Minek egy edzőnek pszichológus?

A sportversenyek hősei egyértelműen a játékosok: ők aratják le a babérokat, őket élteti a közönség, az ő arcuk kerül az újságok címlapjára. Ritkán jut eszünkbe, hogy sokszor az edzők legalább akkora szerepet játszanak a kiemelkedő eredmények elérésében, mint maguk a sportolók. Pedig gyakran ők is komoly terheket cipelnek a vállukon, s az, hogy hogyan birkóznak meg az őket érő stresszel, alapjaiban meghatározhatja játékosaik teljesítményét. Cikkünkben számba vesszük a leggyakoribb edzői stresszorokat, és kitérünk arra is, milyen támogatást nyújthatnak a sportpszichológusok ezek kezelésében.

Habár munkájuk nagyrészt a színfalak mögött zajlik, az edzők számos nehéz szituációval néznek szembe a mindennapjaik során. Ezek közé tartozik például a játékosok kiválasztása, mentorálása, a taktikai tervezés, a szülőkkel való együttműködés vagy a sportolói teljesítmény megalapozása, mely feladatok ellátása közben arról is gondoskodniuk kell, hogy megőrizzék pszichológiai jóllétüket. Az ugyanis bizonyított, hogy a túlzott mértékű edzői stressz nem csupán az edzőkre, de a játékosokra is negatív hatást gyakorol. Ha az edző feszült, azt viselkedéséből, megjelenéséből és kommunikációjából a sportolók nagyon pontosan érzékelik, és egyértelműen úgy látják, hogy ilyenkor munkájuk hatékonysága csökken.

De vajon mi okozhat stresszt az edzők számára? Erre igyekezett választ adni a Richard Thelwell és munkatársai által 2008-ban publikált kutatás, melyben edzőkkel készített interjúk alapján vették számba azokat a tényezőket, melyek feszültséget keltenek az edzői munka során. E tényezők két nagy csoportba sorolhatók: megkülönböztethetünk teljesítménnyel összefüggő és szervezeti stresszorokat.

Teljesítmény-stresszorok

Beszámolóik alapján az edzők számára igen jelentős stresszforrást jelent nemcsak a játékosok, hanem saját edzői teljesítményük is. Sokan említették frusztrációjuk forrásaként azokat a helyzeteket, amikor úgy látták, játékosaik nem képesek vagy nem hajlandók új dolgokat elsajátítani, motivációs problémákkal küzdenek, netán rosszul alkalmazzák a tanultakat. Különösen tehetetlennek érezték magukat akkor, ha azt tapasztalták, hogy az általuk felkészített sportoló nem fókuszál kellőképp a feladatára, vagy nem tartja magát az előzetesen megbeszélt taktikához, s emiatt szenved vereséget. A játékosok érzelmi instabilitását, a mentális állóképesség hiányát, illetve az esetleges sérüléseket szintén jelentős stresszorként értékelték.

A saját teljesítményük kapcsán az adott edzésre tervezett feladatok végrehajtatása, a kezdőjátékosok kijelölése, a verseny alatti döntéshozatal jelentett nagy mértékű mentális megterhelést a megkérdezett edzők számára. Nehéznek találták azt is, hogy

munkájukat a sportolók eredményessége alapján ítélik meg.

Egyszerre kell megfelelniük a saját és más edzők elvárásaiknak, ezen kívül az egyesület, a játékosok és a támogatók követelményeinek is. Mindezek mellett számos alkalommal okoztak nehezen feledhető bosszúságot az edzők számára a játékvezetők vitatható, s gyakran a végeredményt jócskán befolyásoló ítéletei.

Szervezeti stresszorok

A teljesítmény-stresszorokhoz viszonyítva sokszor kevésbé szembetűnők, ám hasonlóképp jelentős stresszforrást jelenthetnek a szervezeti szinten jelentkező problémák. Gondot okozhat például, ha egy egyesületben nem tudják biztosítani a megfelelő edzéskörülményeket, pénzügyi problémák merülnek fel vagy túl nagy a fluktuáció a játékosállományban. Sokszor a versenyekre való utazgatás is nagy terhet jelent az edzők számára, ami nehézségeket okozhat a magánélet területén. Mivel különleges életmódjuk révén baráti kapcsolataik is gyakran a szakmán belül köttetnek, több edző számára problémát jelent, hogy szabadidejében elszakadjon a munkájától. A nem megfelelő szervezeti struktúra, a társ-edzők közti nehézkes kommunikáció, illetve a szerepek tisztázatlansága is gyakorta válhat konfliktusok, s ezáltal jelentős stressz forrásává.

Miben segíthet a sportpszichológus?

Látható tehát, hogy az edzői munka számos olyan kihívást rejt, amelynek leküzdésében

pszichológiai támogatás válhat szükségessé.

Természetesen mind az edzői stresszorokat, mind a sportpszichológiai segítségnyújtás mikéntjét alapvetően befolyásolja, hogy az edző milyen szinten sportoló játékosokkal áll kapcsolatban: nyilvánvalóan más nehézségekkel szembesül az, aki rekreációs sportolókat, és az, aki olimpikonokat edz. Előbbieknél nagyobb a hangsúly a pszichoszociális szükségletek kielégítésén, míg az utóbbi esetben többnyire a minél jobb teljesítmény elérése a cél.

Egy sportpszichológus-edző páros együttműködése hozzájárulhat az edző személyes jóllétének és magas szintű teljesítményének elősegítéséhez, fejlesztheti az edző kommunikációját, segítheti abban, hogy jobban megértse a játékosait. Különböző pszicho-technikák (pl. célállítás, relaxáció) elsajátítása által az edzők olyan készségekre tehetnek szert, amikből játékosaik is profitálhatnak. A sportpszichológus abban is útmutatást adhat, hogy hogyan hozhatók létre az ideális edzésfeltételek, hogyan alakítható ki a megfelelő motivációs környezet, milyen módon építhető a csapatkohézió.

Az edzőknek gyakran már önmagában az is segítség, ha valakivel alaposan megbeszélhetik a felmerülő nehézségeket, emellett a pszichológussal való közös munka révén olyan kompetenciákra tehetnek szert, melyek felvértezik őket a szükséges eszközökkel ezek megoldásához.