Ma már egyáltalán nem meglepő, hogy a társkeresés elsősorban a digitális térben zajlik. Az applikációk világában nincs idő egymás mély megismerésére: a felvillanó profilképek alapján másodpercek alatt döntjük el, hogy zöld utat adunk-e a további ismerkedésnek. Vajon az online társkeresés élménye már közelebb áll a fogyasztáshoz? Az algoritmus tényleg elvezethet az ideális jelölthöz? Hogyan hat mindez az önértékelésünkre? És mit kezdjünk a bőség zavarával? A modern társkeresés kérdéseit a BrainBar kerekasztal-beszélgetésén boncolgatta Farkas Vera pszichológus, a Mindset szakembere, Url Izabell író, emberi jogi aktivista és Weiler Péter üzletember, a Randivonal és a Puncs.hu alapítója. A meghívottakkal Lil Frakk rapper, műsorvezető beszélgetett.

Tény és való: az online társkeresők elterjedése gyökeresen átalakította párkeresési szokásainkat és a hagyományos randikultúrát. Az ismerkedésnek demokratikusabb, de – működési elveiből következően – felületesebb irányt is adott, ami befolyásolja önértékelésünket és a párkapcsolatokról kialakított elképzeléseinket.

A keresés-böngészésen alapuló társkeresők után a 2010-es években a Tinder berobbanása bevezette a swipe-kultúrát. Ez az, amikor egyetlen kép alapján, jobbra vagy balra húzás segítségével döntjük el, hogy szívesen ismerkednénk-e tovább az illetővel. Az algoritmus a választásaink alapján felméri az igényeinket, és ezekhez illeszkedő partnereket ajánl. Ha mindketten jobbra húzzuk a másikat, kialakul egy match (egyezés), és elkezdhetünk chatelni, beszélgetni egymással.

Mi van a matchen túl?

A társkeresésnek ez a formája szervesen illeszkedik a tömegfogyasztás társadalmához és a social média által meghatározott felszínes világképhez, de felvetődik a kérdés: mennyire jó és hova vezet ez, hogyan tudunk így jelentőségteljes, mély kapcsolatokat kialakítani?

Weiler Péter szerint természetes, hogy ahogyan munkahelyet és lakást is döntően online keresünk, a párkeresés is beköltözött a digitális térbe. Ez önmagában nem jó vagy rossz – egyszerűen más működési logikát hoz, más előnyökkel és kockázatokkal.

Farkas Vera rámutatott: nem az a kulcskérdés, hogy „hol találunk párt, hanem hogy utána mit kezdünk azzal, hogy találtunk valakit”. Fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy:

az ismerkedés nem ér véget a matchnél: a kapcsolat hosszú távra szól, aminek része, hogy újra és újra megismerjük, felfedezzük egymást, miközben a világ és mi is folyamatosan változunk.

Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a swipe-kultúra extrém módon felgyorsította az ismerkedés folyamatát. Az első benyomáson alapuló döntés nem ad lehetőséget a mérlegelésre, mások valódi értékeinek megismerésére. A Randivonal alapítója úgy látja, megoldás lehet, ha a shallow dating helyett a deep dating felé mozdulunk, vagyis nem „habzsoljuk a kínálatot”, lassítunk, időt adunk a beszélgetéseknek, és tudatosan térképezzük fel a másik személyiségét, tulajdonságait és közös vonásainkat.

Az online kapcsolódás buktatói: mit kezdjünk a bőség zavarával?

Ha regisztrálunk egy online társkeresőre, az első benyomásunk általában a vizuális túlingerlés és a végtelen választási lehetőség, ami egyszerre lehet vonzó és zavaró, ugyanakkor egyáltalán nem könnyíti meg a dolgunkat. Ha hagyjuk, az applikáció végtelen kínálata könnyen fogyasztói logikába tol – mindig jöhet egy „jobb” opció, ami elköteleződési nehézségekhez vezet.

Url Izabell kiemelte: a végtelen választék illúziója egy csapda, ami miatt sokan nem zárnak le döntéseket, és nyitva hagyják a lehetőséget az újabb jelöltek számára. Ez a hosszan fenntartható ismerkedési stratégia érzelmileg sekélyes kapcsolatokat eredményez, és paradox módon konzerválhatja a magányt.

