„Lélek vagyok, élni szeretnék!” – A testen kívüli élményről

A testen kívüli élményt nehéz megragadni, egyesek szerint megtapasztalása során csak agyunk űz velünk csúfos játékot, mások biztosak benne, hogy rejtélyes módon képesek lehetünk kilépni a testi kereteink börtönéből. Azok, akik átélték, jellemzően úgy írják le, mintha a tudatuk elhagyná a fizikai testüket, gyakran felülről néznek le önmagukra, így olyan érzés, mintha a saját testük felett lebegnének szabadon. Mégis mi lehet a furcsa élmény hátterében álló tudományos magyarázat?

A testen kívüli élmény az a különös és megmagyarázhatatlannak tűnő állapot, amikor úgy érezzük, mintha kívülről tekintenénk a saját testünkre. Az élmény során gyakran torzul a tér- és időérzékelés, így végtelennek tűnhet a furcsa esemény. A testen kívüli élményt gyakran tulajdonítják valamiféle természetfeletti eseménynek, így előszeretettel tárgyalják ezoterikus portálokon, azonban tudományos körökben ennél tisztább magyarázat áll a rejtélyes jelenség hátterében. A legújabb kutatások szerint főként neurológiai háttere.

Testen kívüli élményben jellemzően akkor lehet részünk, ha agyunk egy kis időre „beadja az unalmast”, és nem képes a különféle modalitásokból érkező információkat integrálni: a látás, az érintés, a propiocepció, valamint a vesztibuláris rendszer ingereit. A témában megvalósuló korábbi kutatások főként a látásra és az érintésre fókuszáltak. Például azt az illúziót vették alapul, amikor a személynek az az érzése, hogy látja magát kívülről. Egy friss kutatás azonban a vesztibuláris rendszer jelentőségét tárta fel a testen kívüli élmény megtapasztalásával kapcsolatban.

Három apró csontocska a belső fülben

Sok esetben a vesztibuláris rendszerben fellépő zavarok okozzák a szédülés érzetét. Minden érzékleti modalitásból azt az információt kapjuk, hogy egy helyben állunk, a vesztibuláris rendszer mégis azt a jelet küldi számunkra, hogy mozgunk. Ez a különbség pedig kiváltja a szédülés kellemetlen érzetét. Ez alapján feltételezhető, hogy a testen kívüli élmény kialakulásában is szerepet játszhatnak a belső fülünkben található egyensúlyi szervek.

Egy frissen megjelent kutatásban az Aix Marseille Egyetem kutatója és a Hôpital Européen neurológusa kétszáztíz személy bevonásával vizsgálták a testen kívüli élményt. Megállapították, hogy azoknál a pácienseknél, akik gyakran szenvednek szédüléstől vagy vertigótól sokkal gyakoribb a jelenség. A betegek tizennégy százaléka tapasztalt már testen kívüli élményt, szemben a kontrollcsoport körében előforduló ötszázalékos aránnyal. A páciensek többsége pedig arról számolt be, hogy az állapot jellemzően a szédülést követően jelentkezik, valamiféle könnyűség és megemelkedés érzés formájában, ami pár másodperctől kezdve akár percekig is tarthat.

A kérdőívek elemzésébél kiderült, hogy a szervi elváltozásokon túl a deperszonalizáció-derealizáció, depresszió és a szorongás is előjelezheti az élményt. Ezek alapján elmondható, hogy ezek a pszichológiai tünetek együttesen fellépve az atipikus vesztibuláris rendszerből származó jelekkel váltják ki a különleges érzést, amit természetfelettinek gondolunk. Az egészséges kontrollszemélyeknél is kimutatható volt a deperszonalizáció-derealizáció és a testen kívüli élmény közötti kapcsolat. Ez annyira nem is meglepő, mivel deperszonalizáció-derealizáció magában foglalja azt az érzést, mintha kívülről szemlélnénk magunkat, valamint mintha a tárgyak körülöttünk nem is lennének igazán valóságosak.

A testen kívüli élmény tehát nem valami természetfeletti spirituális jelenség, amely során a lelkünk pár pillanatra kiszáll a testünkből, hanem egyértelműen a vesztibuláris rendszer zavarával magyarázható, mint a Menière-betegség vagy a neuronitis vestibularis. Mindezek kiegészülése az előbb taglalt pszichológiai kórképekkel pedig még tovább növeli a különleges élmény előfordulási valószínűségét.