Az élet iskolájában általában csak akkor halljuk meg igazán, hogy mit mond a halál, mint előadó, amikor kénytelenek vagyunk az első sorba ülni és odafigyelni rá. Farkas Vera pszichológus írása. 

A halál gondolata nem olyan nyugtalanító, ha elégedettek vagyunk az életünkkel. Egy súlyos trauma vagy betegség hatására azonban muszáj szembe néznünk a halállal. Ez ijesztő és elsőre talán lehetetlennek tűnik, de a halál elfogadása új kapukat és lehetőségeket nyithat egy boldogabb élet felé. Amikor valaki megtudja, hogy rákos, az első reakciója erre szinte mindig a tagadás valamely formája. Így próbálja meg automatikusan leküzdeni az életveszéllyel járó szorongást. Amint rájön, hogy egyszer tényleg meg fog halni és az élet valóban véges, elveszettnek, kétségbeesettnek, reménytelennek, becsapottnak érzi magát.

Az, hogy van egy hétköznapi tudásunk a halálról, nem ugyanaz, mint szembenézni a saját halálunkkal.

Valahol legbelül talán úgy gondoljuk, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek, különlegesek. Pedig csupán egy vagyunk a sok közül. Az élet ugyanúgy véget ér mindannyiunk számára. A Föld forog tovább, az élet folytatódik nélkülünk is. Ez dühítő érzés. Sokan azt gondolják, hogy ha előbb rájöttek volna erre, máshogy élték volna az életüket, de már késő. Ezért pedig senki mást nem lehet hibáztatni.

A gondolataink és a hozzáállásunk jelentősége

Kutatások szerint a rák kialakulásában és a gyógyulásban igen nagy szerepe van a pszichének és a személyiségtényezőknek.

A daganatos betegség lefolyását nagymértékben befolyásolhatja, hogy a páciens miképpen tekint saját magára és a diagnózisára.

Sok esetben már a betegség híre, az orvosi leletek és diagnózis megismerése traumatikus esemény lehet, ami a szociális kapcsolatokból való visszahúzódással, passzivitással, elkerülő magatartással is járhat.

Egyénenként változik, hogy ki mennyire hajlandó meghallani és megérteni a saját halálának közeledtét, a prognózisát. Valaki lépésről lépésre néz szembe a halálszorongással és az elmúlással, s ezen az úton a megvilágosodás, rettegés, tagadás, megértés lépcsőfokokon oda-vissza lépked, mire valóban eljut az elfogadásig. Másban pedig egyik pillanatról a másikra tudatosul a halál ténye és azonnal elárasztja a végtelennek tűnő halálszorongás. Bár a rák számos alkotó lehetőséget is kínál a változásra a páciensnek és a hozzátartozóknak, a betegséget az esetek többségében inkább fenyegetésnek, veszteségnek élik meg.

A rák azonban lehet egy új esély a személyiségfejlődésre és a boldogságra, a jobb életre.

Egy vizsgálat szerint akár a végstádiumban lévő ráknak is lehetnek pozitív kimenetelei, mert növelheti a mély nyugalom pillanatainak számát, kiegyensúlyozottság és elégedettség érzésekkel társulhat.

Megküzdési stratégiák a rák kezelésében

Kiemelten fontos beszélni arról, hogy a rákos betegek milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatnak, mert ezek hatással vannak a betegség lefolyására, az életminőségükre és a lehetséges gyógyulásra. Az önelfogadás, az önbizalom erősítése és a helyzet feletti kontroll élményének erősítése szükséges a rákos betegek pszichoterápiájában.

A kontroll, mint muníció

A páciensek sokféle kezelést vállalnak és módszert kipróbálnak a kemoterápiától kezdve az intenzív feketeribizke fogyasztáson át, egészen a meditációig. Ez alapján akár úgy is tűnhet, hogy ami gyógyít, nem más, mint a páciens elszántsága és kitartása az adott gyógymódok és eljárások követésére, melyek rengeteg energiát, időt és erőforrást vesznek igénybe. Mindeközben azt éli át, hogy kezébe vette a helyzetét, saját magára fókuszál és talán a palcebo-hatás is érvényesül.
A kutatások alapján viszont az is elmondható, hogy azok a páciensek, akik úgy gondolták, hogy bizonyos szinten kontrollálhatják a betegségüket, jobban viselték a kemoterápiás kezeléseket.

