Milyen mítoszok mentén éljük párkapcsolatainkat?

A jó párkapcsolat vajon örökre boldoggá tesz? A partnerek egyformasága a harmonikus kapcsolat titka vagy esetleg a problémák hiánya? Párkapcsolati mítoszaink gyakran féligazságok vagy irreális elvárások mentén kreálódnak, melyek szinte tudattalanul szervezik vagy inkább bomlasztják az életünket a partnerünkkel. Miért maradnak fenn ezek a tévhitek? Hogyan akadályozzák egy kapcsolat fejlődését? Cikkünkből kiderül.

A boldogságunk mítoszairól korábbi cikkünkben már olvashattatok. Ezek a mítoszok attól olyan csalfák, hogy sokszor éppen a boldogságunk megélésében akadályoznak az „Akkor leszek boldog, ha...” típusú feltételeikkel. Ezek sokszor túlzó elvárásokat gerjesztenek bennünk, s ha mégsem érezzük a boldogságot, megijedünk, hogy velünk van a baj. A boldogságmítoszok vagy tévhitek természetesen a párkapcsolatok háza táját sem kímélik.

Mire jók a tévhiteink? 

A kognitív pszichológiai ismereteink alapján tudjuk, hogy tévhiteink a maguk minden torzításával kapaszkodót jelentenek az életünkben, ugyanis bejósolhatóbbá teszik a világot körülöttünk, és segítik a döntéseinket ezáltal. Hiedelmeinket meghatározzák gyermekkori tapasztalataink, családi mintáink és a világgal való kapcsolatunk. Krízisek idején különösen jó támaszként szolgálnak. Milyen tévhitek befolyásolhatják kifejezetten a párkapcsolatainkat?

A jó kapcsolatban a férfi és a nő minden téren egyforma

 „Mit szeretnél vacsorára? Amit te!”, fogalmazhatjuk meg szarkasztikusan ezt a tévhitet. E meggyőződés arra késztet bennünket, hogy megpróbáljunk mindent megtenni annak érdekében, hogy a partnert önmagunk képére formáljuk, ugyanis a különbözőségeinket veszélyesnek ítéljük. Ez az attitűd igazán megnehezíti azt, hogy a kapcsolat a kezdeti szimbiózisból, azaz a rózsaszín köd egységélményéből a differenciálódás szakaszába léphessen. A párkapcsolati fejlődés egészséges velejárója ugyanis különbözőségeink felismerése és azok megélésének bátorítása. Ezek az eltérések képesek emlékeztetni saját individualitásunkra, melynek megőrzése fontos egy párkapcsolatban is.

A jó párkapcsolat mindörökre boldoggá tesz

Abban az utópisztikus álomban ringatjuk magunkat, hogy a harmonikus kapcsolatok eleve megadatnak, és nem kell szembe nézni problémákkal, örök boldogságot jelenthetnek számunkra. S mi több, bizonyos dolgok csak úgy járnak nekünk egy kapcsolatban.

Elvárjuk a partnertől, hogy szavak nélkül is megértsen minket, kitalálja szükségleteinket,

hiszen ettől jó egy párkapcsolat, gondoljuk. Ezekkel az elvárásokkal azonban először és utoljára az édesanyánkkal való kötelékben élhettünk. Az igazság pedig az, hogy nem a párkapcsolat tesz boldoggá, hanem mi egymást abban a kapcsolatban. Aktív részesei, építői és nem passzív élvezői vagyunk ennek az élménynek. S mindeközben találkozunk bizony próbatételekkel. Még a legideálisabbnak tűnő kapcsolat sem úszhatja meg ezeket a kihívásokat.

 A boldog párkapcsolatokban nincsenek problémák

 „Mi nem szoktunk veszekedni!” – hallhatjuk az ismeretségi körünkben vagy állíthatjuk saját párkapcsolatunkról. A konfliktusok ezekben a kapcsolatokban félelmetesnek tűnnek, ezért igyekeznek elkerülni azokat a felek, s szőnyeg alá söprik a problémákat. Mindezt vagy azért teszik, mert különben szertefoszlana a fenti illúzió és/vagy azért, mert a partnerek nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel, mintákkal arra vonatkozóan, hogy hogyan is lehet konstruktívan kezelni egy-egy nézeteltérést.

A párkapcsolati válság megoldása: szakítás és új partner

Manapság minden második házasság válással végződik, mely mögött gyakran az is áll, hogy a felek meg sem próbálnak megküzdeni a kapcsolatban fellépő megpróbáltatásokkal. A fogyasztói társadalom „vegyél újat, ha elromlott” elve intim kötelékeinket is megmérgezi. Egy-egy kapcsolati krízissel való szembenézés valóban fájdalmas folyamat, azonban

az „Ezen is képesek voltunk felülkerekedni” érzése komoly erőforrással gazdagíthatja a pár életét

a jövőre nézve. Nem beszélve arról, hogy olyan egyéni és kapcsolati működéseink tudatosulhatnak, változhatnak ilyenkor, melyre az új kapcsolat sem lenne feltétlenül gyógyír, pusztán egy újabb lehetőséget adna negatív mintáink megismétlésére.

Manapság komoly elvárásokat támasztunk egy párkapcsolat felé. Minden olyan igényünket kell egy partnernek kielégíteni, amelyeket korábban más-más közösségek tettek. A szerelmet egy véletlen csodaként kezeljük, mely megtörténik velünk. S ha az igazit megtaláljuk, a szerelmet is megtaláljuk, ezt követően pedig boldogok lehetünk. S máris a már tárgyalt boldogságmítoszok és tévhitek jeleneteinek kellős közepén állunk. Szerencsére kapcsolataink ennél sokkal komplexebbek és jóval több kiaknázható lehetőséget rejtenek magukban.

Hedonista világunkban mindent azonnal akarunk. Élvezetkereső szükségleteink azonnal kielégülést kutatnak, azonban a párkapcsolati boldogság ennél hosszabb utat jelet, ahol sem a szeretet, sem a szerelem nem ment meg a konfliktusoktól. Bizonyos esetekben problémamegoldó képességeinket kell aktivizálni vagy fejleszteni, máskor pedig el kell tudnunk fogadni, hogy problémáinkra nincs megoldást. A közben keletkező fájdalommal pedig képesnek kell lennünk megbirkózni. Ezektől pedig a mítoszaink sem menthetnek meg minket.