Miért örülhetünk annak, hogy napról napra idősebbek leszünk?

Az idő mindannyiunk számára kérlelhetetlenül telik, ezt a folyamatot lassítani vagy előle kitérni nem lehet. Az idősebbé válásnak gyakrabban szoktuk a negatív vonatkozásait észrevenni, miközben a korunknak köszönhető esetleges kedvező változásoknak hajlamosak vagyunk kisebb jelentőséget tulajdonítani. Cikkünk egy szokatlanabb megközelítésből vizsgálja az idő múlásának ránk gyakorolt hatását: írásunkban bemutatunk olyan előnyöket, amelyek az érettebbé válásunkat kísérhetik, és amelyek pozitívabb megvilágításba helyezhetik a valamennyiünket egyaránt érintő idő múlását.

Napjainkban már egyre kevésbé jellemző az a nézet, mely szerint a korosodás alapvetően olyan folyamat, aminek óhatatlan és törvényszerű velejárója bizonyos fizikai és szellemi képességeinknek gyengülése. A szakemberek egy része szerint ugyanis az említett képességek csökkenése bizonyos mértékig megelőzhető, illetve enyhíthető. A korral járó negatív hatások kivédésénél és tompításánál azonban még fontosabb rámutatni arra, hogy

az idő múlása kifejezetten pozitív fejleményeket is eredményezhet számunkra,

amelyek különböző pszichés, biológiai, valamint élethelyzetbeli okokra vezethetők vissza (Cohen, 2006).

A vizsgálatok több olyan területet is beazonosítottak, amelyeken az előrehaladó életkorunk előnyei megmutatkoznak (Aldwin és Yancura, 2010; Carstensen és Mikels, 2005; Cohen, 2006). Ezek közül elsősorban az érzelemkezelés, a kreativitás és a stresszel való megküzdés emelkednek ki.

Az életkorunk valóban kedvezően hat az érzelmeinkre és a motivációnkra?

Egy kutatásokra épülő megközelítés szerint az életkor előrehaladtával jellemzőbb lesz ránk, hogy a körülöttünk zajló történéseknek inkább a pozitív oldalára fókuszálunk, emellett a bennünket érintő információkból elsősorban a számunkra kedvezőbbeket szűrjük ki. Ezt követően pedig ezeket olyan színezettel „raktározzuk el” az emlékezetünkbe, hogy érzelmeinkre kedvezően hassanak, azaz a jóllétünket szolgálják akkor is, amikor azokat később előhívjuk a memóriánkból. Ez fontos erőforrás számunkra, hiszen ez a képességünk lehetővé teszi, hogy olyan érzelmi hangsúllyal „színezzük meg” a számunkra releváns eseményeket, amely később is támogatólag hat a hangulatunkra (Mather és Carstensen, 2005).

Ami a motiváció és érzelmek kapcsolatát illeti, egyes szerzők (Carstensen és Mikels, 2005) arra mutatnak rá, hogy amíg fiatalabbak vagyunk, addig jobban ösztönöznek bennünket az újdonságok és a felfedezésre váró élmények, és több energiát fektetünk az előttünk álló lehetőségek és kapcsolatok szélesítésébe, mindeközben

az évek múltával felértékelődnek a szemünkben és érzelmileg nagy jelentőséggel bírnak a kisebb számú, de szoros és bensőséges társas kapcsolatok.

Ezek ápolása érdekében bevetett kognitív és társas készségeinknek köszönhetően pedig, ahogy telnek az évek, úgy válik hatékonyabbá az érzelemszabályozásunk (Carstensen és Mikels, 2005). Az utóbbi pedig elősegíti a konfliktushelyzetek higgadtabb kezelését és azt is, hogy a negatív hangulati állapotaink is rövidebb ideig tartsanak, azokon gyorsabban túl tudjuk magunkat tenni (Mather és Carstensen, 2005).

