A kamaszok érzelmei szélsőségesen váltják egymást. Egyszer nagyon mélyen vannak, aztán madarat lehet velük fogatni. Ma még tetszik nekik valami, holnap már nem. Mégis ebben a viharos időszakban a kamaszok megtalálják az öngyógyítás útját: kiírják magukból a nehéz érzésekeit.
A kamaszkor alapvető jellemzője a bizonytalanság. A fiatalok bizonytalanok önmagukban, énképükben, identitásukban. Nem tudják, hogy gyermekek-e még, vagy már felnőttek. Nem tudják, kihez forduljanak: szülőkhöz vagy barátokhoz? Ki legyen a példaképük, esetleg minden nap más? Milyen ruhát hordjanak, milyen legyen a stílusuk? Hol a helyük az osztályban, hol a helyük a világban? Kivel beszélgessenek párkapcsolatról, barátságról, tanulásról? Ez mind természetes, hiszen a serdülőkor az útkeresés időszaka. Szépen, lassan az évek alatt letisztázódnak ezek a kérdések és a fiatalok megtalálják önmagukat ebben a nagy zűrzavarban. Addig azonban számtalan megküzdési módszert kell alkalmazniuk ahhoz, hogy átvészeljék ezt az érzelmi vihart.
A kamaszoknak megvan a képességük arra, hogy ebben a folyton változó, problémákkal teli időszakban megküzdjenek az eléjük kerülő akadályokkal és visszanyerjék az egyensúlyukat. Ilyenkor általában elkezdenek valamilyen új hobbinak hódolni, mint a sportolás vagy a hangszeren játszás, elmennek csavarogni, barátokkal beszélgetnek, esetleg verset, naplót írnak. Mindezek által pedig valamilyen módon kifejezik az érzelmeiket, és kiadják a feszültségüket.
Az írás felszabadít
Az érzelmeinkről való beszélgetés egy pszichológussal, gyónás egy papnál, bevallani egy negatív tettünket: pár olyan helyzet, ami után megnyugvást érezhetünk. Mindez annak tudható be, hogy az elfojtott érzéseink felszínre hozása segít a feszültségeink felszabadításában. A klasszikus példa alapján olyan, mint amikor felemeljük a fedőt és kijön a gőz a fazékból. Kiengedjük a felgyülemlő nehézséget. Hasonlóan működik az írás gyógyító folyamata is. James W. Pennebaker (A gyógyító írás című könyv szerzője) az írás jótékony hatásait vizsgálta, azt, hogy egészségünkre milyen hatással vannak elfojtott érzéseink.
Egy kísérletében egyetemista diákokat kért meg arra, hogy írják le életük egy traumatikus eseményét. Az utánkövetéses vizsgálatban azt az eredményt kapta, hogy
azok a fiatalok, akik írtak, sokkal ritkábban keresték fel az orvosukat az írás után, mint korábban.
Az írás pozitív hatása mérhető
Az írás gyógyító hatásáról az 1980-as években publikálták az első eredményeket, ekkor még javarészt arra fókuszáltak, milyen gyakran fordulnak orvoshoz azok, akik részt vettek a kísérletben. Később azonban folyamatosan tágultak a vizsgálati területek, és kitértek mind a biológiai, mind a pszichológiai hatásokra és a magatartásbeli változásokra egyaránt.
Egy kamasz stressz-szintje sokszor az egekbe szökik, hiszen folyamatosan próbál megfelelni a szülőknek, a tanároknak, a kortársaknak. A kutatások bebizonyították, hogy azoknak a személyeknek, akik érzelemkifejező írást gyakorolnak, immunfunkcióik általános javulást értek el. Azt találták, hogy akik a traumáikról írtak, azoknak általában azonnal csökkent stressz-szintjük is. Pennebaker, Hughes és O'Heeron 1987-es vizsgálatában írás után csökkent a résztvevők vérnyomása és lassult a szívverésük. McGuire, Greenberg és Gevirtz 2005-ös kutatásukban pedig azt az eredményt kapták, hogy a traumáról íróknak enyhült az arcizmaik feszültsége, gyengült kezük bőrének vezetőképessége.
