Mindegy, hogy egy emberrel vagy boldog vagy százzal? – A többszerelműség nyomában, I. rész

Poli, nem poli, poli, nem poli… Nem monogám kapcsolatok szinte minden kultúrában és időben léteztek, poliamoriáról viszont csak az 1970-es, 80-as évektől beszélhetünk. A poli kapcsolat azonban a közhiedelemmel ellentétben nem jelent állandó orgiákat. Ács Dániel, a Soteria Menedék Program vezetőjének írása.

A poliamoria (poly : több, sok, amor : szerelem) többszívűséget vagy többszerelműséget jelent. A röviden csak „poli” a konszenzusos (felelős vagy etikus) non-monogámia egy fajtája, olyan gyakorlati kapcsolati forma vagy filozófia, amely elismeri, hogy egy ember – erkölcsösnek maradva – egyszerre több partnerrel is fenntarthat romantikus kapcsolatot. A szót először Deborah Anapol klinikai pszichológus, a poliamoria mozgalom alapítója használta 1990-ben (az ötletet Morning Glorytól és Oberon Zelltől kapta), és 1999-ben került be az Oxford English Dictionary-be.

Nem monogám kapcsolatok szinte minden kultúrában és időben léteztek. Ám poliamoriáról csak az 1970-es, 1980-as évektől beszélhetünk. Szülőhazája a Jud Presmont által vezetett San Franciscó-i Kerista Kommuna (Strassberg, 2003, és Anapol, 2010). A poliamoria később, az internethasználat elterjedésekor nyerte el modern formáját és jelentését (Bargh és McKenna, 2004).

A poli kapcsolatban hármasok, négyesek vagy nagyobb közösségek élhetnek szabad szerelemben beszámolási kötelezettség nélkül, vagy a résztvevők által közösen kialakított és elfogadott szabályok szerint: hűséget fogadva, elköteleződve egymás iránt, közösen kialakított feltételek szerint – nagyon hasonlóan a monogám gyakorlathoz. A poliamor kapcsolatrendszerek formái nagyon változatosak az alapján, hogy a benne élők közül ki kivel van romantikus viszonyban, és hogy közöttük milyen megállapodások, szabályok vannak érvényben – amennyiben vannak egyáltalán ilyenek. A poli kapcsolat

a közhiedelemmel ellentétben nem jelent állandó orgiákat,

és vannak olyan felállások is, ahol nem mindenki fekszik le a másikkal. Kölcsönösen őszinte, baráti kapcsolat viszont ekkor is gyakran kialakul a résztvevők közt. „A poliamoria fogalmának nem része közvetlenül a szexualitás, ahogy a szerelemnek sem. A szerelem köztudottan nem azonosan a szexszel. Sajnos mégis gyakori, hogy azok, akik nincsenek tisztában a poliamoria mibenlétével, összetévesztik vagy összemossák azzal, hogy valakinek egyidőben több szexpartnere van, illetve a poliamoriát gyakran pusztán szexuális vágy által motivált, a partnerek gyakori váltogatásával járó felszínes életmódnak képzelik” – mondja Turzó Zsanett, akinek jelenlegi kapcsolatai közül a legrégebbi 8 éve kezdődött.

Hannának jelenleg két párkapcsolata van, az egyik kb. három éve, a másik közel két éve tart. „Nekem igényem van egyszerre több intim kapcsolatra, romantikus és szexuális jellegűekre (meg barátiakra) vegyesen. A poli életformában határozottan felszabadító, hogy nem kell titkolózni, hazudozni, de ugyanilyen fontos, hogy az önismerethez, a személyiségfejlődéshez is nagyon-nagyon sokat tesz hozzá” – mondja.

A köztudatban tévesen elterjedt nézettel ellentétben

a poliamoria nem nyitott kapcsolat

(szex-kalandokba mindkét fél szabadon keveredhet), nem swingelés (párcserés szex-találkák), nem poligámia (az egyik félnek – általában a férfinak – több házastársa van) . A polik nagyjából egyetértésben úgy határozzák meg magukat, hogy mély, romantikus érzelmi kötődésre és adott esetben szexuális kapcsolatra is nyitottak egyszerre több ember irányába. Miért fognák hát vissza magukat? Például az exkluzivitás igénylése vagy a féltékenység miatt. De cserébe ott a lehetőség a „compersion" átélésére, amikor az ember annak örül, hogy akit szeret, boldog – történetesen éppen azért, mert éppen valaki másba szerelmes. Ráadásul lehetőség nyílik arra is, hogy túllépjenek az önbizalom-problémán alapuló féltékenységen. Ez utóbbiról a Társam Blog pszichológusai, Cserny Virág és Pintér Judit Nóra részletesen írtak blogukon.

