„Egy nő két dologért mindenre képes: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen gyereke” – hangzik az ismert mondás. Ezt alátámasztja a tény, hogy a világon 213 millió terhességmegszakítás történik évente. Hogyan lehetne csökkenteni ezt a számot? Mitől ingoványos talaj az abortusz megítélése? Milyen hivatalos lépések előzik meg az abortuszt, és hogyan történik? Ehhez hasonló kérdésekről esett szó a Feláldozhatók? című előadáson. Tudósításunk.
Bár a terhességmegszakítások száma évről évre csökken, hazánkban is a terhességek huszonöt százaléka végződik abortusszal. „Ki dönthet egy meg nem született magzat sorsáról? Egyáltalán meddig magzat és mikortól ember? (...) Mikor indokolt a terhességmegszakítás?” – ezek a mondatok szerepeltek a Jövőképp – Fiatalok Magyarországért! Egyesület Feláldozhatók? című eseményének leírásában, mely az abortusz témáját járta körül.
„20 éve vagyok szülész-nőgyógyász. Sosem végeztem abortuszt, viszont sokat beszéltem anyákkal, akik így döntöttek” – kezdte előadását Dr. Kassai Enikő. A szakember orvosi szempontból mutatta be az abortusz folyamatát. Először arról beszélt, hogy hogyan szabályozták törvényekben az abortuszt egykor és most. A legtöbb ókori forrás szerint az abortusz a világ különböző helyein tiltott volt. Viszont a Talmud az anya életének veszélyeztetettsége esetén az anya előbbvalóságát mondja ki, és engedélyezi az abortuszt. A hagyományos keresztény teológia is leggyakrabban emberölésként tartja számon. Ma már viszont nem ilyen egyértelmű az abortusz megítélése, ebben is változás zajlik.
Érdekességként hozta fel az előadó, hogy a görög hippokratészi eskü (amit az orvosok tesznek) eredetileg tartalmazta az eutanázia és abortusz tilalmát. Viszont mára már az esküt módosították, így az nem tiltja egyik végrehajtását sem az orvosok számára. Az abortusz körüli állásfoglalást nagyban meghatározza az, hogy a magzatot emberi lénynek tekintjük-e, azaz honnan számítjuk a magzat életének kezdetét. Ha a fogamzástól, akkor az esemény utáni tabletták tulajdonképpen abortusztablettáknak tekinthetők.
A magyarországi szabályozás szerint egy gyermek elvetetése a tizenkettedik hétig hajtható végre, akkor is engedélyhez kötött. Ultrahanggal kell igazolni a várandósság korát. Három feltétel esetén engedélyezi a védőnői szolgálat, melyek közül az utolsó az „anya súlyos válsághelyzete”. Ez a leggyakoribb anyai kérés, erre hivatkoznak legtöbben. (Ilyen lehet például az, hogy az anya lelkét megterheli, nem fér bele az életpályájába jelenleg, anyagi hátterének hiánya stb.) Legfőképpen ezekről az esetekről beszéltek a szakemberek az előadáson.
Dr. Kassai Enikő felhívta a figyelmet rá, hogy az abortusz esetében két etikai elv ütközik. Ezért nem egyértelmű a kérdés megítélése.
Az egyik a választás elve, a másik az élet elve.
A választás elve szerint az anyáknak joguk van megválasztani, hogy mi történjen a testükben. Viszont feltette a kérdést: ha az élettel ütközik a választás elve, akkor van-e valódi választás? A szakember szerint a választás ideje a várandósság előtt áll fenn. Így mindenki élete megmaradhat.
Ezekhez kapcsolódóan a fogamzásgátlás jelentőségét hangsúlyozta. A hormonos és hormonmentes fogamzásgátlási módszerekről is beszélt a szakember. Kiemelte, hogy egyik módszer sem százszázalékos. Ha biztosan nem szeretnénk gyereket, akkor érdemes két védekezési módszert kombinálni, amellyel szinte nullára csökkenthető a teherbe esés esélye. Mai társadalmunkban a szabad szexszel, a sok partnerváltással (amit többek között a fogamzásgátlás tett lehetővé) a gyermekvállalás ideje is kitolódott, felerősödött a családtervezés jelentősége. Az előadó ezért is biztatott átgondolt fogamzásgátlásra.
Teret kell engedni a gyásznak
Hegedűs Erzsébet – az Áldott Teher Alapítvány vezetője – az elveken túl egy másik releváns etikai nézőpontot emelt ki, miszerint
a magzat nem jogi, viszont biológiai személy.
