Milyen lenne az ideális munkakörnyezet idegrendszerünk számára?

Cikkünkben az elmúlt évek néhány idegtudományi kutatását mutatjuk be a hatékony munkavégzés és tanulás szempontjai mentén. Az eredmények megismerése segíthet az éberség és koncentráció fenntartásában, illetve az ideális munkakörnyezet kialakításában. Mindemellett pedig betekintést kínálunk a felvázolt jelenségek mögött meghúzódó izgalmas idegrendszeri folyamatokba is.

Mi kell ahhoz, hogy jól dolgozzunk? Pszichológiai szempontból azt mondhatjuk, hogy a motiváció és a koncentrációs képesség mindenképpen elengedhetetlen a megfelelő munkavégzéshez. A motiváció fenntartásához, illetve az éberség és a koncentráltság eléréséhez nagyban hozzájárulnak a szervezetünkben zajló hormonális folyamatok, amelyekben fontos szerepet kap a dopamin, az adrenalin vagy a nor-adrenalin nevű hormon. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a különböző érzékszerveinkre ható ingerek miként befolyásolják belső világunkat.

Látás

Amikor arra panaszkodunk, hogy nem tudunk a feladatunkra koncentrálni, az alatt sok esetben valójában a vizuális fókusz fenntartásának képtelenségét értjük. Ha nem érdekel valami, még a falon mászó légy is érdekesebbnek tűnik, mint az előttünk álló feladat. Éppen ezért vizsgáljuk meg elsőként a vizuális ingerek koncentrációt segítő hatását.

Talán nem is gondolnánk, de a hatékony munka érdekében tett első lépés a munkakörnyezetünk kellő megvilágítása. A legjobb megoldás a természetes napfény különösen, ha nyitott ablakon keresztül engedjük be a napsugarakat, ugyanis az ablaküveg megszűri napfényből érkező kék fényt, amely viszont fontos szolgálatot tesz a koncentráció fenntartásában.

Ha azonban nincs lehetőségünk természetes fényben dolgozni, érdemes olyan fényforrást használnunk, ami a fejünk felett világít. Azért lényeges, hogy a fény felülről érkezzen és ne az asztali lámpa mellől, mert a fényérzékeny idegsejtek a szemünk alsó felében helyezkednek el, így sokkal érzékenyebbek a látómezőnk felső részére. Ezek az idegsejtek továbbítják az információkat a központi idegrendszerbe, ahol különböző hormonok és neurotranszmitterek, azaz ingerületátvivő anyagok felszabadulásának köszönhetően növelik az éberségi szintünket.

Hormontermelődésünk szempontjából az első fázis az ébrenléttől számolva nagyjából 9 óráig tart, mert ilyenkor – főleg az ébredést követő órákban – magas a dopamin és az adrenalin szintünk. Ha valakinek analitikus gondolkodást igénylő feladatai vannak, azokat érdemes ebben a napszakban teljesítenie. A kreativitást igénylő munkát azonban az ébredéstől számított kilencedik és tizenhatodik óra közötti szakaszra időzítsük, mert ilyenkor a szerotoninhormon-szintünk emelkedett, ami elősegíti az absztrakt gondolkodást.

A fényviszonyok mellett az is befolyásolja éberségi szintünket, hogy hová nézünk. A fent említett kutatások eredményeit értelmezve az a legtanácsosabb, ha azok, akik munkájuk nagy részét a számítógép előtt töltik, a monitort a szemük vonalában vagy afelett helyezzék el. S mi lehet ennek a neurológiai magyarázata? A szemizmokat irányító idegek összeköttetésben állnak olyan agytörzsi régiókkal, amelyek képesek különböző neurotranszmitterek és neuromodulátorok, azaz ingerületátvitelt módosító anyagok kibocsátását befolyásolni.

Tehát ha például lefelé nézünk, akkor olyan aktivációt váltunk ki az agyban, amitől megnyugszunk, elálmosodunk, miközben aktív gátlás alá kerülnek az éberségért felelős folyamatok. Ha pedig felfelé nézünk, éppen az ellenkezője történik.

Ezek a hatások persze nem drasztikusak, de hosszabb távon észrevehetőek. Ennek a jelenségnek a top-down – tehát a központi idegrendszertől a periféria felé történő – folyamata jobban tetten érhető, hiszen ha valaki nagyon fáradt, inkább lefelé néz, míg az éber ember maga elé vagy kissé fölfelé.

