Megbocsátok, tehát vagyok? (...)

Az ünnepek fontos jelentéstartalommal bírnak az ember életében. A vallási tanításokat ilyenkor még közelebb érezhetjük magunkhoz. Húsvétkor sincs ez másképpen, amikor Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, aki megváltotta az embereket bűneik alól, megbocsátva üldözőinek.  A megbocsátás nemcsak vallási, hanem pszichológiai szempontból is fontos, ugyanis hatással lehet mind testi, mind lelki egészségünkre egyaránt. Következő cikkünkben a megbocsátás pszichológiáját járjuk körül. 

A tanítás, amire mindennap emlékeznünk kellene

A megbocsátás a Biblia egyik alaptézise. Szent István diakónus vértanú története is ezt támasztja alá, aki halála előtt Jézus nyomdokaiba lépve megbocsátott üldözőinek. Megkövezése alatt Jézushoz hasonlóan, Istenhez szólt: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet” (ApCsel 7,59), ezzel erősítve a bizalom és a megbocsátás példázatát.

Ferenc pápa is felhívta a figyelmet Szent István követésére; minden egyes pillanatban, életeseménynél tudjunk megbocsátani. Holott – hozzátette – ez nem könnyű. Beszédében elmondta, hogy

A megbocsátás új távlatokat nyit, megnyitja az utat embertársi kapcsolataink felé; legyen az akár a családon belül, munkahelyeinken, vagy tágabb közösségekben.

A megbocsátás mind vallási, mind pedig pszichológiai szempontból megfoghatatlannak tűnhet, tudományos szempontból mégis több érvet is fel lehet sorolni, miért érdemes gyakorolni. 

Mi is a megbocsátás?

A megbocsátás azt jelenti, hogy elfogadjuk azt a helyzetet, ami történt. A megbocsátás jelentheti azt, hogy elengedjük a minket korlátozó eseményeket, és megpróbálunk távolról szeretni (Khoddam, 2014).

Brunette és munkatársai arra is rávilágítottak, hogy a magasabb önkontrollal rendelkező embereknél gyakrabban jelenik meg a megbocsátás jelensége, ezáltal hatással vannak emberi kapcsolataikra és saját magukra egyaránt.

Csakúgy, mint bármi másnak, a megbocsátásnak vagy éppen a meg nem bocsátásnak is igen erős költségei, következményei vannak.

Húsvétot ülni egy évben egyszer van lehetőségünk, gyakorolni a megbocsátást viszont mindennap. Természetesen nem egyik napról a másikra fogjuk megtanulni ezt a képességet, de érdemes törekedni rá, hogy minél hamarabb ellessük a legjobb technikákat.

Mi egymásért, mi magunkért

Kristin Neff amerikai egyetemi docens 2018-as gondolatai azt idézik, hogy a világon nagyon csekély számú ember van, aki ne ártott volna másnak közvetlen, vagy akár közvetett módon. Ez egy olyan tudat lehet számunkra, hogy mindannyian esendőek, sebezhetőek vagyunk, ez segíthet abban, hogy együtt érezzünk önmagunkkal és hamarabb bocsájtsunk meg. Hozzátette, hogy nem kell annyira személyesen vennünk hibáinkat, vagy ostorozni önmagunkat, hiszen hibáinkban sem vagyunk egyedül.

Fentebb említést tettünk arról, hogy milyen mentális következményei lehetnek annak, ha szívünk nem talál megnyugvást, haragot, dühöt érzünk. Elméleti, vallási, pszichológiai szempontból egyszerűnek tűnhet az, hogy minél hamarabb bocsássunk meg magunkért és embertársainkért egyaránt. Azonban mindannyian tisztában vagyunk vele, ez egyáltalán nem olyan egyszerű, amilyennek mondják.

Íme néhány technika, amik segítségével végiggondolhatjuk, gyakorolhatjuk a megbocsátást. 

Figyeld meg önmagad 

Hogyan reagáltál a helyzetre? Mi az, ami meglepett ebben a szituációban? Gondold végig azokat az érzéseket, amik eltelítettek és hatalmukba kerítettek. Egy el nem küldött levél megoldás lehet a negatív érzelmek kifejezésére. Írj le minden olyan dolgot, ami bánt ezzel a szituációval kapcsolatban. Ezeket a leveleket pedig címezd az íróasztalfióknak.

Ne bagatellizáljuk el saját érzéseinket

Fogadjuk el, hogy minden ember másképpen reagál egy helyzetre. A megbocsátás esetében is érdemes ezt az eszünkbe vésni. Valakinek azonnal sikerül szemet hunyni egy helyzet felett, viszont akadnak olyanok is, akiknek ez nehezebben megy. Ne tagadjuk meg saját magunkat és érzéseinket, hiszen csak azokat az érzéseinket tudjuk a helyén kezelni és felül kerekedni rajtuk, amiket pontosan ismerünk.

Az idő gyógyító ereje

Ahogy nagyon sok helyzetben, szituációban, itt is a legcélszerűbb, ha adunk magunknak időt. Sokszor képesek vagyunk a vita hevében olyan dolgokat mondani, vagy éppen cselekedni, amit később megbánhatunk. A megbocsátás és az elengedés nekünk kedvez; könnyít a testi és szellemi súlyon.

Akárhogyan is állunk a megbocsátáshoz, saját magunkban kell először letisztázni érzéseinket, érzelmeinket, hogy a lehető legjobb megoldást tudjuk megtalálni egy feszültséggel, konfliktussal teli helyzetben. Gondolkozzunk el azon, hogy rövid, illetve hosszú távon hogyan befolyásol bennünket az, ha haragot tartunk valakivel.  Sokszor előfordul, hogy először nem is másnak kell megbocsájtanunk, hanem egyenesen saját magunknak.

Források