„A vallás hatásait nem lehet pszichológiai és szociális folyamatokkal teljesen megmagyarázni, ezekre leredukálni” – vallja Kenneth Pargament, amerikai pszichológus professzor, akinek munkássága úttörő a vallásos megküzdés kutatásában. A vallás vagy spiritualitás amellett, hogy erőforrás, sokszor belső vívódásaink oka is lehet – mit kezdhet ezzel a pszichológia, és miért érdemes egyáltalán kezdenie vele valamit?
Kenneth I. Pargament az American Psychological Association (APA) felkérésére adott interjút a témában, kifejtve a kutatások jelenlegi álláspontját a vallás, spiritualitás és a pszichológia kapcsolatáról. Szerinte sokat nyerhetünk azzal, ha egy terápiás folyamatban ezek a területek is helyet kapnak, de nem mindegy, hogyan kezeljük a kérdést – mert ebben senki sem semleges.
Korábbi kutatásaiban a vallás és megküzdés közötti kapcsolatot vizsgálta. Mit fedezett fel ennek során, milyen összefüggés van a pszichológiai jóllétünk, a stressz és a vallásgyakorlás között?
A mondás, hogy „zuhanó repülőn nincsenek ateisták” nem teljesen igaz. Vannak olyan emberek, akik bármilyen körülmények között ragaszkodnak az ateista meggyőződésükhöz. Az viszont igaz, hogy az emberek gyakran fordulnak a hitükhöz vigaszért és támogatásért, amikor nehézségekkel kell megküzdeniük. Bizonyos csoportok, például az idősek, vagy kisebbségek még jobban is hajlanak arra, hogy inkább a hitüktől kérjenek segítséget, mint a családjuktól, barátaiktól vagy az egészségügyi rendszertől.
A kutatások, amelyek a megküzdést vizsgálták olyan stresszes életesemények esetén, mint egy környezeti katasztrófa, haláleset, válás, vagy komoly betegség, azt találták, hogy a vallás és a spiritualitás mindenképpen egy hasznos megküzdési mód ezekben a helyzetekben, főleg azoknál az embereknél, akik a legkevesebb erőforrással rendelkeznek, illetve a legkevésbé tudják kontrollálni a helyzetet. Sokféle vallási, spirituális útja van a megküzdésnek, amelyek pozitív hatással vannak ránk: ilyen a támogatás Istentől vagy valamilyen felsőbb erőtől, az átmeneteket segítő rituálék, a megbocsátás rítusai, a vallási közösségek támogatása, illetve a szituáció tágabb értelmezési keretbe helyezése. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a vallás nem a megküzdést segíti: a spirituális eredetű belső konfliktusok a kutatások szerint magas distresszel járnak, ami a fizikai egészségünkre is negatív hatással lehet.
Fontos tehát, hogy ismerjük ezt a kétoldaliságot, hogy a vallás életmentő megküzdési kapaszkodót nyújthat, de bizonyos esetekben a belső vívódás forrása is lehet.
Hogyan jelenik meg a vallás, a spiritualitás a pszichológiai gyakorlatban? A különböző megközelítések közül melyik a leghatékonyabb?
Sokáig a pszichológusok ódzkodtak a vallás beemelésétől a klinikai gyakorlatba. Ez többek között talán annak is köszönhető, hogy többen a pszichológia atyjai közül – Sigmund Freud, B. F. Skinner – nem szimpatizáltak ezzel az irányzattal, illetve a mai napig a pszichológusképzésből hiányzik ez a vonulat.
Ennek ellenére számos, tudományosan is bizonyított előnye van annak, ha a terápiás folyamatban szerepet kap a vallás vagy spiritualitás.
