nézettek a betegekkel, és az összes résztvevő elégedettségi szintjében szignifikáns emelkedést mutattak ki. A minket ért események humorba fordítása egyben érett megküzdést is jelent, mert

a humor jelentős mértékben tartalmaz agressziót,

ami így elvezetésre kerül. Az optimizmussal szemben a pesszimizmus hatásait a Harvard Egyetem kutatásai vizsgálták. Pesszimista életszemlélet esetében sokkal gyakoribb előfordulását találták a szív-és érrendszeri problémáknak és a daganatos megbetegedéseknek. Az optimizmus egyértelmű jele a jövőkép. A jövőkép nyelvi elemzését illetően láthatjuk, hogy a jövőkép azt jelenti, hogy képem van, ha pedig nincs, akkor képtelen vagyok, ami már azt is jelenti egyben, hogy nem vagyok képes.

2. Mozgás

A második út a mozgatórendszer aktiválásán keresztüli arousal-emelés. Kiemelten hasznos, ha arousalváltozásunk nem külső tényező hatására következik be, hanem a mozgás, mint általunk kontrollált viselkedés által. Ráadásul a sportpszichológia meglepő eredménye, hogy az elképzelt mozgás ugyan olyan hatékony, mint a kivitelezett mozgás. Ezt súlyemelőkkel végzett kutatások mutatták ki, ahol azt tapasztalták, hogy a sportolók azon csoportjánál,

akik csupán elképzelték a súlyemelés mozgását ugyan olyan mérték izomgyarapodás és technikai fejlődés volt tapasztalható, mint akik rendszeresen fizikálisan kivitelezték a mozgást.

Mielőtt azonban fellélegeznénk, hogy innentől kezdve csupán a TV-előtt ülve tökéletes izomzatra és kondícióra tehetünk szert, ki kell emelni, hogy ehhez a mozgássor igen részletes és szisztematikus elképzelése szükséges, amelyre általában akkor vagyunk képesek, ha egy sportban elég tapasztaltak vagyunk a kivitelezés szintjén is. Azonban sérült sportolóknál ez általánosan használt sportpszichológiai imaginációs technika, valamint gerincműtét során használt olyan szuggesztiós kazettákkal, amelyeken mozgásokról hallanak a műtéten átesettek, műtét utáni járási képességük jelentősen javítható. A mozgás elképzelése általi izomnövekedés jelenségének hátterében az áll, hogy ugyan maga az izom nem, de az izom agyi reprezentációja aktív állapotba kerül. Ennek a jelenségnek az ellenkezője a fantom-végtag mozgás, amikor például levágott kezű emberek érzik, hogy mozog elveszített, tehát már nem-létező végtagjuk.

Ez a szuggesztív imagánició pedig értelmezhető tágabban az életre is, segíthetjük általunk vágyott irányba alakulását a vágyott állapotok szisztematikus elképzelésével.

A mozgás és a fizikalitás útjához tartozik a testi érintéskultúra facilitálása. A simogatás élettani szerepe a bőr ektodermális eredetéből fakad. Az érintés pedig T-sejt aktivitáshoz vezet, amelyek erősítik az immunreakcióinkat.

3. Relaxáció: A harmadik út az aktivációs szint tudatos csökkentése. A relaxáció szó eredeti jelentése „elengedni a rabot”. Ami bemerevedett (adott esetben izmokat), azt elengedni. Az autogén tréning módszerének kidolgozója, Schultz hangsúlyozta, hogy a stressz mindig izomfeszültséggel jár. A relaxáció útja ezeknek a testi feszültségeknek a szisztematikus lazításának megtanulása.

Ezen vitalitásgenerátorok rendszeres használata azért elengedhetetlen, mert ahogyan a pozitív pszichológia egyik kiemelkedő kutatója, Barbara Fredrickson meghatározta, egy distressz semlegesítésére három jó stresszre van szükség. Sonja Lyubomirsky viszont hangsúlyozza, hogy

boldogságunk ötven százalékban rajtunk múlik

(40%-a a genetikán, 10% a környezeten), tehát felelősek vagyunk ennek az állapotnak a kialakításáért és fenntartásáért. A boldogság azonban nem megvásárolható, így tehát szakítanunk kell időt a vitalitásgenerátorokra. Lassítanunk kell. A lassításhoz, pedig először tudatosítanunk kell. Tudatosítani először is azt, hogy tévedés a boldogságra, mint feltételektől függő állapotra gondolni. Helytelen kognitív hozzáállás úgy gondolni a boldogságra, hogy az majd akkor következik be, ha bizonyos körülmények fennállnak: ha lesz párunk, ha lesz munkánk. A jelennek, az „itt és most-nak" kell örülni.

A saját magát „hipomanci"-ként becéző Mérei Ferencet megkérdezték diákjai, hogy mi a titka a boldogságnak, hogyan kell élni az életet? Ő úgy válaszolt, hogy az életet nem élni kell, hanem átélni. A kulcs tehát a jelentudatosság.