Mindennapi kríziseink, II. rész – a gyermekkori és serdülőkori krízisek nyomában

A felhőtlen gyermekkort olykor beárnyékolja egy-egy nehezebb időszak, mely akár a krízisig is fokozódhat. A serdülőkor pedig egy kifejezetten sérülékeny időszaknak tekinthető. Milyen nehézségekkel kell szembenézniük a gyermekeknek és a serdülőknek? Min múlik, hogy egy nehézségen túljutnak-e vagy elakadnak benne? És milyen szerepet játszik mindebben a családi háttér? Cikksorozatunk második részében ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Cikksorozatunk első része a családi kríziseket járta körül. Tisztázta a széleskörűen használt krízis szó valódi jelentését, valamint kitért a párkapcsolat, a családalapítás, a szülőszerep, valamint a válás kríziseinek bemutatására. Jelen cikkünk pedig az úgynevezett korfüggő krízisek, azon belül is a gyermekkorban és serdülőkorban leggyakrabban előforduló veszélyeztető tényezőkre helyezi a hangsúlyt.

A normatív krízisről

A korfüggő krízisek szempontjából kiemelt jelentőségű a gyermekkor, a serdülőkor, a fiatal felnőttkor, az életközép (midlife), valamint az időskor, mely életszakaszok során speciális nehézségekkel kell szembenéznünk. Erik H. Erikson nevéhez fűződik az élethosszig tartó fejlődés modellje, mely szerint

a különböző életszakaszoknak sajátos feladatai vannak.

Az életszakasz-váltások során jelentkezik a normatív krízis, mely különösen sérülékennyé teszi ezeket az időszakokat. E krízishelyzetek adekvát megoldása révén új készségekkel gazdagodhatunk, identitásunk érettebbé válhat, valamint bővülhet szereprepertoárunk. A sikeres alkalmazkodáshoz hozzájárul a harmonikus személyiség, a jó önismeret, valamint a hatékony konfliktuskezelő technikák. Azonban előfordul, hogy nem elég hatékony megoldást találunk az adott problémára, ekkor elakadás történhet, mely megakadályozza a következő fejlődési szintre lépést. Mindezt biológiai, pszichológiai, valamint társadalmi tényezők egyaránt befolyásolják.

A gyermekkor krízisei

A gyermekkor a fejlődés legintenzívebb és leglátványosabb időszaka, melynek szerves része az állandóan változni kényszerülő tágabb környezet, a család. Gyermekkori pszichés zavar az esetek 15-20 százalékánál fordul elő, mely leggyakrabban valamilyen alkalmazkodási zavar formájában jelentkezik. Fontos szem előtt tartanunk, hogy

a gyermekek pszichés tünetei mögött gyakran családi problémák állnak,

így ilyen esetekben az egész rendszert célszerű közelebbről megvizsgálni, szükség esetén kezelni.

A csecsemőkor, az első életév fő feladata az eriksoni fejlődésmodell alapján a bizalom elérése a bizalmatlansággal szemben. A bizalom kiépülésének ebben a korai időszakban olyan jelei lehetnek, mint például a kiegyensúlyozott táplálkozás és gyarapodás, a jó alvásminőség, valamint a harmonikus fejlődés.

A szülők elsődleges feladata a csecsemő szükségleteinek, igényeinek érzékeny felismerése és adekvát kielégítése,

s mindezt szerető és biztonságot nyújtó kapcsolat révén lehet megvalósítani. A bizalom kialakulásában fontos szerepet tölt be a rendszer és a mindennapi rutin, amely által a csecsemők biztonságban érezhetik magukat.

A kisdedkor a második és a harmadik életévet foglalja magában, mely időszak fő feladata az autonómia elérése a szégyennel és kétellyel szemben. Ez a járás és beszéd intenzív fejlődésének időszaka, mely lehetővé teszi a kisgyermeknek az akarat érvényesítését. Az én-tudat fejlődésével párhuzamosan jelenik meg a szégyenérzet is, ebből adódóan

a megszégyenítés mint nevelési elv nagyon káros hatással van az önértékelésre.

Ez az önérvényesítés és a határok feszegetésének időszaka, mely egybeesik a kétéves kor körül jelentkező dackorszakkal is. A magatehetetlen kisbabából lassan akaratos kisgyermek cseperedik, akinek leválási és önállósulási törekvéseit támogatni kell, ezáltal az anya szerepe is jelentős változásokon megy keresztül.

Óvodás és iskolás krízisek

Az óvodáskor fő feladata a kezdeményezés elérése a bűntudattal szemben. Ez az akarat, a versengés, a beilleszkedés, a felelősség és az önértékelés kialakulásának fontos időszaka. A gyermekek új szabályokkal és szokásokkal találkozhatnak az óvodában, mely esetenként eltérhet az otthon tanultaktól. Ekkor kezdenek kialakulni a nemi szerepek, és megjelennek a szexuális érdeklődés első csírái is. Ebben az időszakban figyelmeztető jel lehet többek között a szorongás, a lehangoltság, az evés- vagy alvászavar, a viselkedészavar és az agresszió, a figyelemzavar, valamint a teljesítmény romlása.