Sok ember számára ezek olyan kulcstényezők, amelyek jelentősen előremozdíthatják a fejlődésüket. Mások számára a vallás pont, hogy a problémák, belső konfliktusok forrása lehet, amivel érdemes foglalkozni a pszichológiai kezelés során. A felmérések azt mutatják, az embereknek lenne arra igényük, hogy az ilyen jellegű problémáikról, illetve a hit kérdéseiről beszélhessenek a pszichológusukkal. A vallás emellett sokszor az identitásban is fontos szerepet játszik. Végül pedig, egyre több kutatás bizonyítja azt is, hogy a spiritualitást beemelő, integrált szemléletű pszichológiai kezelések, módszerek, pont olyan hatékonyak tudnak lenni, mint más kezelések. Néhány terület, ahol dolgoznak ilyen integrált programok kialakításán: válás utáni megbocsátás, szexuális abúzust elszenvedők terápiája, evészavarok, drogfüggőség.
Mi a különbség a spiritualitás és a mindfulness vagy a meditáció között? Más a megbocsátás vagy hála spirituális, vallásos kontextusban, mint a világi értelmezésben?
A pszichológia az utóbbi időben elkezdett egy csomó új, és érdekes témát felkarolni, mint a hála, a megbocsátás, az elfogadás, a meditáció, a remény és a szeretet. Ezek mindegyikének mélyre nyúló gyökerei vannak a nyugati és keleti vallásokban és filozófiákban egyaránt. Még így is, a kutatók tartózkodnak attól, hogy ezeket a fogalmakat a vallási kontextusban vizsgálják, mondván, „nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy meditálj”. A kutatások ugyan feltárták, hogy az emberi fejlődés és változás szempontjából nagyon fontos szerepe van ezeknek a fogalmaknak, ám ha kiszakítjuk őket az eredeti, tágabb kontextusukból, félő, hogy valami elvész belőlük.
Egyes kutatások például kimutatták, hogy a mantra-alapú meditáció hatásosabb a fájdalomcsillapításban, mintha világi szövegeket használnánk. Vagy hogy a spirituális támogatás, jelentéstulajdonítás és megküzdés jobb hatással van az egészségünkre és jóllétünkre, mint a pusztán szekuláris jellegű. Úgy tűnik, a vallás és a spiritualitás hatásait nem lehet pszichológiai és szociális folyamatokkal teljesen megmagyarázni, ezekre leredukálni. Egy vallásos közösségbe tartozni nem egészen ugyanaz, mint a Rotary Clubba. Hogy mitől olyan különleges akkor a vallás? Az élet más dimenzióival ellentétben, a vallás és spiritualitás egyedülálló abban, amire fókuszál: a szentre, transzcendensre, végső igazságra, és a mély kapcsolódásra. Minden olyan pszichológiai elmélet, amely figyelmen kívül hagyja az életnek ezt az oldalát, hiányos marad.
Milyen etikai kérdések vetődhetnek fel abban az esetben, ha egy pszichológus beemeli a vallást, spiritualitást a kliense kezelésébe?
Ha vallásról vagy spiritualitásról van szó, senki nem semleges. Ez vonatkozik mind a pszichológusokra, mind a klienseikre. Mivel a vallás nagyon mély érzelmeket képes megmozgatni, és a legalapvetőbb értékeinkhez kapcsolódik, óvatossággal, odafigyeléssel és különös gondossággal kell a pszichológusoknak megközelítenie ezt a területet. Sajnos a szakemberek nagy része nem kap a vallással, spiritualitással kapcsolatos tudást a képzése során – fontos lenne, hogy ez megváltozzon. A kompetens beavatkozáshoz a szakembereknek rendelkezniük kellene legalább egy alap tudással a vallás és spiritualitás területén, megérteni, ezek hogyan kapcsolódnak maladaptív és adaptív viselkedésmintázatokhoz, valamint képesnek kellene lenniük arra, hogy a vallás és a spiritualitás kapcsán felmerülő problémákat kezelni tudják.
Emellett persze nagyon fontos az önismeret is: függetlenül attól, hogy egyezik-e a terapeuta és a kliens hitrendszere, a szakembernek tudatában kell lennie annak, milyen hatással lehet a saját hite a kliensre – el kell kerülni a kliens befolyásolását, megfosztását a saját döntési szabadságától és autonómiájától.
Forrás:
American Psychological Association (2013): What Role Do Religion and Spirituality Play In Mental Health?
