A szexualitáshoz kötődő meggyőződéseink nagyon gyakran tévhitekben gyökereznek, és alattomos módon tudják befolyásolni szexuális életünket. Ezek az áligazságok képesek megfosztani bennünket az intim pillanatok valós megélésétől az általuk generált elvárások, beszűkült figyelmi és érzelmi állapotokból kifolyólag. Bizonyos esetekben pedig akár szexuális problémák fenntartói is lehetnek.
Egy férfi természetesen bármikor készen áll a szexre és az igazi női orgazmus bizony vaginális. A pszichológus hátán futkos a hideg, a szerencsétlen „hívő” pedig már bújja is a magazinokat, kreatívabbnál kreatívabb szexpraktikák után kutatva, melyek majd jól megmondják, hogyan is érheti el mindezt. S valóban, ilyen és ezekhez hasonló tévhitek sora gyakorol hatást szexuális kapcsolódásainkra. A rögzült beállítódások automatizmusokként élnek velünk, melyeket nyomós indok hiányában nem érdekünk felülvizsgálni. Sokszor csak akkor szembesülünk a létezésükkel, s következményeikkel, amikor a hálószobai konfliktusainkkal.
Tévhiteink gyökerei
A mítoszaink kialakulásáról számos tényező gondoskodik életünk során. Szexuális szocializációnk egyik főszereplője a családunk. A testnek tulajdonított szerep, a szülők közötti gyengéd érintkezések megléte és megmutatása a gyermek előtt vagy éppenséggel ezek takargatása, a szexualitásról való kommunikáció, a felvilágosítás, a vallás mind-mind mintaként szolgálnak a fejlődő nemiség számára. Kortárs kapcsolataink sem elhanyagolhatóak, hiszen az egymással megosztott, szexualitást érintő történeteinkből is építkezünk, valóságtartalmuk mértékétől függetlenül. Az első partnerrel átélt intim élmények tengerébe pedig már többnyire előzetes feltételezésekkel, fantáziákkal csobbanunk. Elképzeléseinket azonban jelentősen alakíthatják mind a jó, mind pedig a kellemetlen tapasztalatok. Nem utolsó sorban pedig körülvesz bennünket egy egész társadalmat befolyásoló szexuális kultúra, ahol egyre inkább a pornóipar szolgáltatja a „tananyagot”, táptalajt teremtve tévhiteink virágzásának.
Leggyakoribb szexuális mítoszaink
Szexuális tévhiteink precízen fedik le intim együttléteink legapróbb momentumait. A testi sajátosságoktól elkezdve, az érintkezések formáján és a kielégülés módján át, időbeli, térbeli jellemzőket nem elfelejtve képesek előírni számunkra a jó szex receptjét, s az „intim katasztrófák” ismertetőjegyeit. Nézzünk meg néhányat a leggyakoribbak közül:
- Egy férfi mindig akarja a szexet, és készen is áll rá.
- A szex lehetetlen merev pénisz nélkül.
- A szex egyenlő a közösüléssel.
- A férfiak feladata a szexuális együttlét kezdeményezése.
- A jó kapcsolatban a szexuális vágy sosem apad.
- A szex akkor jó, ha spontán.
- Merevedési nehézséggel nem férfi a férfi.
- A vaginális orgazmus az érett női kielégülés formája ellentétben a klitorálissal.
- A tökéletes szex közös orgazmussal végződik.
- A női szexualitás véget ér a változó kor bekövetkeztével.
- A szex a fiatalok játéka.
- Ha egy nő nem képes minden együttlét során orgazmushoz jutni, ott valami baj van.
Tévhiteink hatásai
Ezek a mítoszok olyan irreális elvárásokat képesek támasztani önmagunkkal és a partnerünkkel szemben, melyek korlátoznak abban, hogy megélhessük kapcsolatunkban a szexualitás sokszínűségét, s átadhassuk magunkat a pillanat nyújtotta testi-lelki gyönyöröknek. Különösen veszélyesek azok a típusú tévhitek, melyek túláltalánosítanak és teljesítménycentrikusak. Ezek sokszor egy szorongásos alaphangulatot idéznek elő, ezzel akár a biológiai funkcionitást is megakadályozva, mely önbeteljesítő jóslatként erősíti meg az alapvető tévhitet. Amikor egy férfi azon görcsöl, hogy vajon lesz-e merevedése, szinte borítékolt a kudarc. S ha ezt a pillanatot nem sikerül együttérzően kezelni, esetleg túllendülni rajta egyéb örömszerzési lehetőségek által, a férfiban könnyen megerősítődik a félelem, hogy ő már nem is férfi többé, hiszen kielégíteni is képtelen a párját. A nőkben pedig gyakran megjelenik ilyenkor a saját vonzalmuk megkérdőjelezéséből fakadó frusztráció. Kutatások igazolják, hogy azoknál az egyéneknél, ahol valamilyen szexuális diszfunkció tapasztalható (merevedési zavar, csökkent szexuális izgalom, orgazmus képtelenség stb.), jelentősen gyakrabban fordulnak elő ezek a szexuális tévhitek, mint a szexuálisan jól funkcionálók esetében.
A férfiakra a teljesítménnyel kapcsolatos, „macho”, míg
a nőkre a korukhoz és testükhöz kötődő hiedelmek a jellemzőek.
Hogyan küzdhetünk meg szexuális mítoszainkkal?
Ha szexuális életünkben valamilyen nehézség üti fel a fejét, mindenképpen érdemes megvizsgálnunk a szexualitáshoz kötődő meggyőződéseinket, esetleg azokat az automatikus gondolatainkat, melyek az együttlétek során lefoglalják figyelmünket. Ahogy a pszichológiában gyakran tapasztaljuk, a tudatosítás, a megkérdőjelezés már önmagában a segítségünkre lehet. Sokszor egy-egy „ősi szabály” felrúgása hozza az áttörést: „Nem gondoltam, hogy 50 fölött is lehet őrületeset szexelni.” Természetesen az éveken keresztül épülő struktúrákon nem mindig tudunk egyik pillanatról a másikra változtatni.
Egy szexuálisan harmonikus kapcsolat
elengedhetetlen eleme a szexről való kommunikáció.
A szocializációnk során szerzett attitűdök, preferenciák hamar kiderülhetnek egymás számára, amikor például megosztjuk partnerünkkel, hogy mi az, ami számunkra örömet vagy épp ellenkezőleg kellemetlen érzést okoz az ágyban. Továbbá ahelyett, hogy saját hipotéziseink mentén jósoljuk be a másik szükségleteit, érdemes megkérdezni őt a közös szexuális élethez kötődő tapasztalatokról, érzésekről. Mindez segíthet megérteni a másik viselkedését, megélését és akár lehetőséget teremt megszabadulni egy-egy tévhittől.
Önmagunkkal és partnerünkkel kapcsolatos szexuális meggyőződéseink összességében fontosak intim kapcsolódásunk stabilitásának kialakítása és megőrzése érdekében. A merev, túláltalánosított tévhitek azonban megmérgezhetik együttléteinket, az irreális elvárások, teljesítménycentrikusság okozta felesleges szorongások által.