Nem tud szólni a saját érdekében, és nem is ő döntött a létezéséről. Az általa vezetett alapítvány azoknak a nőknek segít, akik aktuálisan gondolkodnak az abortuszon (azaz válságterhességben vannak), vagy korábban abortuszon átestek. Elmondása szerint sokan nem képesek meggyászolni az elvesztett gyereküket, ebben a folyamatban segít egy-egy csoport. Tudomásul venni, hogy a magzat egy biológiai személy volt, és teret adni a gyásznak és rehabilitációnak. Ahelyett, hogy felelősségre vonnák az anyákat döntésük miatt, ők a felépülést igyekszenek támogatni.
Sok abortuszon átesett nő szenved a posztabortusz (abortusz utáni) szindrómában, mely fizikai és lelki tünetekkel is járhat. A testi tünetei például a vérzés, a fájdalmak az abortusz után, a fertőzések vagy a terhességre való képtelenség a későbbiekben. A mentális tünetek közé tartozik például a bűntudat, a félelem, a düh, a magány és a gyász érzése. Viselkedéses zavarok is felléphetnek (pl.: vigasztalhatatlan/rendszeres sírás, az élő gyerekekkel szembeni erőszak vagy elutasítás, önkárosító gondolatok/tettek, bevillanások). Valakinél úgynevezett évfordulós reakció is tapasztalható. Ez azt jelenti, hogy amikor megfogant/megszületett volna a magzat vagy az abortusz időpontjában az anyák betegek vagy depressziósak lesznek. Sokan nem kapcsolják össze ezeket a tüneteket a terhességmegszakítással, viszont szerinte minden abortuszon átesett nőnél megjelennek. Sokszor évek telnek el, és nem történik semmi. Amikor pedig rájönnek, hogy mi történt igazából, akkor megjelenik a harag. Ez az orvosra, a párra, a védőnőre és önmagára is irányulhat.
Hosszú távon az anyuka életminőségére is kihathat az abortusz. Sokan például hosszú évekig vezekelnek az abortuszért érzett bűntudat miatt. Ez lehet egy bántalmazó kapcsolat, amiből nem lépnek ki, mivel jogosnak érzik a kapott büntetést. Mások egyből teherbe akarnak esni az abortusz után, hátha a következő gyermek után elmúlik a fájdalom vagy a lelkiismeret-furdalás. Az alvásminőségre is hatással lehet, a rémálmoktól való félelem például egy valós veszély. Az étkezés, valamint szexuális élet területén is beállhatnak változások az anya viselkedésében (gátlás vagy promiszkuitás).
A férfiak is érintettek
Viszont nagyon sokszor a férfiak is sérülnek egy abortuszban. Hiszen nekik nincsen beleszólásuk, nincs törvényes joguk arra, hogy azt mondják: majd én felnevelem a gyereket. Sokan utána kerülik a nőket, a munkába vagy más függőségbetemetkeznek. De az is előfordulhat, hogy nem tudják megállni a helyüket a munkahelyen, inkompetenssé válnak.
Az alapítvány elnöke szerint az anyák sokszor tagadják, hogy elvették egy gyerek életét, így akarják megkönnyíteni a saját gyógyulásukat. Viszont ezzel éppen akadályozzák azt. Ezek a
felmentések és önfelmentések
a folyamatot végzők oldaláról és a kismama oldaláról is érkezhetnek. A társadalom, az orvosok, a nővérek is úgy címkézik, hogy: „Műtétre jöttem”. Utólag pedig az: „Ez volt a lehető legjobb döntés, amit akkor tehettél”; „Felejtsük is el, ne beszéljük róla”, és az ehhez hasonló, kívülről hallott mondatok eltakarják az abortusz fontosságát vagy tényét. Az önfelmentések közül pedig hasonló funkciót tölt be az „Ezt orvosok végzik”; „Ez legális”. A kismamák ezeknek megfelelően értelmezik sokszor az abortuszt, és ez megakadályozza a gyászfolyamat elindulását.
Az előadásban a két előadó többször is letette a voksát a magzatvédelem mellett. Dr. Kassai Enikő személyes érintettségét is elmondta: ő sem állna itt, ha édesanyja az utolsó pillanatban nem kelt volna fel a kórházi ágyról, ha akkor nem gondolta volna meg magát. A átgondolt védekezést és a családtervezés jelentőségét hangsúlyozták, hogy az abortusz fel se merüljön opcióként. Valamint a nem kívánt terhességek esetén a felelős döntést és az örökbefogadás opcióját támogatták, amelyhez ma már több alapítvány is segítséget nyújt, mint például az Áldott Teher Alapítvány vagy a Várva Várt Alapítvány.
