A krónikus fájdalom kezelésében a pszichoterápiáknak is helye van a tünetek bio-pszicho-szociális természeténél fogva. Ezek a módszerek változatos keretrendszerben közelítik meg a problémakört a maladaptív gondolkodási minták újrastrukturálásától kezdve a módosult tudatállapotban végzett mentális műveleteken át egészen a relaxációig. Cikkünkben az egyes technikákról tudhatsz meg többet.

Korábbi cikkünkből kiderült, hogy a krónikus fájdalom esetében egy komplex jelenséggel van dolgunk, melynek igazán hatékony kezelése integrált szemléletet kíván a szakemberek részéről. A fájdalom és a pszichológiai faktorok kölcsönös viszonyban állnak egymással. Maga a fájdalom negatív hatással lehet pszichés állapotunkra, azonban egyes lelki jellemzőink is kihatnak a fájdalomélményünkre. A pszichoterápiás módszereknek tehát helyük van a kezelési repertoárban, noha a leghatékonyabb kezelési mód az úgynevezett multidiszciplináris megközelítés, ahol a különböző szakterületek képviselői együtt vesznek részt a kezelésben.

Az egyes pszichoterápiás lehetőségek abban különböznek többek között, hogy a kezelés során a fájdalomélmény mely komponensére fókuszálnak: szenzoros (érzékleti), affektív (érzelmi), kognitív (gondolkodási) és viselkedéses hangsúlyokról beszélhetünk.

Ismeretekre, gondolatokra fókuszálva: a pszichoedukáció és a kognitív terápiák

A pszichoedukáció gyakorlatilag módszeres információátadást jelent a páciensek számára a fájdalom természetével és kezelésével kapcsolatban. A testi folyamatokon túl ismeretet szerezhetnek a fájdalom pszichoszociális vonásairól is. Az edukáció célja többek között, hogy

az elszenvedő szerepéből egy aktív pozícióba segítse a klienst

a tudás által. Ennek következtében képes belátni, hogy hatással lehet saját gyógyulására pszichés működésének megismerésén és befolyásolásán keresztül.

A krónikus fájdalommal gyakran együtt járnak olyan gondolkodási mintázatok, hiedelmek, melyek noha a beteg akaratán kívül, mégis kiváltják, fenntartják, súlyosbítják a fájdalomélményt. A katasztrofizáló gondolatok tapasztalása során a betegnek az jut eszébe például, hogy a fájdalom miatt soha nem élhet már teljes értékű életet, talán kerekesszékbe is kényszerülhet. Esetleg a legapróbb fájdalom észlelése estében is arra következtet, hogy valami nagy baj van az egészségével. A kognitív terápiák ezen gondolatok tudatosítására és átstrukturálására koncentrálnak. Különböző, fájdalomkezelésre specializálódott kognitív terápiáról beszélhetünk. A félelem-elkerülés terápia például a fizikai aktivitástól való félelem csökkentését tűzi ki célul. Az elfogadás- és elköteleződés terápia a mindfulness-t (tudatos jelenben való lét az élmények értékítélete, minősítése nélkül) integrálva a fájdalom élményének elfogadását állítja a középpontba.

A terápiás környezetben azokat a negatív automatikus gondolatokat lehet tudatosítani, újrastrukturálni, realisztikusabbá tenni, melyek addig tehetetlen, passzív szerepben tartották a beteget a fájdalmával szemben.

Miért jó ellazulni, azaz a relaxációs technikák

A relaxáció egy olyan technika, mely segítségével a páciensek megtanulják akaratlagosan ellazítani a nagyobb izomcsoportjaikat. Számos relaxációs módszert ismerünk. Van, ahol az izmok aktív feszítésével-elengedésével jön létre az ellazult állapot, más esetben képzeleti műveletek mentén érjük el ugyanezt. Miért lehet ez hatékony a fájdalomkezelésben?

A fájdalom kapcsolatban áll az izomfeszüléssel,

a relaxációs technikák pedig ezt hivatottak csökkenteni. A relaxáció továbbá a krónikus fájdalomban gyakran tapasztalható feszült, szorongásos pszichés állapotok oldására is alkalmas.

Módosult tudatállapotok és a képek ereje

Az imagináció esetén mentális képekkel történik a munka egyfajta módosult tudatállapotban. A beteg maga alkothat egy képzeleti képet a fájdalomélményéről, vagy a terapeuta indukálta, fájdalomhoz kötődő szimbólum elképzelésével indul a folyamat, melyen különböző mentális műveleteket hajt végre a kliens. A terápia során a cél a kép segítségével a fájdalom testből való eltávolítása metaforikus úton, a fájdalomélmény átalakítása vagy a fájdalom jelentésének megváltoztatása.

A mentális képek segítségével gyakran könnyeben tudjuk kifejezni azokat a nehéz érzelmeket, amelyek a fájdalomélmény mögött húzódnak.

A hipnoterápia során szintén módosult tudatállapotban van a páciens, miközben a terapeuta szuggesztiókkal stimulálja. Ezek olyan állításokat tartalmaznak, amelyek a fájdalomélmény megváltoztatását, a kellemes érzés fokozását és a fájdalom figyelmen kívül hagyásának képességet hangsúlyozzák.

Végül de nem utolsósorban, a krónikus fájdalom kezelése pszichodinamikus keretek között is történhet, ahol a fókusz azokon a tudattalan érzelmi konfliktusokon (teljesítménykényszer, bűntudat, önértékelési problémák stb.) van, melyek fenntarthatják a fájdalomélményt.

Az említett terápiás módszereken túl természetesen egyéb pszichoterápiás technikák is alkalmazhatóak az egyéni sajátosságokat és a szakember repertoárját figyelembe véve. Az egyes technikák más-más keretrendszerben gondolkodnak, más aspektusból közelítik meg az egyén fájdalomtüneteit. A páciens tudatosságának, kontrollérzetének, megküzdési módjainak erősítése azonban mindegyikben fontos tényező.

Felhasznált szakirodalom: Császár-Nagy, N. Bagdi, P.,  Font, O., Harkai V., Stoll, D. P. (2014). A krónikus fájdalom pszichoterápiás lehetőségei. Gerincgyógyászati Szemle. 2014. szeptember, 48-56 McCracken, L., Eccleston, C. (2003). Coping or acceptance: what to do about chronic pain? Pain 105, 197–204