Életkor és kreativitás

Cohen szerint (2006) az idő múlásának egyik legszembetűnőbb hatása a fokozódó kreativitásunkban mutatkozik meg. Ezt arra vezeti vissza, hogy a kor előrehaladtával

mélyül a belső énünkkel való kapcsolatunk, lazítani tudunk a korábban saját magunkkal szemben felállított korlátainkon,

illetve kevésbé hatnak ránk a környezetünk és a társadalom által szabott határok. Mindezeknek köszönhetően szabadabbá válik kifejezőkészségünk, amit az említett szerző szerint az is igazol, hogy egyes művészeti ágakban (például népművészet) többségben vannak az idősebb alkotók. A kreativitást nemcsak az eddig említettek segítik elő, hanem az agyunk működésének azon sajátossága, amelynek eredményeképpen az évek múlásával javul az agy két féltekéje közötti összhang. Ez jótékony hatással van az alkotókészségünkre, hiszen amit a kreativitásért felelős jobb félteke „kigondol”, azt a végrehajtásban nagyobb szereppel bíró bal félteke végre is tudja hajtani.

Mi a helyzet a stresszel?

Egy amerikai szerzőpáros (Aldwin és Yancura, 2010) az általuk végzett vizsgálatok alapján arra következtetett, hogy későbbi életszakaszainkban másként viszonyulunk a stresszhelyzetekhez és hatékonyabban küzdünk meg a stresszel. Kutatásaik egyik kiindulópontja, hogy az egyes korosztályokat más típusú stresszforrások érik. Amíg fiatalabb korban hangsúlyosabbak lehetnek olyan kérdések, mint az identitáskereséssel vagy a szakmai pályafutás beindításával kapcsolatos nehézségek, addig az idősebbeknél tipikus stresszorok lehetnek például a visszatérő egészségügyi problémák. Minden életszakasznak megvannak tehát a sajátos nehézségei, ugyanakkor szerintük nem az eltérő stresszforrások indokolják az idősebbek jobb megküzdési képességeit hanem az, hogy az addigi életük során felhalmozott tapasztalataikkal és bölcsességükkel felvértezve nem „engedik meg”, hogy a potenciális stresszorok negatív érzéseket keltsenek bennük, azaz

eleve nem élik meg stresszesnek a mindennapi problémáikat.

A problémamegoldásban való jártasságuk pedig lehetővé teszi, hogy eredményesebben küzdjenek meg az élet nehézségeivel, és az éppen aktuális legfontosabb élethelyzeteik megoldására fókuszáljanak (Aldwin és Yancura, 2010).

Automatikusan jelentkeznek az életkorral járó pozitívumok?

Természetesen a cikkünkben bemutatott előnyös változások nem feltétlenül azonos hangsúllyal jelentkeznek mindannyiunknál, hiszen – ahogy ezt Erik Homburger Erikson amerikai pszichológus elmélete részletesen bemutatja – az egyéni sajátosságaink és törekvéseink, illetve az, ahogy az élet próbatételeihez viszonyulunk (Erikson, E. H., és Erikson, J. M. 1998) befolyásolják azt, hogy a különböző életszakaszainkban hogyan boldogulunk. Szintén ehhez kapcsolódik az is, hogy mennyire tudunk élni a megszerzett tapasztalatainkból fakadó képességeinkkel.

Azt azonban mindenképpen érdemes hangsúlyozni, hogy biztosan működő megoldások nincsenek az életutunk során felmerülő akadályok sikeres kezelésére. Ugyanakkor az bizonyos, hogy testi és lelki egyensúlyunk megőrzése érdekében sokat tehetünk a fizikai és mentális aktivitásunk fenntartásával (Kraft, 2012; Wright és Zhao, 2018). Ennek köszönhetően pedig jobban ki tudjuk aknázni az életkorunk előrehaladtával megszerzett, a cikkünkben említett képességeinket is.