„Lehetne rosszabb is!” – Van helye saját érzéseinknek még akkor is, ha mások szenvedése nagyobb

Gyakran tapasztalhatjuk, hogy élményeinket, legyenek pozitívak vagy negatívak, a környezetünk összehasonlítja másokéval. Nehéz meghatározni, hogy ez mikor előnyös és mikor hátrányos ránk nézve. Cikkünkben azt járjuk körül, hogy jellemzően miért fojtjuk el a negatív érzéseinket, és mit tehetünk akkor, ha ezt a viselkedést tapasztaljuk magunkon. 

A mindennapok során mindannyian küzdünk negatív érzelmekkel: szégyennel, traumákkal, bűntudattal, szorongással, depresszióval, fejfájással, vagy egyszerűen csak szomorúsággal. Amilyen gyakran megjelennek ezek az érzések az életünkben, olyan gyakran hallhatjuk azt is, hogy „lehetne rosszabb is" vagy „másnak sokkal rosszabb". Önkéntelenül is mások problémáihoz hasonlítjuk a sajátunkat.

Cikkünkből kiderül:

• Milyen hatása lehet, ha fájdalmas élményeinket folyamatosan másokéhoz hasonlítjuk?
• Milyen okok állnak a háttérben, amiért a lekicsinyléshez folyamodunk?
• Milyen problémákat okozhat, ha magunkba fojtjuk ezeket a negatív érzéseket, és milyen megoldások léteznek?

De ez valóban mindig rossz lenne? Ezt a jelenséget általában nem a rosszindulat szüli, a környezetünkben lévők jó szándékkal próbálnak segíteni, hogy más perspektívából szemlélhessük a helyzetünket. Problémáink tágabb összefüggésben való értelmezése hozzásegíthet, hogy jobban érezzük magunkat, azonban ez nem érvényteleníti az érzéseinket. A másokhoz való hasonlítgatás gyakran természetes, és olykor még előnyünkre is válhat, mivel megmutatja fejlődésünket, hogy honnan indultunk és hová tartunk, valamint segíthet értékelni eddigi törekvéseinket. Azonban előfordul, hogy ez a gondolkodásmód egy spirált hoz létre, ahol szenvedéseinket, negatív érzéseinket is másokéhoz hasonlítjuk, és lebecsüljük sajátjainkat. 

Összehasonlítástól a minimalizálásig

Az érzelmek széles skálán mozognak, pozitívak és negatívak egyaránt. Ebből adódóan a veszteség, a fájdalom egy spektrumon létezik, ahol a különböző események eltérő módon hatnak ránk. Ami az egyik személyre jelentős hatást gyakorolt, nem biztos, hogy ugyanolyan hatással volt a másikra is. Mivel gyakran halljuk, hogy „másnak rosszabb", önkéntelenül is hasonlítjuk saját szenvedésünket másokéhoz, így próbálva értelmet adni fájdalmunknak.

Ez az összehasonlítás igen hamar érzelmeink és tapasztalataink minimalizálásához vezet.

A lekicsinylés egy kognitív torzítás: ekkor az egyén a saját élményeit ítéli meg kevésbé fontosnak. Ez a folyamat ártalmas, mert érvényteleníti érzéseinket és a jelentős élmények átélését. 

Felmerül a kérdés, hogy miért becsüljük alá saját negatív élményeinket?

• Megküzdési mechanizmus: Ha minimalizáljuk szenvedéseinket, és azt mondjuk „lehetne rosszabb is”,  „másnak rosszabb”, segíthet kordában tartani érzéseinket. Azonban ez hosszú távon nem megoldás.

• Társadalmi elvárás: Az élmény hatását a társadalom nem mindig fogadja el, ami oda vezet, hogy minimalizáljuk a saját élményeinket, mert a körülöttünk lévők is így tesznek. Ennek következtében ezek a közös tapasztalatok és élmények nem kerülnek felszínre.

• Bűntudat: Amikor mások nagyobb nehézségekkel küzdenek, bűntudatot vagy szégyent érezhetünk amiatt, hogy a saját problémáinkra összpontosítunk. Ez arra ösztönözhet, hogy lekicsinyeljük a saját szenvedésünket.

Milyen következménye lehet, ha nem éljük meg élményeinket, és ha elnyomjuk az élmények okozta negatív érzelmeinket?

A nehéz érzelmek elnyomása később problémákat okoz. A minimalizálás nem engedi, hogy a negatív érzelmeket átéljük, mert azt üzeni számunkra, hogy elfogadhatatlanok ezek az érzések.

Fel kell dolgoznunk élményeinket, tapasztalatainkat, érzéseinket, vagy szervezetünk más utat talál arra, hogy megküzdjön velük. Ez hosszú távon érzelemszabályozási nehézségekhez, hangulatingadozáshoz, esetleg szorongáshoz, stresszhez vagy depresszióhoz vezethet.

Nehezebben bízunk meg másokban vagy épp saját magunkban, és szükségleteinket nehezebben fejezzük ki, illetve a pozitív érzelmek megélése is nehézséget okozhat. Továbbá önromboló viselkedési formák is megjelenhetnek, mint az érzelmi evés vagy az alkoholfogyasztás növekedése. 

Mit tehetünk ilyenkor? Érzelmeink felismerése és megértése: self-help tippek otthonra

A legjobb megoldás, ha egyáltalán nem hasonlítjuk magunkat másokhoz, akár a másiknak jobb, akár rosszabb az éppen aktuális helyzete, azonban erre igen kevés az esély.

A legjobb módja a nehéz érzelmek kezelésének, ha átéljük őket. Mindenkinek megvannak a saját problémái, és különböző erőforrásokkal, tapasztalatokkal rendelkezünk, amelyek befolyásolják az élményeink feldolgozását. Ami másnak lényegtelen, számunkra nagy jelentőséggel bírhat. Fontos, hogy érzéseinket a számunkra megfelelő módon éljük meg, mivel szenvedéseink érvényesek függetlenül attól, hogyan tapasztaljuk meg őket. Ahogyan az örömöt sem éljük meg ugyanúgy, úgy a fájdalmat sem.

Fontos, hogy megtanuljuk felismerni, megélni az érzéseinket, és túllépni rajtuk, ehhez azonban dolgoznunk kell önmagunkon. Ahhoz, hogy fejlesszük ezt a képességet magunkban, különböző módszereket alkalmazhatunk. 

• Mindfulness: érzéseink és szenvedéseink tudatosítása.
• Az érzéseink megértése: Fontos megérteni, hogy mindannyian szenvedhetünk a magunk módján saját problémáink miatt, hiszen ez az emberi élet része.
• Érzéseink és élményeink leírása: Ha leírjuk problémáinkat, segít tudatosítani, feldolgozni és elfogadni a negatív érzéseket, így könnyebb túllépni rajtuk.
• Megfelelő személyek jelenléte az életünkben: Fontos, hogy olyan személyekkel vegyük körül magunkat, akik megadhatják a szükséges támogatást.