Az emberek többsége egy olyan életre vágyik, ahol megtudja osztani boldogságát egy másik személlyel. Az elképzelés azon alapszik, hogy a boldogság valójában a szerelem, és a szerelem a boldogság. Ez a két dolog együtt egy olyan állapotot idéz elő, amely tértől és időtől független. Csak és kizárólag a két ember tere létezik, ahol megoszthatják a szerelmüket. De mi van akkor, ha valaki teljesen jól elboldogul egyedül, és nem is vágyik mélyebb kapcsolatra mással? Egyáltalán nem érdeklődik az érzelmi dependencia, a dráma és az elköteleződés iránt. Ilyen valóban létezik? Cikkünkben kiderül!
Optimális én kialakítása
Vannak olyan emberek, akik szingliként tudják a legjobban élni az életüket. Mivel ilyenkor egy autentikus, teljesítő és értelem-teli érzés árasztja el őket. Tisztában vannak azzal, hogy mit és hogyan szeretnének elérni az életükben. Lassan, de biztosan egy olyan független, önbizalommal teli és erős én-t alakítanak ki, amivel céltudatosan haladhatnak az életükben és a karrierjükben. Valószínűleg elegendő társkapcsolatuk és barátságuk van ahhoz, hogy pont ne érezzék magukat teljes mértékben egyedül. Ezenkívül így sokkal szabadabb módon tudnak az idejükkel gazdálkodni és programokat szervezni másokkal.
Amikor kialakult egy úgynevezett „Single by heart” életszemléletmód,
nem szívesen akarják ezt a stabil énképet megváltoztatni
és módosítani egy új párkapcsolattal. Erre az életszemléletmóddal élőkre jellemző, hogy elfogadják a szingli életet. Nem azért szinglik, mert nehézségeik vannak a pártalálásban, hanem mert boldogabbak egyedül.
Nem könnyű döntés szinglinek lenni!
Felmérések szerint azok az emberek, akik úgy döntenek, nem kötnek házasságot és egyedül maradnak, sikeresebbek személyes és interperszonális szinten egyaránt. Ám nem könnyű szembeszállni azokkal az emberekkel, akik abban hisznek, hogy a házasság egy rövidített út a boldogsághoz és az egészséghez. Ahogy a szinglik elfogadják a legjobb barátjuk párkapcsolatát, ugyanúgy kellene a barátoknak támogatnia a szinglit abban, ha egyedül akar lenni.
Ám, ez nem minden esetben van így, sőt a szinglik gyakran sztereotipizálás áldozatává válnak. A „singlism” egy olyan fogalom, amely a szinglik felé irányuló stigmatizálást, sztereotipizálást és diszkriminálást foglalja magába. Ekkor a szingliket gyakran elítélik és igazságtalanul bánnak velük státuszuk miatt. Folyton kitalált dolgokkal akarják az emberek felruházni a szingliket: „Biztos fél lányokkal beszélni.”; „Te komolyan szingli vagy? De nem is vagy olyan csúnya!”; „Nem zavar, hogy szingli vagy? Biztos boldogabb lennél, ha találnál magadnak egy partnert!”;
„Ó, te szingli vagy? ne félj, ismerek egy szintén szingli és csinos pasit. megadom a számát!”
A fentebb említettek miatt a szingliket sajnálják, míg a házasokat ünneplik.
A szingli-élet előnyei
A szinglik a magányos élet előnyeit és jutalmait is képesek látni: egy nyugodt, csendes és független szférát. Ebben a térben képesek lesznek egy pro-szociális, törődő és önzetlen szemléletmódot is kialakítani. Emiatt nagylelkűen fognak bánni kapcsolataikkal, akár egy munkahelyi vagy iskolai környezetben, mint haver, munkatárs vagy osztálytárs.
Továbbá, ahogyan már korábban is említettük: a szinglik megbecsülik az összes olyan lehetőséget, amely karrier vagy akár önérdek szempontjából előnyös lehet számukra. Viszont jobban érdekli őket a jelentésteli munka, mivel az nem csak számukra előnyös, hanem önzetlen módon másoknak is segíthetnek, akár anyagilag, akár lelkileg.
Én a saját utamat járom!
Ha valaki abban leli örömét, hogy függetlenül dönt az életében, a céljait saját érdekei alapján tervezi meg, és a kapcsolatait vágyai alapján alakítja ki, azzal nincsen semmi gond! Lehet, hogy ez bennünk rossz érzést kelt, és folyton párt szeretnénk találni szegény, magányos barátunknak. De higgyük el: a szinglikben életszemléletük alapján kialakult egy olyan kép, hogy ő tudja mi a jó neki. Ha így boldog, akkor hagyjuk: had járja a saját útját!
