Mesében az igazság – mit meséljünk gyermekeinknek?

A mese egy varázslatos, fantáziadús eszköz a kezünkben, melyen keresztül a gyermekek megértik, hogyan – és hogyan nem – működik a világ. Egy rövid időre élővé teszi mindazt, ami addig csupán a képzeletünkben létezett. Arról, hogy miért meséljünk, gyógyító-e a mese ereje, illetve milyen hatása van a gyermekekre, már olvashattatok korábbi cikkeinkben. Most azt szeretnénk körüljárni, milyen meséket érdemes olvasnunk. A Grimm testvérek költeményeit, vagy talán Andersen munkáit? Milyen a modern kor meséje? Kalandra fel!

Mese, mese mátka, pillangós madárka

A mese egy egyedülálló dolog, amely nem csupán szórakoztat bennünket, hanem neveli gyermekeinket, és történeteket foglal magába. Egész kultúránkat, hiedelemvilágunkat, erkölcsi magatartásunkat, valamint vallásunkat, népszokásainkat és gondolatvilágunkat fűzi össze, őrzi meg – írja Kerényi-Nagy Levente. Hatással van a fejlődésre, az értékrendünk alakulására. Mindemellett a világunkban létező dolgok bemutatására is használjuk: üzenetet közvetítünk vele. Ahogyan A mese interdiszciplináris megközelítései című 2018-as  konferencián megfogalmazták:

,,A mese mindenkié: azoké, akik mondják, és azoké is, akik hallgatják vagy olvassák. S ha ez így van, miért ne foglalkoznánk vele behatóbban?"

Természetesen számos kutatás foglalkozik a mesével: régiek és frissek egyaránt. A klasszikus mesék hozadékain felül olyanokat is vizsgálnak a kutatók, hogy hogyan jelennek meg napjainkban a főszereplők, milyen nemi szerepeket, úgynevezett sztereotípiákat erősítenek a mesék, ki az aktív cselekvő, és ki az események elszenvedője a történetben. Olvashatunk-e olykor horrorisztikusnak tűnő Grimm-meséket kisgyerekeknek, vagy inkább kedves, rövid történetekkel kezdjünk? A teljesség igénye nélkül ezekről fogunk most szót ejteni.

A mese és a gyermeki kíváncsiság

A jól ismert terminus hátterében valódi jelenség lapul: a gyerekek mindenre kíváncsiak. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem csak arra, amit mi érdemesnek találunk a mesélésre. Na de kezdjük az elején: a mesék valóban a gyermekeknek szólnak? Boldizsár Ildikó mesekutató, író és meseterapeuta szerencsénkre már tisztázta, hogy éppen annyira a felnőtteknek is szólnak ezek a történetek. Eleinte főleg felnőttek meséltek egymásnak, de funkciójukban is más volt akkoriban a mese, hiszen a mindennapi életben való eligazodást segítette. Így érthetővé válik, miért van a meséknek tanulságuk, hogyan alakulnak ki karakterek és hogyan fogalmazódnak meg morális problémák. Ma már más feladataik is vannak.

A mesék kaput nyitnak más világokra, más kultúrákra, különös jelenségekre.

A gyermekek biztonságos környezetben tapasztalhatnak meg olyan dolgokat, amelyekre addig személyesen nem volt lehetőségük, vagy volt, de mégis egy új megközelítést, új nézőpontot ad a szöveg.

Grimm-mesék, Andersen és társaik

Talán kis túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindannyian olvastuk a klasszikusnak mondható meséket, mint a Hófehérke, Csipkerózsika, A rendíthetetlen ólomkatona, A kis hableány, Csizmás kandúr vagy a Lúdanyó meséi. Keressük meg az eredeti szövegeket! Ha picit jobban beleássuk magunkat, nem is olyan ártatlanok ezek, hiszen mindegyikben ott rejlik valamilyen súlyos, nehéz üzenet. Az eredeti mesék sokszor véres, már-már horrorisztikus elemeket tartalmaznak, ezzel együtt a lehető legszélesebb érzelmi világot ölelik fel: az irigységtől a féltékenységen át a szeretetig és megbocsátásig. Miért is szeretjük akkor őket? Mert zsigerien vágyunk a borzongásra, az új, izgalmas mesékre. Kedveljük a rémtörténeteket, ugyanis ezeknek a végén várhatjuk a csodát. Ez az alapkoncepció megjelenik más történetekben is: a megpróbáltatások, próbák, melyek végén a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.