Farkas Vera pszichológus szerint is látszólagos a szabadság, hiszen valójában „egy kényszerítő struktúrába kerülünk”, ahol a végtelen választék csak egy illúzió, hiszen mindig választanunk kell, mindig lesz új jelölt. Éppen ezért a folyamatos keresgélés azt az érzést fogja hagyni bennünk, hogy a többi választási lehetőségről lemaradunk, amit tovább feszít a „ki tudja, mi lett volna, ha mást választok” dilemmája. Végül inkább el sem köteleződünk, nehogy megfosszuk magunkat a többi lehetőségtől, így benne maradunk a rendszerben.

A Mindset pszichológusa a kötődési minták meghatározó szerepét is hangsúlyozta. „Ha valaki elkerülő vagy szorongó kötődésű – ami visszavezethető a szülőkkel való kapcsolathoz is –, akkor talán kevésbé hajlamos az elköteleződésre, mert mélyen belül azt érezheti, hogy van valaki a világban, aki jobban megérti és illik hozzá. Így sosem lesz elégedett.”

A képen (balról jobbra): Lil Frakk, Weiler Péter, Url Izabell és Farkas Vera

Másfelől az online társkeresők működési logikája is felerősíti ezeket az érzéseket. A dopaminnal fűtött keresgélés, az újabb és újabb opciók felkínálása és a végtelen lehetőség illúziója teret ad a kétségeknek, arra sarkallva a felhasználót, hogy még több időt töltsön az új jelöltek feltérképezésével. Lil Frakk rávilágított, hogy ez lehet az üzleti modell lényege, hiszen ha mindenki gyorsan megtalálná a párját, nem használnánk tovább a társkereső applikációkat.

Weiler Péter megjegyezte: a bőség zavara mindig a társkeresés része volt, ugyanakkor az emberi pszichében bízhatunk annyira, hogy tudja, mi a jó neki, és kitart mellette.

Párkapcsolati modellek az online térben

De vajon tényleg így van: tudjuk, mi a jó nekünk? És mire lenne szükség ahhoz, hogy valóban tudjuk, mi a jó nekünk? Ha a pszichológia felől vizsgáljuk a témát, egyáltalán nem biztos, hogy előbbi kérdésre határozott „igen” lenne a válasz. A közösségi média alapjaiban alakította át, ahogyan a párkapcsolatokról gondolkozunk, és amilyen elvárásokat támasztunk egy kapcsolatban.

Url Izabell hangsúlyozta, hogy lényeges „milyen párkapcsolati mintát tartunk referenciának”. Az emberi jogi aktivista hozzátette: a közösségi média idealizált képet fest a párkapcsolatokról, ami nem felel meg a valóságnak, mégis hajlamosak vagyunk téves következtetéseket levonni belőle, például hogy mások sosem veszekednek, mindig utaznak és boldogok. Pedig egy egészséges kapcsolatban előfordulnak viták és hullámvölgyek, a kérdés inkább az, hogy tudunk-e ezekről nyíltan, őszintén kommunikálni, és együtt fejlődni, változni, ha szükséges.

A társkeresés kulcsa: az önismeret

A valós párkapcsolati minták mellett az egészséges kapcsolódás kulcsfontosságú összetevője a stabil önértékelés és önismeret.

A társkereső applikáció működési modelljéből adódóan próbára teheti önértékelésünket, hiszen „rengeteg összehasonlítási helyzetet teremt”

– emelte ki Weiler.

Url Izabell szerint is „versenyhelyzet alakul ki, amiben mindenki szeretne a legjobbként feltűnni”. Ez aztán meghatározza azt is, hogyan prezentáljuk magunkat online, milyen képeket mutatunk meg a profilunkon. Az aktivista hozzátette:

„ezek a profilok nem feltétlenül a potenciális partnereknek szólnak, sokkal inkább egy vélt vagy valós közönségnek, akik előtt próbáljuk minél jobb színben feltüntetni magunkat”.

Farkas Vera kifejtette, hogy a profilok létrehozásával gyakran tárgyiasítjuk magunkat, hiszen az online applikációk nem adnak teret valós énünk kibontakoztatására. Az önreprezentáció dilemmája, hogy mit is mutassunk meg magunkból, melyik személyiségrészünk lehet valóban érdekes és megnyerő mások számára.