Az irány mellett azonban a távolság is fontos tényező: ha fókuszálni szeretnénk valamire, akkor helyezzük azt minél közelebb magunkhoz. Ha viszont munka közben túl sokáig nézzük például a számítógép képernyőjét, szemünk könnyen elfárad, fejfájáshoz, illetve migrénhez is vezethet. Ennek megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy 45 percenként beiktassunk egy legalább 5 perces „távolba nézést”, ami alatt pihentetjük a szemünket.

Hallás

Munka vagy tanulás közben sokakban felmerülhet a kérdés, hogy segít-e, ha hallgatunk valamit, és ha igen, akkor mégis mit, vagy mit ne. Az idegtudományi kísérletek is igyekeznek választ adni a kérdésre, ám sok esetben bebizonyosodik, hogy ezen a téren erősen megfigyelhetőek az egyének közötti igénybeli eltérések. Nagy általánosságban azért elmondható, hogy például a hangos háttérzajok, mint a légkondicionáló vagy az irodai géphangok hosszú távon rontják a koncentrációs képességet. Még ha tudatosan szeretnénk is kizárni, a hallórendszerünket folyamatosan „szennyezik” ezek a kéretlen hangok.

De melyek lehetnek azok a hangok, amik ezzel ellentétben fokozzák a koncentrációs képességünket? Ehhez kapcsolódóan érdekes kutatások születtek az úgynevezett binaurális hangok hatásairól. A binaurális hangot nem halljuk a szó klasszikus értelmében, azt ugyanis az agyunk generálja akkor, ha a két fülbe egy nagyon kicsit különböző frekvenciájú ütemet helyezünk. (Tehát például a bal fülben 400 Hz-es, míg a jobb fülben 440 Hz-es hang szól.) A binaurális hang a két frekvencia közötti különbség lesz. A példa esetében tehát 40 Hz. Ez azért alakul ki, mert az agytörzsben elhelyezkedő idegsejtek egy része különösen érzékeny a két fülbe érkező hangok fáziseltolódásaira, emiatt pedig idővel ezek a neuronok a fáziskülönbségnek megfelelő ütemben kezdenek el tüzelni. Ez végül neurális szinkronizációhoz vezethet, ami azt jelenti, hogy az idegsejtek révén közvetített elektromos jelek összehangolódnak, így a neuronok egyidejűleg tüzelnek. 

A binaurális hangok az említett összehangolt elektromos mintázatok agyhullámokat befolyásoló tevékenysége révén fejtik ki hatásukat.

Mivel a különböző frekvenciájú agyhullámok más és más tudatállapotokért felelősek, a binaurális hangok is eltérő kognitív területekre gyakorolhatnak hatást. A kutatások azt mutatják, hogy a 40 Hz-es binaurális hang segíti elő legjobban a hatékony munkavégzést, mert javítja az emlékezőképességet, a reakcióidőt, illetve a verbális visszaidézést és a matematikai képességeket is. A legjobb hatás elérése érdekében a binaurális hangokat a munka vagy tanulás előtt – körülbelül 30 perccel – és ne közben hallgassuk.

Testtartás és térérzékelés

A japán Szendai Egyetemen végzett kutatás szerint az az optimális, ha a munka felét állva, a másik felét ülve végezzük. Ha tehetjük, mozogjunk is munkavégzés közben, mert olyankor az agytörzs azon részei aktiválódnak, amelyek segítik a dopamin és az adrenalin felszabadulását, ez pedig fokozza az éberséget és a motivációt.

A legrosszabb, amit tehetünk, hogy végigüljük a nyolcórás munkaidőt,

hiszen ez nemcsak a koncentrációs képességet csökkenti, de többek között alvászavarhoz és emésztési problémákhoz is vezethet.

A Journal of Consumer Research című tudományos folyóiratban egy 2007-es kutatás pedig azt vizsgálta, hogy a munkavégzésre használt szoba belmagassága miként befolyásolja a gondolkodásunkat. Az eredmények alapján kiderült, hogy az alacsony belmagasságú (~2,5 méter) teremben azok a feladatok sikerültek jobban, amelyek logikus gondolkodást igényeltek. Ehhez képest a nagyobb belmagasságú szoba (~3 méter) sokkal több teret engedett a kreatív gondolkodásnak, a brainstroming típusú feladatoknak. Ezt a jelenséget katedrális hatásnak is nevezik.

Ezek alapján ha tehetjük, érdemes az elvégzendő feladatok jellegétől függően más-más helyszínt keresnünk, illetve a korábbi eredmények fényében a napszakot is válasszuk meg körültekintően. Kreatív munkához például kimehetünk a szabadba, és úgy ideális, ha ezt késő délutánra időzítjük, míg a számolósabb, gondolkodósabb feladatokat végezhetjük otthon – lehetőleg a napunk első nyolc órájában.