Az irodalomterápia egzotikusan csenghet a pszichológia iránt érdeklődök számára. Sokan összetéveszthetik az önsegítő könyvekben való elmerüléssel, a magányos olvasással vagy az olvasó klubokkal. Dr. Béres Judit előadásából megtudhattuk, hogy mit értünk valójában irodalomterápia alatt, milyen típusú szövegekkel dolgoznak a terapeuták, és azt is, hogy milyen írógyakorlatok alkalmazhatók terápiás helyzetben.Tudósításunk.
„Mindannyian olvassuk magunkat és a világot avégett, hogy megragadhassuk, mik vagyunk és hol vagyunk. Azért olvasunk, hogy megértsünk valamit, vagy hogy elinduljunk a megértés útján.” (Alberto Manguel)
Ezzel az idézettel vette kezdetét a Magamat írom és olvasom című irodalmi Pszicho-kávéház a Mindset Terápiás és Tanácsadó központjában. Az előadást Dr. Béres Judit tartotta, aki a Pécsi Tudományegyetem Biblioterápia szakirányú továbbképzési szakjának szakfelelőse. A témában 2017-ben jelent meg monográfiája Azért olvasok, hogy éljek – Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig címmel. A terembe érkezve, az első dián, a fent említett idézet mellett néhány kortárs irodalmi mű borítóját láthattuk, olyanokat, mint Tisza Kata Akik nem sírnak rendesen című könyve vagy Háy János Egy házasság története című alkotása. Így a Pszicho-Kávéházakhoz képest is különleges, irodalmi hangulat alakult ki a Neuschloss Palotában.
„Pszicho-wellness” helyett önismereti munka
Dr. Béres Judit az előadás első perceiben röviden összefoglalta mit is jelent az irodalomterápia. Ezek alapján elmondható, hogy azt a terápiás módszert értjük alatta, amiben az irodalmon keresztül egy olyan beszélgetés történik, ami segíti a résztvevők mentális egészségének ápolását. Az irodalmi mű ebben az esetben egy speciális csatorna a beszélgetéshez, egyfajta projektív felület. Mi fér bele az irodalom kategóriába?
Ez leginkább a mű tartalmától függ. Felhasználható líra, próza, dráma, klasszikus, kortárs, de akár dalszöveg, szélsőséges esetekben még filmmonológ is.
Az elsődleges szempont, hogy erőteljes, „fejbe vágó” tartalommal rendelkezzen. Ahogyan Judit fogalmaz: „az irodalomterápia nem pszicho-wellness, helyette viszont komoly önismereti munka.” Az irodalomterápia nem magányos olvasás, szükség van hozzá egy szakemberre, akivel együtt olvasunk, akár egyénileg, akár csoportban. A csoportok általában hosszú távúak és valamilyen tematika köré szerveződnek (például gyász, identitáskeresés, életkori krízisek stb.).
Ahány irodalomterapeuta, annyiféle irodalomterápia
Az, hogy a terápián belül milyen irodalmi műveket használnak, mennyire kötött a beszélgetés, jelen vannak-e kiegészítőként művészetterápiás eszközök, az teljességgel a terapeután múlik. Ahány irodalomterapeuta, annyiféle irodalomterápia, mindenki bevonja a saját érdeklődési körét, a saját személyiségét abba, ahogyan működtet egy csoportot. Dr. Béres Judit leginkább kortárs irodalmi műveket használ. Úgy véli, a kortárs szövegek esetében könnyebb lehet a bevonódás, továbbá az is előnyös, hogy a szerző irodalmi kánonban elfoglalt helye nem befolyásolja a mű értelmezését. Hangsúlyozta, hogy
a terápiás folyamat során a szöveg szubjektív értelmezése a fontos, és nem az irodalomelméleti megközelítés.
Az számít igazán, hogyan reagálnak rá a kliensek, illetve ha csoporthelyzetről van szó, akkor egymással milyen beszélgetéseket folytatnak a művek mentén. Az irodalom természetesen nagyon lényeges elem, de sok esetben pusztán „ugródeszka” az önismeret felé.
Többfajta írásgyakorlat
Több irodalomterapeuta használ írásgyakorlatokat a terápián belül. Dr. Béres Judit az írásgyakorlatoknak három formáját ismertette velünk. Az egyik, amikor a személynek írnia kell valamit, amolyan gyógyító jelleggel, expresszíven, mindenféle forma nélkül. A másik a kreatív írás, amikor valamilyen forma alapján kell alkotnia a páciensnek. Például előfordulhat, hogy egy meglévő verset kell saját képére formálnia, vagy újraírnia egy mesét a saját története alapján.
Fontos megjegyezni, hogy a kliens írása ugyanolyan rangú a terápián belül, mint bármilyen kanonizált költő/író szerzeménye.
Tehát nem a formaiság vagy az esztétikai magaslatok számítanak, sokkal inkább a személyes tartalom. A harmadik típus a reflektív írás, amely közel áll az előző kettőhöz, gyakran történik levél formájában, melyet a kliens egy számára fontos személynek címez. Ezen felül Judit számos más művészetterápiás elemet mutatott, amit akár ő, akár más irodalomterapeuták használnak az üléseik „színesítésére”. Ilyen például az a feladat, amikor a személyeknek különböző gombokból kell nyakláncot készíteniük, ahol a gombok az életük fontos személyeit szimbolizálják. Az elkészült ékszerek, azok értelmezései jól illeszkednek az addig elvégzett önismereti munkához.
Te mire használnád?
Judit számos kérdéssel biztatta a közönséget az interakcióra. Már a frontális előadása közben is sokszor párbeszéd alakult közte és a közönség között. Az előadása végén felolvasott néhány verset, és arról kérdezte a hallgatókat, milyen témájú csoporthoz vinnék be az elhangzott szövegeket. Olyan művek kerültek felolvasásra, mint Szabó T. Anna Elhagy című verse, vagy Pilinszky János Magamhoz című szerzeménye.
Minden elhangzott szövegre többféle felhasználási javaslat érkezett, ami jól mutatja, milyen sokféleképpen használható egy-egy irodalmi alkotás.
Ezek után példákat hozott az írásgyakorlatokra, melynek köszönhetően közelebb kerültünk egy irodalomterápia hangulatához. Az előadást egy rövidebb szünet követte, mely után elkezdődött a nyitott beszélgetés az előadó és a résztvevők között. Milyen területeken használható az irodalomterápia? Milyen életkorban, milyen szövegek működnek igazán jól? Kik és hol tanulhatják ezt a módszert? Ilyen és ehhez hasonló témák merültek fel, melyek kapcsán egy barátságos beszélgetés bontakozott ki. Röviden és átfogóan beszélni bármilyen terápiás módszerről nem könnyű feladat, mégis azt gondolom, a Magamat írom és olvasom irodalmi Pszicho-Kávéház végére a résztvevőknek sikerült közelebb kerülniük az irodalomterápia módszeréhez, és arról egy átfogó képet kapniuk.