A belső kontroll érzete csökkenti a depresszió esélyét, függetlenül a családi és szociális kapcsolatoktól vagy a fizikai állapottól.

A betegség lefolyásával kapcsolatos objektív tényektől is jelentősebb az a hit, hogy a páciens kontrollt tud gyakorolni a saját érzelmi és fizikai állapota fölött. Bár maga a betegség közvetlenül nem tűnik kontrollálhatónak, de miután elfogadja a helyzetet, amiben van, majd ebben a másfajta keretben újragondolja és átszervezi az életét, mégis képes megélni a kontroll élményét.

Életben maradás és értelemkeresés

A rák kezelésében elengedhetetlen az egzisztenciális, filozófiai kérdések szem előtt tartása, a vallás és az értelemkeresés terápiás aspektusainak figyelembevétele. Több tanulmány szerint azok a páciensek, akik belső meggyőződésből vallásosak és képesek transzcendencia átélésére, kevésbé szenvednek a kezelések mellékhatásaitól.

A rákos megbetegedésekkel való pszichológiai megküzdés egyik fontos feltétele az élet értelmessége.

A rák diagnózisa után tovább életben maradottak értelmesebbnek érzik az életüket azoknál, akik hamarabb meghalnak. Azok a páciensek, akik az életükben nem találnak értelmet, nagyobb eséllyel élnek át stresszt a fizikai állapotuk mentén és a társas kapcsolataikban.

Ezért is születtek meg olyan csoportterápiás módszerek, amik az élet értelmességének újra felfedezését igyekeznek elősegíteni számukra. Egy kutatás szerint a csoportos értelemközpontú pszichoterápia (logoterápia) hatására a végstádiumú rákbeteg páciensek spirituális jólléte és pszichológiai állapota jelentősen javult azokhoz képest, akik nem vettek részt ilyen jellegű terápiában. A betegséggel való megküzdésben és a betegség utáni életminőségben is nagy szerepet játszik, hogy a páciens mennyire tekinti értékesnek és értelmesnek az életét, amiért megéri küzdeni.

A halállal való találkozásban rejlő potenciál

A betegség esélyt ad arra, hogy az ember az időnyomás miatt a korábbi életvezetési hibákat felismerje, az addig elnyomott vágyakat megvalósítsa, a kitűzött célokat elérje, hogy teljesebb életet éljen.

A halál arra figyelmeztet bennünket, hogy az életet nem lehet halogatni.

A halál közelsége miatt jobban ráláthatunk az élet fontos dolgaira, melyek korábban talán kevésbé kaptak figyelmet a mindennapok során. A halál elfogadása segít abban, hogy az életünkben kompetensebbnek érezzük magunkat, megtapasztalhassuk a személyes hatalmunkat. A döntések meghozatala könnyebbé válik, mert megváltoznak és egyértelműek lesznek a prioritások az életben. Nem kell megtennünk dolgokat, amit nem akarunk és megélhetjük a jelenben azt, amit korábban csak a jövőre tartogattunk.

Konkoly Thege B. 2009. A logoterápia és egzisztencia-analízis egy egészséglélektani vetülete: az élet értelmessége és a dohányzás közti kapcsolat, Doktori Tézisek

Kulcsár Zs. 1994. Pszichoszomatika: Jegyzet, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 

Rohánszky M., Konkoly Thege B., Bodoky Gy. „Akik túlélték a betegséget” – Daganatos betegek életminősége egy retrospektív vizsgálat tükrében Magyar onkológia 55(3):pp. 193-198 (2011)

Yalom, I. D. (2006): Egzisztenciális pszichoterápia. (Ford. Adorján Zsolt) Animula, Bp.