Az iskoláskor fő feladata a teljesítmény elérése a kisebbrendűséggel szemben. Ez az intellektuális érdeklődés, a motiváció, a szabálykövetés, az alkalmazkodás és a terhelhetőség időszaka. Egyre nagyobb hangsúly helyeződik a kortárs kapcsolatokra, a másokkal való összehasonlítás, a versengés és a rivalizálás kiemelt szerepet kap. Ebben az időszakban

a teljesítmény önmagában örömforrás, ezért nagyon fontos megfelelően motiválni és értékelni a gyermekeket,

nem pedig leterhelni és kioltani természetes kíváncsiságukat. A szülői minta és az otthonról hozott értékek nagyban befolyásolják a teljesítményhez való hozzáállásunkat.

A serdülőkor krízisei

A serdülőkor fontos biológiai, pszichológiai és szociológiai változásokat magában foglaló, viharos időszak. A fiatalok nagy változásokon mennek keresztül hormonális és testi szinten is, alakul az identitásuk, az értékrendszerük, a kortárs kapcsolataik és a társadalmi meghatározottságuk egyaránt.

A serdülőkor fő feladata a szerepkonfúzió elkerülése és az identitás kialakítása. Ez az érzelmi függetlenedés, a szülőkről való leválás időszaka, ugyanakkor a nemi és társadalmi identitás kialakulásának is ez a fő színtere.

E megterhelő és gyakran kaotikus időszakban számos vészjel van, amire a családnak és a tágabb környezetnek oda kell figyelnie.

Ilyen például a szélsőséges hangulati, érzelmi és indulati megnyilvánulások, hiszen tartós fennállásuk elakadás jele lehet. Figyelemfelkeltő jel továbbá a kisgyermekes viselkedés, a kortárs kapcsolatok hiánya, az érzelemmentesség, a túlzott kötődés, a félelemkeltő gondolatok, továbbá a képzelet és a valóság elkülönítésének nehézsége.

A leggyakoribb serdülőkori krízisek közé tartozik a szökés és a csavargás, melyet az adott helyzetből való menekülés vágya motivál, gyakori a deviáns csoportokhoz való csatlakozás, valamint a veszélyes helyzetekbe keveredés. Az alkohol- és drogabúzus is komoly probléma serdülőkorban, amiben a kortársak hatása mellett a kíváncsiság és az élménykeresés is szerepet játszik. A serdülőkori depresszió két leggyakoribb veszélye az önkárosító viselkedés, mely leggyakrabban falcolás formájában jelentkezik, valamint az öngyilkossági kísérlet. Ezekben is nagy szerepet játszanak a kortársak, és általában figyelemfelhívó, segélykérő üzenetet hordoznak.

Az identitáskrízist a vágyott és a megvalósult szerepek közötti eltérés váltja ki, melynek kiemelt területe a szexuális identitásban való bizonytalanság. A teljesítménykrízis jele a teljesítmény hirtelen és jelentős mértékű romlása, melyhez hozzájárul a szülői minta és elvárások, a sikerek és kudarcok aránya, valamint a megküzdési stratégiák hatékonysága. Az autoritáskrízis a hatalomhoz és a társadalmi normákhoz való viszony problematikája, jellemző lehet az önérvényesítő, lázadó magatartás, mely gyakran az iskolarendszer és a pedagógusok ellen irányul. A szociális gátlás jellemzője a szerepléstől való félelem formájában nyilvánul meg, mely során a serdülő erőteljes szorongást él át. Mozgatórugói a kortársak véleménye, a népszerűtlenségtől és nevetségessé válástól való félelem, valamint a megfelelési vágy. Súlyos esetben pedig beilleszkedési zavarrá vagy akár szociális fóbiává is fokozódhat.

A családi háttér szerepe

A gyermek- és serdülőkori krízisek az esetek döntő többségében családi krízissel együtt jelentkeznek, gyakran az egyik vezet a másikhoz. A családnak ebben az életszakaszban kitüntetett szerep jut, a probléma megelőzésében éppúgy, mint a kezelésében. Amit családi háttérrel biztosíthatunk, az a

rugalmas alkalmazkodás, valamint a szerepek és funkciók igényekhez igazítása.

Fontos, hogy támogassuk a serdülők önállósodását és fokozatos leválását, azonban védelmet nyújtó biztos háttérként legyünk jelen az életükben. Amikor azonban legjobb szándékunk ellenére is kialakul a krízishelyzet, fontos a mihamarabbi krízisintervenció. A speciális korosztály miatt a nagyobb hatékonyság elérése érdekében ezt szülő-konzultáció, igény esetén családterápia egészíti ki. A probléma jellegéből adódóan fontos lehet a tágabb környezet, például az iskola bevonása is a kezelési tervbe.