Életünk természetes velejárója, hogy időnként nehéz élethelyzetbe kerülünk, például súlyos betegség, haláleset, párkapcsolati, munkahelyi vagy egyéb válság miatt. Ilyen esetekben a mindennapok során alkalmazott megküzdési módszereink nem mindig hatékonyak, sokszor nem vezetnek a kívánt eredményre. A krízishelyzetre adott egyéni reakcióink igen változatosak, gyakran ijesztőek is lehetnek. A veszteség gyakran felkészületlenül ér minket, érdemes ezért átgondolnunk, milyen lélektani folyamatokra számíthatunk, mivel találhatjuk szembe magunkat. Cikkünkben adunk néhány tanácsot a nehéz helyzetekre is.
A krízishelyzetbe került egyénnél gyakran tapasztalható a tudati beszűkülés, a mély kétségbeesés, kilátástalanság és reménytelenség érzése. Úrrá lehet rajta a bűntudat, lehetnek heves hangulati ingadozásai: indulat kitörések vagy éppen teljes befordulás, bezárkózás jeleit mutathatja.
A krízisben lévő személy környezetét maga a helyzet és az egyén viselkedése is aggodalommal töltheti el. Felerősödhetnek a saját félelmek is, hiszen szinte mindenki gondolatát átjárja, hogy ez vele is megtörténhet. A rendkívüli helyzetre a környezetben élők ugyancsak változatos módon reagálhatnak. Gyakori a kétségbeesett segítségnyújtási szándék vagy éppen az elhatárolódó magatartás is. A görcsös segíteni akarás azonban – főleg ha nem társul hozzá kellő türelem és empátia – akár ártalmas is lehet. Ha a segítő nem tud a krízisben lévő személyre hangolódni, nem érzi át, nem érti meg kellőképpen a fájdalmát, esetleg türelmetlen, a jó szándék ellenére sem éri el a kívánt eredményt. Ennek következtében a segítőn is úrrá lesz a bajba jutotton már éppen eléggé elhatalmasodott tanácstalanság és a tehetetlenség érzése, ami éket verhet közéjük, zavart okozhat a kapcsolatukban, és végső esetben hasonló kapcsolati elszigetelődéshez vezethet, mint a problémás helyzettől és személytől való elhatárolódás. Mindezek – egy önmagát rontó körként hatva – tovább nehezítik a krízist átélő személy állapotát.
A krízis állapot többféle kimenetelű lehet.
Vagy az egyén teljes összeomlásához vezet, vagy sikerül valamiféle elfogadható kiutat, megoldást találnia. Ideális esetben az is előfordulhat, hogy valaki úgy kerül ki egy mély válságból, hogy más formában – akár magasabb szinten – helyre tudja állítani a lelki egyensúlyát. Énereje fokozódik, sikerül előremutató, a személyes fejlődését segítő következtetéseket levonnia, amelyek által érettebb, gazdagabb személyiséggé válik. Az értékrend, a gondolkodás és a viselkedésmód kedvező irányú átalakulásával később akár egy jobb minőségű életvitelre is képessé válik a krízishelyzetet megélt személy.
Hogyan nyújthatunk szeretteinknek, barátainknak segítséget?
Ahhoz, hogy a válságba jutott egyénnek minél hatékonyabban tudjunk segíteni sok
türelemre, empátiára és őszinte kommunikációra van szükség.
Fontos, hogy érezze a rászoruló azt, hogy nem hagyjuk magára, bízhat a segítségünkben. Legyünk fokozott figyelemmel iránta, vegyük észre mi esik jól neki, illetve mi az, ami hátráltatja. Ne várjuk el tőle, hogy gyorsan túl legyen a nehéz időszakon, mert a veszteségélménnyel járó negatív érzelmek idő előtti elfojtása hosszú távon inkább árt, mint használ. A fájdalomnak, szenvedésnek – bármilyen rossz is megélni – kellő időt és teret kell adni. Semmiképpen ne oktassuk ki és ne hibáztassuk, még akkor sem, ha nyilvánvalóan van felelőssége a történtekben. A tanulságok és a szükséges következtetések levonásának is eljön majd az ideje, de nem a legmélyebb válság időszakában.
Hallgassuk meg őt figyelmesen, ha kell, újra és újra, mert ha valaki már képes a problémájáról beszélni, azzal kezdetét veszi a feldolgozás időszaka. A belső fájdalmas folyamatok a szavakba öntés által valamelyest rendszerezve lesznek, kívülre kerülnek, mi pedig könnyebben rá tudunk hangolódni a válsághelyzetben lévő egyénre.
Megadja az együttgondolkodás lehetőségét,
ami a megoldás felé mozdíthatja a krízisben lévő személyt. Közösen könnyebb kideríteni milyen külső és belső erőforrásokra lehet támaszkodni, mi az, ami elviselhetőbbé teszi egyik percet és órát a másik után. Könnyebb lesz arról dönteni, hogy elegendő támogatást tudunk-e adni, vagy szakember segítsége válik szükségessé.
Ha kölcsönös őszinteséggel tud a segítségre szoruló és a segítséget nyújtó személy beszélgetni, az nemcsak a helyzet megoldását segíti, hanem a kapcsolatukra is nagyon pozitív hatással lesz, hiszen mindketten sokat tanulhatnak egymástól, egymásról és saját magukról is.
Összességében elmondható, hogy akkor tudunk hatékonyan segíteni, ha
kapocsként vagyunk jelen
a válságban lévő személy fájdalmas belső világa és a külső realitás között. Érzelmileg rá tudunk hangolódni az ő állapotára, ugyanakkor képesek maradunk a tárgyilagos gondolkodásra. Ha szükséges, tevőlegesen is be tudunk avatkozni a még fenyegető veszély elhárítása céljából. A későbbiekben pedig őszinte odafigyeléssel és türelemmel képesek leszünk segítséget nyújtani a továbblépést és a megfelelő megoldások megtalálását biztosító erőforrások mozgósításához.