A saját út megtalálása, az első párkapcsolat, a tanulmányi nehézségek mind olyan faktorok, amik nehezítik egy tinédzser életét. Az ezekkel járó kudarcok pedig szorongáshoz vezethetnek. Sokszor ezt papírra is vetik, ilyenkor pedig úgy érezhetik, hogy szomorúbbak, mint írás előtt. A kutatások azonban azt találták, hogy ezek a hatások rövid távúak, 1-2 óra alatt elmúlnak. Hosszútávon viszont azok az emberek, akik érzelemkifejező írást gyakorolnak, boldogabbnak vallják magukat, mint írás előtt. A nehézségek leírását követő hetekben és hónapokban a szorongás, a szomorúság, a rágódás tünetei csökkennek, javul az általános jóllétük.
Érdekes eredmények, hogy az írás nemcsak a testi és lelki jóllétre hathat, hanem a viselkedést is megváltoztatja. Azt találták, hogy az iskolai teljesítményre is hatással van, ha a fiatal leírja érzelmi megrázkódtatásait.
A vizsgált diákok alkalmazkodóképessége és munkamemóriája is javult, ennek következtében félévi eredményeik is jobbak lettek, mint előtte.
Az írás képes felszabadítani a munkamemóriát, ezáltal a diákok kevésbé aggódtak múltbéli, vagy jövőbéli dolgok miatt, hanem képesek voltak érdemben foglalkozni bonyolultabb kérdésekkel is. Azok a diákok, akik a közelgő vizsgáról való érzelmeikről írtak, jobb hangulatról számoltak be és vizsgateljesítményük is jobb lett.
Nem kell jól írni, csak írni
Az érzelemkifejező írás alapja, hogy nem kell magas irodalmi szinten alkotni. Itt nem a minőség, hanem a mennyiség számít. Minél többször, hosszabban, több formában (legyen vers, próza, napló), több nézőpontból írunk, annál inkább képesek leszünk távolabbról szemlélni az adott problémát. Még csak az sem meghatározó, hogy kézzel vagy valamilyen eszközön írunk-e, a lényeg, hogy számunkra komfortos legyen. Így leszünk képesek őszintén és nyitottan leírni az érzéseinket. A kamaszok ezt jól tudják. Az írni szerető fiatalok naplói, füzetei, írásra alkalmas alkalmazásai sokszor tele vannak esztétikai vagy helyesírási hibákkal, és ez így van jól. Minél inkább a minőségre koncentrálunk, annál nehezebben jönnek elő a valódi, őszinte érzelmeink.
Próbáld ki!
Bárki könnyen részt vehet egy érzelemkifejező írásgyakorlatban. Nem kell más hozzá csak egy számodra biztonságos környezet és valamilyen író alkalmatosság (lehet papír-toll, telefon, tablet, számítógép is). Vegyél fel egy kényelmes pozíciót az íráshoz, engedd el magad, amennyire lehetséges zárd ki a külvilágot és kezdj el írni legalább 20 percig egyfolytában! Nem számít, hogyan, milyen stílusban, milyen szép betűkkel, az sem lényeges, hogy értelme legyen. Csak írj! Úgy, ahogy gondolataid, érzelmeid felbukkannak a tudatodban. Tudd, hogy ezt senki nem fogja látni, csak te. A végén akár rituálisan el is égetheted. Vigyázz! Ha úgy érzed túlságosan kiborít, hagyd abba, és térj vissza hozzá később! Amennyiben úgy érzed, hogy egy adott téma annyira megterhelő, hogy itt és most nem bírsz vele foglalkozni, akkor ne tedd! Ha már késznek érzed magad, akkor fogj neki! A lényeg, hogy kiírd magadból a feszültséget, és hosszú távon kamatozhass az írásodból.
Érdemes tudni, hogy az írásnak számtalan jótékony hatása van, azonban mint bármely más módszer, ez sem alkalmas mindenkinek. Nem csodagyógyszer, ami minden élethelyzetben hatásos. Érdemes kísérleteket végezni, próbálkozni, hogy megtaláljuk azt, ami leginkább segít nekünk a nehezebb életszakaszainkban.
Felhasznált irodalom
James W. Pennebaker: Rejtett érzelmeink, valódi önmagunk. Az őszinte beszéd és írás gyógyító ereje, Háttér Kiadó, 2005
James W. Pennebaker, John F. Evans: Gyógyító írás. Ha fáj a történeted, Kulcslyuk Kiadó, 2018