Magyarázom a bizonyítványom – Hogyan reagáljunk jól, ha rossz jegyet hoz a gyermek?

Szorongó gyermekek, ideges szülők. Egy mélyen leegyszerűsített kép annak az élethelyzetnek az egyik aspektusáról, amikor a gyermek rossz jegyet kap az iskolában és hazaviszi. Az esetek nagyrészében ez a szituáció minden benne szereplőnek feszültséggel teli, így ennek alapján felmerül a kérdés: hogyan lehetne ez jobb, hogyan segíthetjük gyermekünket, hogy őszintén, bátran beszámolhassanak iskolai élményekről? Hogyan motiválhatjuk, bátoríthatjuk őket? Milyen szempontokat érdemes átgondolnunk gyermekünk iskolai teljesítményével, jegyeivel kapcsolatban?

Tudatosítás

A folyamat első lépéseként szülőként gondoljuk végig az alábbi kérdéseket:

• Milyennek szeretnénk látni a gyermekünket az iskolából kikerülve?
• Milyen tulajdonságok, képességek, érzések, gondolatok birtokosának szeretnénk őt tudni?
• Beszéljük át gyermekünkkel: ha arra gondol, hogy kap egy rossz jegyet és arról mesélni fog nekünk, szülőknek, milyen érzések foglalkoztatják, milyen gondolatok motoszkálnak a fejében?

Szempontok, amikre érdemes odafigyelnünk

A bevezetésben említett történet mindössze egyetlen aspektusból mutat meg egy lehetséges helyzetet (nem számolva az esetleges pozitív visszajelzésekkel, vagy a gyermekek különböző képességeivel).

Ezért ha csak magukat a jegyeket nézzük, fontos tudnunk, hogy

egy-egy osztályzat mögött számos tényező állhat (sok egyéni élethelyzet, életkörülmény, aktuális állapot) és nem minden esetben mutatja, hogy a gyermek mennyire boldog, vagy kiegyensúlyozott, hogyan boldogul a hétköznapi életben és szociális kapcsolataiban, mennyi befektetett energia áll az adott eredmény mögött, vagy hogyan alakult az egyéni fejlődése önmagához (és nem másokhoz) képest.

Bár a visszajelzések segíthetik a gyermek tanulását, ha helyes módon történnek, összességében

nem egyetlen jegy árulja el, hogy a gyermek miben erős, tehetséges, vagy miben, hogyan lenne érdemes fejlődnie, nem jelzik előre a gyermek későbbi sikerességét, boldogulását, boldogságát,

valamint nem a mi sikereinket, sikertelenségeinket jelzik szülőként, és nem az iskolai eredmények határozzák meg az élethez oly fontos tulajdonságokat, mint: kíváncsiság, lelkesedés, bátorság, kreativitás, találékonyság, jó problémamegoldó képesség, önállóság, lényeglátás, együttérzés, hit, megbízhatóság, motiváció, humor, empátia, szépérzék, alázat, rugalmasság, őszinteség, kitartás, vagy a bizalom.

Ahogyan korábban számos ihletett tudós és elméletalkotó megfogalmazta, a

minden gyermek, mint az „anyaméh gyümölcse” egyedi, különleges módon működik,

más és más képességeik vannak, eltérően tanulnak. A szülők szerepe pedig, különösen az, hogy mit gondolnak a gyermekükről és a teljesítményéről, önbeteljesítő jóslatként működhet, tehát, ha olyannak látják gyermeküket mindenféle elvárásoktól mentesen, hogy milyenné válhat, akkor nagyobb eséllyel fog kitartóbban, szorgalmasan dolgozni.

Milyen a gondolkodásmódunk?

Gyermekünk jegyeivel kapcsolatosan kétféleképpen vélekedhetünk: rugalmatlan, vagy fejlődő szemléletmód szerint.

• Rugalmatlan szemléletmód esetén az elért teljesítményekért, sikerekért dicsérjük meg a gyermekünket, amivel azt tanítjuk neki, hogy adottságai állandóak, ezekkel kell boldogulnia az életben.
• Fejlődő szemléletmód esetén pedig nem csak a teljesítményt értékeljük, hanem a befektetett munkát, a kitartást, a hozzáállást is, és élményeiről, tapasztalatairól is kérdezzük, így a gyermek úgy éli meg, képességei fejleszthetőek.

Milyen egy jó, hiteles dicséret?

• Találjuk meg és emeljük ki azt, amiben különösen ügyes a gyermekünk, még ha az csak egy kis részlet is!
• Ha dicsérünk, dicséretünk ne legyen általános, hanem konkrét dologra vonatkozzon!
• Dicséretünk legyen új dologra ösztönző, bátorító!
• Az is fontos, hogy mindezt hogyan mondjuk: odafordulással, érdeklődéssel, szeretettel.
• Ismerjük el az eredmény mögött álló befektetett energiát, kitartó munkát!
• Legyünk hitelesek, őszinték, tehát csak akkor mondjuk, hogy csodáljuk a szorgalmát, ha ezt valóban így is érezzük.
• Nyugodtan megfogalmazhatunk új fejlődési célokat!

Hogyan tehetünk a legtöbbet gyermekeinkért?

Amire gyermekeinknek a legnagyobb szüksége van, az a nyomasztó elvárások helyetti egyéni fejlődési terv, figyelem, testi, lelki, mentális egyensúly, szeretet, támogatás, elfogadás, bátorítás, és biztonság, melyet szülőként minden nap megadhatunk és kifejezhetünk számukra a saját szeretetnyelvükön.