A mesék és a nemi szerepek

Palóczi Bence és Nagy Beáta 2017-es kutatásukban rávilágítottak, hogy bár széleskörűen elfogadott tény, hogy a lányok és fiúk, nők és férfiak egyenlő jogokat és diszkriminációmentes környezetet érdemelnek, a klasszikus mesék hemzsegnek a ,,kedves, szép, jó kislányoktól" és a ,,bátor, vakmerő kisfiúktól". Ezeket a társadalmi elvárásokat, korlátokat és sztereotípiákat a gyermekek természetesnek és megkérdőjelezhetetlennek veszik.

Ma már vannak arra próbálkozások, hogyan lehet leküzdeni a mesékben ezt a determináltságot. Ilyen például Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin Királylány születik, Királyfi születik című gyermekirodalmi ikerkönyvei is. Az ikerkönyvek olyan irodalmi művek, melyek folytatják vagy kiegészítik egymást, illetve nemi érzékenyítés céljából eltérő szöveget állítanak össze fiúk és lányok számára, melyekben a főszereplőket mindkét nem képviseli. Érdemes ezekkel megismerkedni, más nézőponttal is gazdagodni.

A modern mesék

A modern mesék készítésekor számos szempontot figyelembe kell venni, mert ahogyan haladunk előre az időben, egyre összetettebb módon kell körbejárnunk a kérdéseket, egyre több társadalmi elvárással és normával találkozunk. Ma egy ,,jó" mese tartózkodik a (nemi) sztereotípiáktól, nem állít különböző rasszokat negatív szerepbe, igyekszik a felnőttek számára is morálisan megfelelő üzeneteket közvetíteni és a lehető legszínesebben bemutatni a társadalmat – annak minden tagjával.

Ami óriási változást jelent a modern korban, hogy már nem csak könyv formában elérhető a mese. Rengeteg mesefilmet, rajzfilmet néznek a gyerekek, amelyek bár régebben is léteztek, napjainkban lassan az elsődleges ,,meseélményt" jelentik. Éppen ezért kell nagy gondot fordítanunk arra, hogy gyermekeinkkel együtt nézzük ezeket és megbeszéljük velük a látottakat. Egyrészről számunkra is érdekesek lehetnek, hogy hogyan változik a világ saját gyermekkorunk értékrendszeréhez képest, másrészt gyermekünk lelki fejlődését biztosítjuk ezzel.

Amiről mindenképp meséljünk

1. A meseválasztás legkardinálisabb szempontja: az életkor. ,,A mese fontos tulajdonsága, hogy mindenkinek csak olyan mélységig kell belemerülnie a mese világába, amennyire képes rá" – fogalmazza meg Báthory Kinga. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy bizonyos tartalmú mesék a megfelelő életkorban sem jelentenek káros hatásokat a gyermekekre. Ilyenek például a fentebb említettek, így olvassunk bátran klasszikus meséket is gyermekeinknek! A gyerekek félelmeiket, problémáikat fel tudják oldani ezekben a történetekben, tehát hagyjuk nekik!

2. Lényeges szempont még a terjedelem és a rajzok, vagyis illusztrációk. Egy hároméves gyermeknek hiába szeretnénk Andersen meséket olvasni, túl hosszú neki, emiatt a képeket fogja nézni, és folyton belekérdez majd, kit vagy mit lát. Így hát rövid, illusztrált mesékkel érdemes kezdenünk, majd fokozatosan töltsük meg tartalommal az élményvilágot.

3. A tartalom. Amikor egy mesét értelmezünk, nem az a lényeg, hogy önmagunkat figyelmen kívül hagyjuk. Mindannyian értelmezünk, vannak érzéseink, benyomásaink a mesével kapcsolatban, előzetes tudásunk is csatlakozik ehhez, tehát a mese olyan, ahogyan mi értelmezzük – ez pedig a gyermekekkel is így van. Az értelmezésben segítenünk kell, biztassuk őket a beszédre, a mesélésre: velük történt-e hasonló, mint amit hallottak vagy láttak. Ezek tudatosítása segít a problémamegoldásban, érzelmi adaptációban.

És boldogan éltek, még meg nem haltak

Végezetül azt mindenképpen érdemes tisztán látnunk, hogy az általunk kiválasztott mesék tükrözni fogják gyermekeink számára a mi egyéni értékrendünket.

Saját felelősségünk, hogyan mesélünk és mit, ahogyan az is, gyermekünk érettségének megfelelően mutassunk be történeteket.

Ez jelentheti azt, hogy elmeséljük, a lányok is ügyesek és bátrak, vagy a fiúk sírhatnak, ha szomorúak; de azt is, hogy az emberek sokfélék: ettől olyan izgalmas a világ.