Szerintük a poliamoriában mindkét fél

teret adhat a kapcsolatán kívüli intim vágyainak,

így nem kell azokat elfojtaniuk vagy titokban, szégyenben megélniük. „Mindkét félnek engedélyezettek más viszonyok, a társak nem ítélik el egymást. Alapvető szabály az őszinteség. A titkolózás befeketíti a lelket, és árkot ás a két ember közé” – mondja Virág. „Éppen az őszinteség az, ami a jól működő poliamor kapcsolat lényege lenne, de egyben pont ez a rákfenéje is ennek a projektnek” – teszi hozzá Judit.

A szakirodalom megkülönböztet poliamor irányultságot és önazonosságot. Eszerint, ha valaki élete során valaha is átélte, hogy egynél több emberbe szerelmes, akkor aktuális párkapcsolati formájától függetlenül poliamor irányultságú. Akkor is, ha az érzés felmerülésének hatására esetleg megpróbálja lebeszélni róla magát, vagyis elfojtani az érzést, valamint akkor is, ha esetleg megcsalásra adja a fejét.

Ha valaki felvállalja mások előtt önmaga többszerelműként való azonosítását, akkor poliamor önazonosságról beszélünk. Ekkor az illető az életét felvállaltan többszerelműként éli, vagyis kapcsolatrendszere kialakításakor, ismerkedéskor vagy már meglévő kapcsolatában, kapcsolataiban őszinte, tiszta kommunikációval tudatja a résztvevőkkel párkapcsolati irányultságát. Ennek megfelelően alakítja életét is úgy, hogy kapcsolatrendszere minden résztvevőjének informáltan, saját beleegyezéssel, vagyis konszenzusos módon legyen lehetősége részt venni a kapcsolatban, amennyiben az számára is megfelelő. A teljesen nyílt kommunikáció – főleg kezdetben – általában korántsem könnyű feladat. Zsanett szerint a többszerelmű kapcsolatok teljesen etikus kialakítására azonban csupán az őszinte felvállalás esetén van lehetőség.

„Mivel a nyugati világban a monogámia, mint

egyetlen elfogadott és kívánatos kapcsolati forma

a szocializáció és a nevelés szerves részeként belénk ivódik, ezért a legtöbb poliamor ember életében önazonosságának felvállalása nem egyik napról a másikra történik. Ez általában egy kétségekkel, lelkiismeret-furdalással, bizonytalanságokkal teli út” – mondja. „Vannak, akik azt vallják, hogy ők eleve poliamornak születtek, fiatal koruktól kezdve többszerelműként azonosítják magukat, vagyis nem volt rájuk hatással a társadalom által preferált és felkínált minta, de tapasztalatom szerint ők jelentősen kevesebben vannak, mint azok, akik gyakran hosszú küzdelmek árán tudják csak átalakítani a társadalmi hatások révén időközben sajátjukévá tett elvárásokat” – véli.

A pszichológusok is beszámoltak a  lehetséges nehézségekről, olyan példák mentén, amelyekkel ők találkoztak. „Sok buktató lehet. Hiába dönti el egy pár, hogy többszerelműségben él, ha csak az egyik jár el folyton mással szexelni, vagy szeret bele valaki másba, akkor a másiknak könnyen elege lehet a dologból” – mondja tapasztalatai alapján Virág.

Zsanett szerint szimmetriát elvárni akár a poliamoria megjelenésekor, akár később, nem életszerű. Mint mondja: egy monoamor párkapcsolatban sem ritka, hogy a résztvevők eltérő intenzitású érzésekkel vannak egymás irányában, illetve kapcsolatuk különböző időszakaiban külön-külön más-más érzelmi stádiumokon mennek keresztül. „Ha kettőnél több szereplő van, akkor ennek az esélye a többszörösére növekszik. Ha azonban a kapcsolat egymás valódi elfogadásán alapul, akkor a résztvevők igyekeznek kölcsönösen tiszteletben tartani egymás állapotait.”

Többszerelmű beszélgetőtársaim számára a poliamoriában a legfontosabb érték

érzelmeik őszinte, elfojtás és bűntudat nélküli megélése,

valamint az ez által kapott szabadság: vagyis a kapcsolatok természetes módon való alakulása, előre lefektetett sémákhoz és elvárásokhoz való igazodás helyett. „Ehhez elengedhetetlenül fontos önmagunk folyamatos figyelése, és érzéseink egyenes, gátlásoktól és félelmektől mentes, egyúttal szeretetteljes kommunikációja partnereink felé” – összegzi Zsanett.

Cikksorozatunk következő, 2. részében a párkapcsolatok alapjául szolgáló érzelmeket, szexualitást és biokémiát vizsgáljuk majd, tovább kutatva, hogyan is lehetséges egyszerre több embert szerelemmel szeretni. Valamint közelebbről is megismerhetjük a Társam Blogot és a magyar poliamor közösséget.