A kutatások szerint életkorunkkal változik, milyen módon tudunk empatizálni másokkal. Azonban az empátiának is több összetevője van. A következő cikkünkben bemutatunk egy izgalmas friss kutatást, melyben az időskorúak empátiás készségének lehetséges változásait vizsgálták a kutatók.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy mások érzelmeinek megértése és az azokra való reagálás fordított U alakú mintázatot követ az életkor növekedése során. Az empátiás képességek középkorban érik el a csúcspontjukat, majd idősebb korban ismét csökkennek. Ahogy azonban Michelle Kelly, a Newcastle-i Egyetem munkatársa és kollégái a Neuropsychology című szaklapban megjelent tanulmányukban rámutatnak, az eredmények ezen a területen vegyesek. Új munkájuk, amelyben 17-94 év közötti felnőttet vizsgáltak, azt sugallja, hogy míg a 65 év felettiek kevésbé erősek a "kognitív empátiában" (annak kiszámításában, hogy valaki valószínűleg mit érez), ugyanolyan jók a másokkal való együttérzésben.

Tehát az empátia érzelmi megélésében nincs számottevő különbség, az empátia átélése kortól független.

A kutatócsoport a vizsgálat első két feladatát a kognitív empátia mérésére tervezte. A résztvevőknek arcokról készült fényképeket mutattak, valamint olyan színészekről készült videókat, akiket arra kértek, hogy különböző érzelmeket közvetítsenek. A vizsgálati személyeknek azonosítaniuk kellett a kifejezett érzelmeket, és el kellett dönteniük, hogy a képpárok azonos vagy különböző érzelmeket mutatnak-e.

Egy harmadik feladatban 19 olyan képet láttak, amelyeken valamilyen társas találkozásban vagy tevékenységben részt vevő emberek szerepeltek. Mindegyik kép esetében kognitív empátiával (pl. mit érez a főszereplő) és affektív empátiával (pl. mennyire hatott rájuk a jelenet látványa) kapcsolatos kérdéseket tettek fel nekik, illetve egy proszociális viselkedéssel kapcsolatos kérdést (tennének-e valamit, ha a valóságban látnák, hogy ez történik valakivel).

Az elemzéshez a csapat három csoportra osztotta a résztvevőket: fiatalok (17-35 évesek), középkorúak (36-65 évesek) és idősebbek (66-94 évesek). A kutatók nem találtak különbséget az affektív empátiára vagy a proszociális viselkedésre vonatkozó pontszámokban. Az eredmények alátámasztják azokat a korábbi kutatásokat, melyek szerint ez a két tényező összefügg: az a képességünk, hogy "együtt érzünk" valakivel, arra késztet bennünket, hogy segítsünk is neki. A pszichopaták is magas pontszámot érhetnek el a kognitív empátiában, de teljesen elmulasztják átérezni áldozataik félelmét vagy megaláztatását, így általában a segítői viselkedés sem jelenik meg náluk.

Az idősebb korosztály ebben a kutatásban valamivel rosszabbul teljesített a kognitív empátiában, mint a másik két fiatalabb korcsoport. A kutatók egy másik kutatás során ennek lehetséges okait vizsgálták. Ebben a vizsgálatban a résztvevők az első feladatban a lehető leggyorsabban olvastak fel egy listát, amely a saját és egy másik személy nevét tartalmazta. Egy második feltételben azonban megváltoztak a szabályok, így amikor a saját nevüket olvasták fel, mindig egy másik nevet kellett mondaniuk (és fordítva). Ezután aszerint pontozták őket, hogy a második feltételben mennyi időbe telt a névcsere, valamint hogy hány hibát követtek el.

A kutatócsoport ezeket a pontszámokat a résztvevők azon képességének mutatójaként értelmezte, hogy képesek-e gátolni a saját énjükre vonatkozó információkat.

Az eredményekben összefüggést találtak az alacsonyabb pontszámok és a csökkent kognitív empátiás készség között, de az affektív empátiát nem befolyásolta teljesítményük.

A kutatók szerint ez az eredmény alátámasztja azt az elképzelést, hogy azok az emberek, akiknek nem olyan fejlettek a gátló funkcióik, nehezebben mentalizálják, hogy vajon mit érezhet a másik. Az alacsonyabb öngátlási képesség azonban tükrözhet egyfajta általános kognitív lelassultságot is, ami szintén negatív irányban befolyásolhatja a kognitív empátiát.

A jelen bemutatott tanulmány egyik legnagyobb korlátozó tényezője, hogy különböző korú emberek csoportjait hasonlítja össze, ahelyett, hogy ugyanazokat az embereket követné után az életkoruk előrehaladtával. Az egyik erőssége viszont az, hogy az "állapotbeli" empátiát – a pillanatban megtapasztalt empátiát – vizsgálja, ahelyett, hogy csak önbevallásos kérdőívekre támaszkodna, amelyekben az embereket arra kérik, hogy értékeljék, hogyan reagálnak jellemzően.

"Nyilvánvaló, hogy a kor előrehaladása és az empátiás készségek közötti kapcsolat összetett"

– jegyzik meg a kutatók – és az életkoron kívül más tényezők is befolyásolják, hogy az egyes emberek hogyan reagálnak másokra. Az a megállapítás azonban, hogy az idősebb emberek nem képesek kevésbé osztozni mások érzelmeiben – ahogyan azt néhány tanulmány sugallta – , biztató.