Egy kapcsolat elején jó esetben abban reménykedünk, hogy kiegyensúlyozottabban és boldogabban fogunk élni új párunkkal és kevesebb lesz a veszekedés, a probléma. Egy friss kutatás eredményei alapján azonban úgy tűnik, hogy hajlamosak vagyunk ugyanazokat a baklövéseket elkövetni, és a korábbi kapcsolataink motívumait tovább vinni újabb romantikus viszonyainkba is. Miért ragadhatunk bele a kapcsolati motívumokba, még akkor is, ha károsak?

Az Így jártam anyátokkal című sorozat sokadik évadjának egyik epizódjában a főszereplő, Ted Mosby egy alakuló félben lévő kapcsolatának az elején nem meri bevallani az új lánynak, hogy előző kapcsolata az oltár előtt ért végett, méghozzá úgy, hogy a menyasszonya otthagyta. Túl nagy tehernek érzi, de egyben azt is látja, hogy a titkolózásból fakadó félelme és szégyenérzete akadályozza azt, hogy bármi komoly kialakuljon köztük. A rész végére természetesen megfogalmazódik a tanulság, miszerint „mindenki cipel valami csomagot, ilyen az élet. De mint minden más, ez is könnyebb, ha van melletted valaki.” És valóban, nem csak az otthonról hozott példák határozzák meg, hogyan viselkedünk egy kapcsolatban. Onnantól kezdve, hogy túl vagyunk az első húsz évünkön és egyben az első (pár) kapcsolatunkon, senki nem indul „csomag” nélkül.

A korábbi kapcsolataink pozitív és negatív tapasztalatai meghatározzák, hogyan viszonyulunk a másikhoz, vagy éppen mit várunk el.

Befolyásolhatják, hogy mi esik rosszul, mi az aminek örülünk és min fogunk összeveszni. Persze amikor valami újnak az elején vagyunk, egy remélhetőleg hamarosan fontossá váló másik személlyel minden izgalmas és tele van lehetőségekkel. Többek között annak a lehetőségével, hogy elkerülhetjük az előző kapcsolatainkban elkövetett hibáinkat. De valóban reális elvárás a másikkal szemben, hogy vele túl tudjunk lépni előző kapcsolatunk hiányosságain?

Szerelmek jönnek-mennek, de a minta marad

A Journal of Family Psychology című szaklapban nemrég megjelent kutatás eredményei azt sugallják, hogy új kapcsolatainkban előbb-utóbb megjelenik korábbi párkapcsolataink dinamikája. Vizsgálatukban több mint 550 olyan személy adatait elemezték, akik a kutatás ideje alatt két komolyként címkézett intim kapcsolatot fogyasztottak el.

you playing this could be us GIF
Nemcsak a jó tapasztalatokat, de a rossz megszokásokat is beépítjük a kapcsolati mintánkba. (forrás: giphy.com)

A kutatók – nem meglepő módon – azt figyelték meg, hogy az első kapcsolat végéhez közeledve a legtöbb résztvevő hasonló tapasztalatokról számolt be: kevésbé voltak elégedettek, többet veszekedtek, kevésbé volt intenzív a szexuális életük. Mindezek a mérők az új kapcsolattal pozitív irányba mozdultak el, ugyanakkor

miután elmúltak a mézes hetek, szinte minden személy életébe visszatértek az előző kapcsolatának mintái.

A vizsgálat vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy romantikus kapcsolataink nagyban hasonlítanak egymásra, függetlenül attól, hogy a másik fél folyamatosan cserélődik. Szerintük kezdetben amiatt érezzük teljesen másnak az új partnerrel lévő viszony, mert az előző kapcsolat végét okozó konfliktusok és negatív érzések összehasonlítása a „rózsaszín köddel” elhomályosítja a valódi hasonlóságokat és különbségeket.

Nem tökéletes, de elég jó

Mindenki szeretne jó párkapcsolatban élni – és mindenkinek kicsit más kép él a fejében a jó párkapcsolatról. Az viszont több pszichológiai kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy

a párkapcsolati elégedettség összefüggésben áll a testi-lelki egészséggel.

Egy rossz kapcsolat súlyosbíthatja a mentális és pszichés problémákat, és akár depresszív tünetek kialakulásához is hozzájárulhat. Ezzel szemben egy kiegyensúlyozott kapcsolat nemcsak az elégedettségünkre, önértékelésünkre vagy a jóllétünkre van pozitív hatással, de még az alvásunkra és az általános egészségügyi állapotunkra is kedvezően hat. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mintákat engedünk érvényesülni a párkapcsolatunkban. Ha felismerjük saját bejáratott működésmódunk zökkenőit, esélyt adunk magunknak, hogy változtathassunk rajtuk, vagy esetleg átalakítsuk a másik fél iránti elvárásainkat.

Egy kapcsolat sem tökéletes. Előbb-utóbb elmúlnak a mézes hetek, és előkerülhetnek a problémák.

Fontos azonban belátni, hogy a hibák és a tökéletesség hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy valami nem működik. Minden párkapcsolatban mindkét fél korábbi tapasztalatokkal és eltérő elvárásokkal érkezik. A kapcsolati boldogság pedig nem attól függ, hogy el tudjuk-e tüntetni vagy titkolni ezeket a csomagokat, sokkal inkább attól, hogy képesek vagyunk-e közösen vinni őket.

 

Felhasznált szakirodalom: Johnson, M. D., & Neyer, F. J. (2019). (Eventual) Stability and Change Across Partnerships. Kiecolt-Glaser, J. K., & Newton, T. L. (2001). Marriage and health: his and hers. Psychological bulletin127(4), 472. Whitton, S. W., Olmos-Gallo, P. A., Stanley, S. M., Prado, L. M., Kline, G. H., St Peters, M., & Markman, H. J. (2007). Depressive symptoms in early marriage: Predictions from relationship confidence and negative marital interaction. Journal of Family Psychology21(2), 297.