A Mindset pszichológusa szerint

akár az önismeret torzulásához is vezethet, hogy a visszajelzések nem a valós énről, hanem a közösségi médiában felépített én-képről szólnak.

„Az, hogy kik vagyunk, valójában ennél jóval összetettebb: része az is, hogy mit gondolunk önmagunkról, mások mit gondolnak rólunk, és hogy milyenek szeretnénk lenni."

Ennek a három összetevőnek az egységéből épül fel az önismeret, ami ahhoz szükséges, hogy – kérdésünkhöz visszakanyarodva – tudjuk, mi a jó nekünk. És ez a kulcsa annak is, hogy eltűnjenek belőlünk a bőség zavarát illetően a kérdőjelek, hiszen „ha tisztában vagyunk önmagunkkal, a szükségleteinkkel és azzal, hogy kit keresünk, akkor fel tudjuk mérni, hogy jó match vagyunk-e igazából” – tett pontot a vita végére a szakember.

„Konfliktuskerülőkké váltunk: félünk egymástól, félünk saját magunktól”

Farkas Vera megállapítása arra reflektál, hogy az online társkeresők túlzott használata végül az élő kapcsolódás átélésének nehézségéhez, szorongásokhoz, félelmekhez vezet.

A meghívottak egyetértettek abban, hogy az ismerkedés fontos része a személyes találkozás, hiszen a nonverbális jelzések, a jelenlét energiája online „nehezen jön át”.

Weiler Péter kiemelte, hogy míg 25 évvel ezelőtt szombat esténként táncházba mentünk, ma már előszeretettel választjuk a társkeresés kényelmesebb és kockázatmentesebb módját. Az üzletember szerint fontos, hogy merjünk személyesen találkozni: „ha online működik köztünk valami, minél előbb vigyük át az ismerkedést offline térbe – sétáljunk, kávézzunk”.

Az online legyen kiegészítő elem, hiszen nem helyettesítheti azokat az élményeket, amik személyesen megeshetnek velünk

– hangsúlyozta Weiler.

Url Izabell azt tapasztalja a korosztályában, hogy sokan azért választják az online ismerkedést, mert így elkerülhetik az elutasítottság élményét. Bár ez online is bekövetkezhet, talán kevésbé megrendítő, mint a szemtől szembeni visszautasítás. Az emberi jogi aktivista kiemelte azt is, hogy nőként a személyes ismerkedésnél kiszolgáltatottabbnak érezhetjük magunkat: „Biztonságosabbnak hat az online kezdeményezés, ahol van idő gondolkodni, és könnyebb kulturáltan nemet mondani.”

A Mindset pszichológusa, Farkas Vera ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a párkereső applikációk társfüggővé is tehetnek, hiszen arra ösztönöznek, hogy folyamatosan kapcsolódjunk másokhoz, és azt ígérik, hogy sosem leszünk egyedül. Valójában azonban az egyedüllét a létezés alapvető feltétele, így a társkeresés mellett ugyanolyan fontos, hogy „merjünk egyedül lenni”.

Gyakorlati tanácsok a beszélgetés alapján

Lassíts: adj időt a beszélgetésnek és az ismerkedési folyamatnak – a kapcsolat nem sprint.

Nézz rá a mintáidra: Ha kerülöd a mélyebb kapcsolódást, vagy szorongsz az egyedülléttől – az applikáció mindkét esetben menekülési útvonal lehet, de nem jelent valós megoldást a problmáidra. Kérj segítséget, ha szükséges!

Tisztázd, ki vagy: Mielőtt belevágnál a párkeresésbe, mélyítsd az önismeretedet – légy tisztában önmagaddal, a kapcsolati elvárásaiddal, és azzal, kit szeretnél magad mellé.

Vidd át az offline térbe: Ha lehetőséged van rá, mielőbb kérj személyes találkozót. Így elkerülheted, hogy egy ideálképet dédelgess magadban a másikról, és olyan dologba éld bele magad, ami csalódáshoz vezetne.

Tarts szünetet: Ha úgy érzed, túl sok idődet felemészti az applikáció, és negatív hatással van az önértékelésedre, bátran jegeld egy időre az online ismerkedést, és koncentrálj önmagadra.

Ne félj egyedül lenni: Tanuld meg, hogy társ nélkül is értékes vagy. Fedezd fel új oldalaidat, és tölts magaddal minőségi időt.