Mit jelent napjainkban idősnek lenni?

Egy 2003-as felmérés szerint 2050-re a 65 év felettiek aránya meghaladja majd a huszonöt százalékot, így körülbelül minden harmadik ember 60 évnél idősebb lesz. Az 1980-as évektől az általános medicina részeként a gerontológia foglalkozik az idősek egészségével, betegségeivel, gyógykezeléseivel és prevenciós lehetőségeivel. A pszichológia bio-pszicho-szocio-spirituális dimenzióban történő változások segítségével igyekeznek élhetőbbé, harmonikusabbá és egészségesebbé tenni az élet utolsó időszakát. Milyen helyzetben van az idősebb generáció? Cikkünkben erről lesz szó.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korbeosztása szerint a 45-59 év közöttiek középkorúnak, a 60-74 év közöttiek öregedőnek, a 75-90 éves korosztály öregnek, a 90 év felettiek pedig aggastyánnak számítanak. A közvélemény szerint a 60-65. betöltött életévtől már öregnek számít valaki, mely a gazdasági aktivitás (nyugdíjazás), és a korábbi életmód megváltozását is magával hozza.

Napjainkban a fiatalos, fitnesz-központú életmód került előtérbe, mely velejárója, hogy mindenki fiatalabbnak próbál mutatkozni és egyre kevesebbet jelent az idősebb korosztály élete és szakmai tapasztalata. Az egyre újabb technikai újításokat az idősebbek általában már fáradságosan tudják követni, felgyorsult világunkban ezáltal nehéz tájékozódniuk. Az öregedés így válhatott az évek során egy kínos, takargatnivaló folyamattá. Ez a jelenség már akár a 40 feletti korosztályt is érintheti, a fitt és kiváló erőnlét mímelése pedig túlvállaláshoz, distresszhez és depresszióhoz is vezethet. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan kialakult a pozitív öregedési modell is, mely fő fókuszában az adaptációs készségek, kompenzációs-, korrekciós-, valamint alkotási lehetőségek állnak. Korábbi cikkeinkben foglalkoztunk a sikeres öregedéssel, illetve a testmozgás fontosságával idősebb korban, valamint Erikson pszichoszociális fejlődés modelljének két utolsó szakasza is idekapcsolódik, ezért ezekre nem térnénk ki részletesebben.

Az idősek életstílus-térképe

Két eltérő életút-típust különböztetünk meg. Az egyik egy kiegyensúlyozottabb, gyakran jobb anyagi jólétben megélt öregedési modell, melyre jobb életminőség, fizikai és mentális egészség jellemző, amelyet a szociális beágyazottság is megtámogat. Nagyobb valószínűséggel jelenik meg ennél a csoportnál az életúttal és az eredményekkel való elégedettség és a koherencia élménye. A másik csoportba tartozók rosszabb szociális és financiális háttérrel rendelkeznek, az objektív életminőségüket gyakran befolyásolják különböző krónikus megbetegedések. Gyakrabban jelentkezik körükben az egyedüllét és az izoláció, ehhez kapcsolódóan a magányosság érzése is megjelenik.

Magyarországon majdnem minden harmadik idős ember szegénynek minősíthető, és tíz százalékuk él nagyon rossz lakhatási és anyagi körülmények között.

Egyre inkább növekszik ezáltal a szociális ellátások iránti igény, mely kölcsönös támogatást és megtartóerőt biztosíthatna sokak számára.

Egy 2004-es magyar tanulmány szerint a közgondolkodásban megváltozott az öregségről alkotott vélemény. A korábbiakhoz képest úgy vélik a megkérdezettek, hogy az anyagi nehézségek súlyosabb gondot jelentenek ma egy idősebb embernek, mint a lelki vonatkozásúak. Az öregek családban betöltött szerepe továbbra is pozitív, az idősebb generáció szerepvállalása kedvez a családi életnek. Illetve a generációk közötti feszültség főleg az alábbi három témakör mentén alakulhat ki: az idősebb korosztály beleszólása a fiatalok életébe; a munkahelyi teljesítmény és megbecsülés mérlegelése; illetve a feleslegesség érzése és az anyagi problémák.

Az öregedés mint esély – könyvajánló

Fritz Riemann Az öregedés művészete című könyvében az élet utolsó negyedének lehetőségeiről ír, illetve felhívja a figyelmünket arra, hogy időben foglalkozzunk saját öregedésünk kérdéskörével, annak érdekében, hogy tartalmas idős kort élhessünk meg. Hangsúlyozza az élet értelmének személyes és egyéni keresésének, megtalálásának és elfogadásának lehetőségét is. A koherenciára való törekvés, az életcélokkal és életúttal való elszámolás mind ehhez kapcsolódó egyéni megoldások lehetnek, ezért hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik a téma iránt érdeklődnek vagy érintettek benne.

A folytonosság iránti vágy minden generációnál jelen van, de az idősebbeknél fokozottan előtérbe kerül az életeseményekre való visszaemlékezés. Ebbe a családtagok vagy a közvetlen környezet is bekapcsolódhat, régi családi anekdoták, hagyományok felelevenítésével, vagy akár fényképek közös átnézésével mi magunk is gazdagodhatunk, saját történetünk színesedhet.