Az elmúlt időszakban bizonyára sokak számára meglepetést okozott a labdarúgó-válogatott teljesítménye a franciaországi Európa-bajnokságon. Felmerül a kérdés, hogy egy esélytelennek tartott válogatott milyen folyamatok során válhat veretlen csoportelsővé. Pszichológiai szempontból a teljesítmény számos hatás eredője, melyek közül nyilvánvalóan fontos az edzők szerepe. De mi a helyzet a szurkolókkal? Van tudományos alapja a sikert befolyásoló szerepüknek?

A teljesítményt befolyásoló pszichológiai tényezők

Sportpszichológiai szempontból egy versenyző teljesítményét számos tényező befolyásolja, melyek hatnak a sportolókra, mint egyénekre, de összességében az egész csapatra is. Ez egy olyan kapcsolatrendszer, melyben vannak személyen belüli és személyen kívüli tényezők, ezek mind-mind kölcsönösen hatnak egymásra, ezáltal pedig a versenyző teljesítményére, az egyéni jó teljesítmények pedig megalapozhatják egy csapat sikerességét. Ennek a rendszernek a jobb átlátása érdekében ismerkedjünk meg Iso-Ahola (1995) sportpszichológiai alapmodelljével.

Névtelen
Iso-Ahola vázlatos modellje a fő intraperszonális és interperszonális faktorokról, melyek befolyást gyakorolnak a sportolók teljesítményére.

Az edzők és a szurkolók szempontjából a külső körrel kell foglalkoznunk, mely a személyen kívüli, úgynevezett interperszonális tényezőket foglalja magában. A középső körben találjuk a személyen belüli (intraperszonális) faktorokat, legbelül pedig azt a pszichológiai magot, ami a sportoló önmagába vetett hite, hogy sikeres tud lenni az adott sportágban, ez alapvetően meghatározó a kitűnő teljesítmény szempontjából. Nagyon fontos kiemelni ezzel a modellel kapcsolatban, hogy mivel a tényezők mind-mind hatnak egymásra, ezért a sikeres szereplés érdekében mindegyiket maximalizálni kell. Amennyiben sikerül ezeket a hatásokat magas szintre emelni és azt a szintet fenntartani, akkor egy olyan belső hit alakulhat ki a sportolóban, mellyel már sokkal jobb helyzetből indul a saját képességeinek megfelelő maximális teljesítmény eléréséhez.

A labdarúgó-válogatott sikere

Nézzük meg tehát, hogy sportpszichológiai szemszögből milyen tényezők állnak a magyar labdarúgó-válogatott sikerei mögött. A modell személyen belüli faktorait, amelyek a középső körben állnak, leginkább sportpszichológus segítségével lehet hatékonyan fejleszteni, azon túl, hogy a külső körben lévő tényezők is hatnak rájuk. Vegyük viszont szemügyre, hogy melyek azok a hatások, amiket az edzők és a szurkolók közvetlenül tudnak befolyásolni, ezáltal pedig növelni a csapat jó szereplésének esélyeit. Bernd Storck szövetségi kapitány alapvetően a csapatösszetartást és az edző-versenyző kapcsolatok minőségét tudja megváltoztatni (ezekre volt és van közvetlen hatása), melyekre sok időt és energiát fektettek az edzői gárdával az általa adott interjúk alapján. Például gondoljunk csak arra, hogy a szakmai stáb gondoskodott egy olyan videóról a válogatott számára az Ausztria elleni meccs előtt, melyben a csapat nagy pillanatait gyűjtötték össze, ezáltal motiválva őket és erősítve a csapatösszetartást, valamint megerősítve az edzők beléjük fektetett bizalmát.

A szurkolók befolyásolják és magas szintre emelik a szociális támogatottságot.
A szurkolók befolyásolják és magas szintre emelik a szociális támogatottságot.                                         EPA/Fehim Demir

A szurkolók szerepe

A szurkolók szerepéről sem szabad megfeledkezni, hiszen hozzájuk szintén két tényező tartozik a modellből: egyrészt csak ők tudják befolyásolni és magas szintre emelni a szociális támogatottságot, másrészt a közönség pozitív hatásáról is ők gondoskodnak. Franciaországban megközelítőleg 21000 szurkoló biztatta a magyar válogatottat, mely kiemelkedően nagy tábor a többi ország kint tartózkodó állampolgárainak számához képest. Összességében tehát a válogatott eddigi szereplése a szurkolóknak is köszönhető pszichológiai nézőpontból, amit egyébként a játékosok is kiemelnek:

„Semmiképpen sem érdemeltünk vereséget, ilyen közönséggel nem lehet veszíteni –

mondta Dzsudzsák Balázs korábban az M4 Sportnak. – Olyan szurkolást varázsoltak a stadionba, hogy talán Budapesten sem volt még ilyen. Egyszerűen döbbenet. Beszélnék szívesen a mérkőzésről, de a drukkereink minden szavunkat, lélegzetünket elveszik. Ők is begyötörték azt az egyenlítő gólt. Az izlandi kapus lába remegett, mert olyan magyar tábor volt mögötte a második félidőben.”

Sportpszichológiai szempontból a szurkolóknak a továbbiakban is egy dolguk van: növelni a szociális támogatottságot és biztosítani egy jó hangulatú, biztató közönséget, így az elért eredmények és sikerek egyértelműen az övéik is lesznek.