Egyik különlegességünk, hogy kiváló arcfelismerési képességekkel rendelkezünk. Mindez akkor is működik, ha már évek teltek el, az illető arcán szelídültek, esetleg vénültek a vonások, mi mégis kiválóan fel tudjuk ismerni őt. Az azonban gyakori jelenség, hogy a személy nevét már kisebb hatékonysággal tudjuk visszaidézni. Hogyan lehetséges ez?
Nemcsak mi, de a szociálisabb állatok is rendelkeznek az arcfelismerés hasznos adottságával. Agyunkban külön területe van e funkciónak, melynek sérülése esetén el is veszíthetjük arcfelismerési képességünket. Ezt a diszfunkciót prozopagnóziának nevezzük.
A jó arcfelismerésünknek evolúciós okai vannak, ám névmemóriánk valamiért nem tűnik ilyen kiválónak. Egy friss cikkben Lise Abrams és Danielle Davis pszichológusok járták körbe a nevek feledésbe merülésének komplex témakörét. Ennek alapján négy tényezőt kell kiemelnünk, amiért nehézségekbe ütközik a nevek memorizálásának folyamata.
- A nevek önkényesek. A szavaknak általában van univerzális jelentése, míg eközben rendelkezhetnek átvitt értelmű mondanivalóval, vagy egyéb speciális jellemzőkkel. Egy adott kontextusban tisztán kivehető, mire gondol az a személy, aki például saját hátizsákjáról beszél. Ha például azt mondjuk, hogy van egy alma a táskában, mindenki számára elképzelhető információt szolgáltatunk és sokszor nincs is szükség pontosabb részletekre párbeszédeink során. Szinte elképzelhetetlen az az eset, hogy például a táska szót összekeverjük a hűtőszekrénnyel. Ezzel ellentétben, mikor azt mondjuk, hogy Mónikával mentünk múltkor az egyetemre, semmilyen támpontot nem nyújtottunk annak az illetőnek, aki nem ismeri Mónikát. Nevünket szüleink választották meg, és nincs köze külső tulajdonságainkhoz. Egy név ebből kifolyólag túl általános, mely nem könnyíti meg a személyek beazonosítását.
- A nevek nem rendelkeznek szinonímával. Sokszor érezzük azt, hogy a nyelvünk hegyén van egy szó, mégsem jut eszünkbe a kifejezés. Szinte minden ilyen esetben alkalmazhatunk körülírást, esetleg használhatunk szinonímát. A nevek esetében ez azonban ez nem lehetséges, így mindig az egyetlen megfelelő elemet kell kikeresnünk memóriánkból.
- A nevek több szóból tevődnek össze. Hozzátartozik a nevek memorizálásának nehézségeihez az is, hogy általában több szó alkot egyetlen nevet. Ilyenkor már alapvetően is magasabb a hibázási potenciál.
- A nevek alacsony gyakoriságúak. Ez a kitétel általánosságban a szavakra is érvényesnek tűnik. Minél gyakoribb egy kifejezés vagy egy név, annál nagyobb az esélyünk arra, hogy később újra elő tudjuk hívni azt. Ebből következik az is, hogy hamarabb fogjuk szókészletünkben alkalmazni a „haragszik" szót, mint az ennek régiesebb, ritkább változatát, az „apprehendál" kifejezést.
A nevek memorizálásának problematikájában számtalan gondolati útvesztőt fedezhetünk fel. A „Mózes illúzió” például a következőn alapszik. Ha feltesszük azt a kérdést a velünk szemben ülőnek, hogy:
„Ki játszotta Harry Potter karakterét a híres filmsorozatban?”
– valószínűleg tudja majd, hogy a színészt Daniel Radcliffe-nek hívják. Ha közvetlenül ezután megkérdezzük, hogy:
„hány állatot vitt Mózes a bárkára?”
– gondolkodás nélkül felelheti, hogy minden állatfajból kettőt.
A Mózes illúzió esetében a nevek megjegyzésének problematikája lép fel. Az általunk felidézett bibliai személy ugyanis Noé volt, nem pedig Mózes.
A tévesztés oka részben abban keresendő, hogy nincs egy azonnal behívható, általános kép a válaszadó fejében arról az illetőről, akivel kapcsolatban megfogalmaztuk a kérdést. A bárkáról szóló bibliai leirat azonban egy közismert történet, melyet könnyebb vizuálisan maga elé képzelni, így nem a főszereplő személyére koncentrál a megkérdezett illető válaszadás során. A Mózes illúzió másik aspektusa, hogy e két személy egyetlen kultúrkörbe ágyazható be. Az Ótestamentumból ismerjük őket, arról nem is beszélve, hogy kettejük története között is párhuzam volt saját szerepüket illetően. Ebből következhet, hogy az általunk megkérdezett efféle hasonlóságok miatt észre sem veszi a kérdésben elhelyezett cserét.
Ez a folyamat jól látszik a párban feltett kérdéseknél, mint amilyen a fenti példa is. Mivel az első esetben válaszadónk nem találkozott helytelen információval, így a kritikus szenzorát azonnal ki is kapcsolta a második feladat idejére. A Mózes illúzió így nehezíti a nevek pontos előhívására vonatkozó fogékonyságunkat. Különösen gyakran lép életbe ez olyankor, ahol két személy hasonló tulajdonságokkal rendelkezik!
Mindebből láthatjuk, hogy a nevek memóriába történő behívása nem is olyan egyszerű feladat. Minél ritkább egy név, minél nehezebben tudjuk kiejteni, annál több, hasonló hangzású versenyző fog elménkbe tódulni a kritikus pillanatban. Éppen ezért ne érezzük magunkat rosszul, ha egy-egy helyzetben nem jutnak eszünkbe mások nevei. Érdemes szem előtt tartanunk azonban, hogy minket sem feltétlenül azért felejtenek el, mert egyébként jelentéktelennek tartják személyünket. Az agy ugyanis hihetetlen precizitással és képességekkel küzd azért, hogy a megfelelő időpillanatban a megfelelő nevet hozza felszínre.
