Legkorábbi sérüléseink gyógyítása Istennel - Hogy félelem helyett bizalommal nézzünk a jövőbe!

Erik Erikson, a 20. századi pszichológia egyik legnagyobb alakja szerint a fejlődés élethosszig tartó, nyolc egymásra épülő feladat megoldásából álló folyamat. Életszemléletünket, felnőttkori kapcsolataink alakulását alapvetően befolyásolja, hogy életünk legkorábbi szakaszában milyen kapcsolódási mintákat tapasztalunk. Ha magzati- és csecsemőkorban nem tanulunk meg bízni magunkban és másokban, az reménytelenséget, boldogtalanságot és a további hét pszichoszociális fejlődési szakaszban elakadást eredményez. A korai fájdalmas emlékek orvosolhatók. A pszichoterápia mellett az imádság, az Istennel való gyógyító kapcsolat is csodákra képes.

Bizalom és remény vs. félelem

Legkorábbi életszakaszunkban meg kell tanulnunk, hogy a minket körülvevő emberek, szüleink, Isten és saját szükségleteink megbízhatóak. Hogy ez az ősbizalom kialakuljon, szeretetteljes, a baba aktuális igényeihez igazodó szülői gondoskodásra van szükség. Ha a gyermek azt tapasztalja, hogy a gondoskodás és szeretet iránti igénye kielégítetlen, sem az őt körülvevő világban, sem pedig saját magában nem bízhat; a kapcsolatoktól elhatárolódóvá - és az egész világgal szemben (beleértve saját magát is) - bizalmatlanná válhat. Ez szélsőséges esetekben krónikus szomorúság vagy depresszió formájában is testet ölthet.

Az alapvető bizalom hiánya az ember életszemléletét és későbbi kapcsolatait is befolyásolja. Akik csecsemőkorukban nem tanulták meg, hogy a világ biztonságos hely, később gyanakvó, ellenséges, dühös, türelmetlen, mindig ugrásra kész emberekké válnak. Akiknél gyakoribbak a keringési rendszer rendellenességei és a szívbetegségek is.

Bizalom és remény nélkül kapcsolatokat is nagyon nehéz építeni. Azok a gyermekek, akik életük kezdetén nem kaptak elegendő gondoskodást, később nehezebben bíznak meg másokban és nehezebben is köteleződnek el. Félnek másokat közel engedni, magukat rájuk bízni. Egyenlőségjelet tesznek a függetlenség és az egyedüllét között, míg az intimitást autonómiájuk feladásának tekintik.

A bizalmatlan, reményvesztett ember életét körbelengi a félelem. Tapolyai Emőke szerint a remény igazi ellentéte nem a reménytelenség, hanem a mögötte megbúvó félelem.

 Milyen koraiak azok a bizonyos korai emlékek?

Szokták mondani, hogy nem lehet elég korán elkezdeni. Ez bizony az emlékgyűjtésre is igaz. Az újszülöttek már meg tudják különböztetni saját édesanyjuk hangját más női hangoktól, sőt még édesapjuk hangjára is hamarabb megnyugszanak. Valamint jobban kedvelik azt a mesét (megnyugtató inger), amelyet édesanyjuk magzatkorukban rendszeresen felolvasott nekik. A vizsgált gyerkőcök születésük után egy speciális géphez csatlakoztatva olyan ritmusban szopiztak, hogy a számukra ismerős mesét hallgathassák. A magzatok nemcsak passzívan gyűjtik az emlékeket, hanem hipotéziseket is felállítanak a környezetükről, és ezeket aktívan tesztelik is. Sallenbach kimutatta, hogy ilyenkor a babák specifikus aktivitási mintázatokat mutatnak, és szüneteket is tartanak, hogy ellenőrizni tudják feltevéseiket.

Az anyák nemcsak táplálékukat, hanem érzelmeiket is megosztják magzatukkal. Az egyes érzelmekhez különböző hormonok tartoznak, amelyek a keringési rendszer segítségével, a méhlepényen keresztül jutnak el a babához. Ez az átvitel nagyon gyorsan történik. Ennek demonstrálására egy kísérletben azt mondták az édesanyáknak, hogy magzatuk nem mozog. A kismamák megemelkedett stressz-szintjére válaszként valamennyi baba pár másodpercen belül rugdosni kezdett.

Stott kutatásai szerint a kismama által megélt párkapcsolati feszültségek befolyásolják a születendő gyermek mentális egészségét. A korai emlékek hatásának egyik legmegdöbbentőbb bizonyítékát Feldmár tárja elénk, akinek három olyan páciense is volt, akik újra és újra öngyilkosságot kíséreltek meg, ráadásul az előző évfordulóján…

Érdekes módon ezek a kísérletek arra a dátumra estek, amikor édesanyjuk abortálni próbálta őket, ráadásul saját életük kioltásának a módja is hasonlóságot mutatott az abortuszkísérletével. Akit édesanyja kötőtűvel kísérelt meg elvetetni, az egy borotvapengével próbálta meg eldobni az életét, míg aki egy abortusztabletta ellenére maradt életben, gyógyszer-túladagolással próbálkozott.

De hogyan is maradhatnak meg ezek az emlékek, ha szavakkal fel sem tudjuk idézni őket? A legkorábbi preverbális emlékeink testérzetekként raktározódnak el az implicit (tudattalan) memóriában. Ezek az élmények elkülönülnek az explicit emlékezettől. Érdekes, hogy a kétféle memória külön helyeken található az agyban. 

Az implicit emlékezet tárolja azokat a korai tudattalan kapcsolati mintákat, amelyek felnőttkori viselkedéseinket is meghatározzák. 

Hogyan építhető a korai bizalom?

Az, hogy egy gyermek reményteljessé váljon, nem csak azon múlik, hogy akkor kap-e enni, ha éhes, és időben tisztába teszik-e. Elengedhetetlen hozzá a szülőkkel folytatott interakció. Az első időkben a bizalmat és jóllétet különösen növeli a testi érintés, a fizikai közelség. A kolumbiai San Juan de Dios Kórházban a koraszülöttek halálozási arányát 60%-ról 5 %-ra sikerült csökkenteni az intézményben bevezetett „Kenguru Programmal”. A programban résztvevő koraszülötteket a megszokott inkubátorba helyezés helyett szüleik hordozták magukra kötve.

Korai sérülések és istenkép

A 19. század végén, 20. század elején sokkal ridegebb nevelési irányzat volt népszerű, amely például nem javasolta a síró csecsemők felvételét. Akkoriban úgy gondolták, hogy ha sokat foglalkoznak a gyermek igényeivel, elkényeztetetté válhat. Nem csoda, hogy az ebben a korban született, poroszos nevelést kapó német teológusok Istent távolinak, hidegnek és megközelíthetetlennek tartották, aki élete nagy részében magára hagyja az embert, és akire nehézségek idején nem lehet támaszkodni. Ez a nézőpont Istent hidegnek és közömbösnek mutatja, aki nem hallja meg imánkat, hiába kiáltozunk Hozzá. Ha ennél is jobban megsérültünk, akkor egyenesen olyannak láthatjuk Istent, mint aki haragvó szülőként szándékosan küldi ránk a rosszat. Amit büntetésként, szótlanul, passzívan tűrnünk kell.

Ezek az istenképek azonban nem egészségesek. A Biblia egy szerető, gondoskodó és igazságos Atyával ismertet meg minket, aki értünk adta egyetlen Fiát. Aki nem csak velünk szeretne lenni, de boldognak is szeretne látni. Akivel kapcsolatba kerülve imádság által magunk mögött hagyhatjuk sérüléseinket.

Az imádság ereje a korai sérülések gyógyításában

A kutatások szerint az imádság a pszichoterápia hatékony kiegészítője lehet a korai sérülések gyógyításában. A természetfelettin túl az Istennel való beszélgetés pszichológiai hatásai is szerepet játszanak a sérülések felülírásában.

Imádság közben a hívő módosult tudatállapotba kerülhet: ilyenkor figyelme megváltozik, beszűkül, elfeledkezhet a mindennapi nehézségekről, sőt ha sikerül extrém módon bevonódnia az Istennel való beszélgetésbe, akár a személyiségstruktúrájának alapvető felépítése is módosulhat. Azt gondolhatnánk, hogy ez csak egészséges, alapvetően „rendben lévő” személyeknél működik, de Luhrmann a társadalom peremén élő, sok esetben pszichés megbetegedésekkel is küzdő hajléktalan nőknél is kimutatta az Istennel való szeretetkapcsolat jótékony, gyógyító hatását. Bármilyen sérülést hordozunk is magzat- vagy csecsemőkorunkból érdemes lehet imában Isten elé vinni, és az Ő szeretetére és gondoskodására rábízni magunkat!

„Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” János 10,10