Nem létezik a világon olyan várandós nő, aki azért ne lenne képes életet adni gyermekének, mert hiányzik a szülésről valamiféle fontos tudása! A várandósság alatt nem csak külső átalakuláson megy keresztül a nő, de belső világa is változóban van. Ebben az időben a babavárás körüli kérdések kerülnek az érdeklődés középpontjába, amellyel kezdetét veheti egy értékes és kivételes önismereti felfedezés folyamata. Dienes Angéla írásából megtudhatjuk, hogyan lehetnek ezen időszak történései és kihívásai a személyiségfejlődés fontos állomásai, illetve miként segítik a folyamatot a különböző kognitív és hormonális változások.
A várandósságot meg lehet élni áldott állapotként, lebegés, boldogság jellemezheti ezt a periódust, míg mások esetleg végigszorongják. De az is lehet, hogy az érzelmek igen széles spektrumát élik át. Ahány élettörténet, személyiség és terhesség, teljesen természetes módon annyi féle megélése lehet ennek az állapotnak. Minden tapasztalat egyedi, és igen fontos önismeretünk gazdagodása szempontjából.
Valóban krízisállapot?
Talán furcsán hangzik, hogy a terhesség egyfajta krízisállapot, hiszen a krízisről a legtöbb embernek a hirtelen fellépő baj, a katasztrófák, a tragédiák jutnak eszébe. A krízis szó azonban fordulatot jelent, a pszichológiában pedig úgynevezett normatív kríziseket is azonosítunk. Mint az elnevezés is mutatja, ezek az állapotok különböző életszakaszaink természetes részei. Ugyan kihívást jelentenek, miután átéltük és megoldottuk ezeket, fontos tudással, tapasztalatokkal gazdagodunk. Ebből a megközelítésből már nem nehéz a várandósságra életünk egyik természetes krízisállapotaként gondolni. Már a terhességi teszten megjelenő két csík
erősen hat párkapcsolatunkra, belső világunkra, így fantáziáinkra is.
A krízisekre jellemzően, a lélektani egyensúly átmenetileg felborulhat, az állapottal járó testi és lelki változások pedig kikerülhetetlenek, így figyelmünk ezekre irányul. Főként amennyiben első terhességről van szó, úgy új, ismeretlen terepen járva, bizonyos helyzetekben nem tudjuk alkalmazni szokásos problémamegoldási stratégiáinkat. Rengeteg a bizonytalan tényező, mely akár a kiszolgáltatottság érzésével is járhat. A normatív krízis azonban fantasztikus változásokhoz nyit ajtót számunkra, testünk külső és belső átalakulása pedig elősegíti, hogy alkalmazkodjunk az új helyzethez.
Fontos hangsúlyozni, hogy a várandósságot még nem átélt vagy soha át nem élő nők sem maradnak le bizonyos önismereti folyamatokról! A kilenc hónap azonban kétségtelenül kiváló kínálkozó lehetőséget nyújt a belső felfedezésekre.
Belső fókusz jellemezheti a kismamát
A várandósság alatt felmerülő kérdések közül szinte mind szerepel valamely fórum témájaként. A kismamát elárasztja az információ, ami lehet megnyugtató, amennyiben válaszokat kap. Ugyanakkor a bőség zavara, az ellentmondásos információk további stresszt teremthetnek. A fizikai szükségleteket érintő kérdéseken túl gyakori és természetes jelenség a magzat egészségével kapcsolatos aggodalmak megjelenése. Az esetlegesen felmerülő nehézségek és komplikációk pedig fontos szorongásokkal szembesíthetnek – amelyekkel talán még nem is találkoztunk. A helyzet minél hatékonyabb kezelését teszi szükségessé egy hirtelen fellépő kisebb vagy nagyobb probléma, mely újabb önismereti kérdéseket vet fel. Mennyire törünk össze, és milyen erőforrásokat tudunk mozgósítani? Mennyire tudunk türelmesek lenni, és bízni abban, hogy a dolgok jól alakulnak? Milyen, esetleg soha nem alkalmazott problémamegoldó eszközöket vetünk be egy-egy nehezebb szituációban? Olyan, addig soha nem látott reakciókat adhatunk ilyenkor egy-egy helyzetre, melyek még számunkra is ismeretlenek voltak ez idáig. Amennyiben a terhesség során minden rendben zajlik, szintén megfigyelhetünk bizonyos változásokat viselkedésünkben és gondolkodásunkban, ahogyan testi és lelki értelemben is felkészülünk valami újra.
Az érdeklődés ilyenkor általában kissé beszűkül,
némi túlzással nevezhetjük ezt a tudatállapotot bizonyos szempontból módosultnak. A belső fókusz azonban elősegíti a testünkre hangolódást, mely fontos erőforrásunk lehet a teljes időszakban és a szülés során is.
Újraéledhetnek a gyermekkori emlékek
Monique Bydlowski francia pszichoanalitikus a várandósság során megfigyelhető
lelkileg áttetsző állapotról ír.
Ez azt jelenti, hogy az anya gondolatai láthatóbbá, „átlátszóbbá” válhatnak a terhesség idején, vagyis képes kifejezőbben kommunikálni vágyait, érzéseit. Mindeközben ez az állapot annak is kedvez, hogy mélyebben hozzáférjen gyermekkori élményeihez, vagyis felidézze saját gyermekkori tapasztalatait. Újra fel-felbukkanhatnak rég elfeledett érzések és történetek, melyek saját szüleihez kapcsolódnak. A várandósság egyik legfontosabb önismereti aspektusa, hogy a nő elmélyedhet abban, miként értékeli szüleivel való kapcsolatát, a szülő-gyermek kapcsolat mely minőségeit kívánja tudatosan továbbvinni szülőként. Rendkívül fontos hozzátenni, hogy a biztonságot nem nyújtó, konfliktusokkal teli szülő-gyermek kapcsolat nem feltétlenül hajlamosítja az egyént arra, hogy ugyanezt a mintát vigye tovább szülőként.
A hormonok is segítenek
A hormonszintek alakulása az egész terhesség során támogatja az anyává válás lelki folyamatát. A Current Directions in Psychological Science című szaklapban megjelent egyik tanulmány arra világít rá, hogy
a szervezetben zajló masszív hormonális változások segítik a kismamát
a stresszkezelésben, és abban, hogy ráhangolódjon gyermeke szükségleteire. A hormonok készítik fel szervezetét például arra is, hogy később, szükség esetén éber állapotba kerüljön éjszaka, amikor a babának szüksége van valamire. A beszűkült tudatállapotnak köszönhetően az anya gondolatai már a terhesség során nagy részben a baba körül forognak. Ez nagyobb fokú feledékenységgel és szétszórtsággal is járhat, azonban segíti a baba szükségleteinek felismeréséhez és kielégítéséhez nélkülözhetetlen érzékenység kifejlődését. Donald Winnicott szintén speciális tudatállapotról beszél a várandósság során, afféle „természetes betegségről”, mely egészen a szülés utáni néhány hétig tart. A híres pszichoanalitikus szerint éppen ez az állapot segíti az anyát, hogy kapcsolódva gyermekéhez, azonosulva vele, jobban ráhangolódjon a szükségleteire, és megteremtse a számára ideális körülményeket. Mindeközben a magzat szintén érzékenyen reagál édesanyjára, mozgásával hat az anya pulzusára, bőrének vezetőképességére, és érzelmeket is közvetít – noha az anya ennek gyakran nincs tudatában. A folyamat tehát részben tudattalanul zajlik, felkészítve a magzatot és az anyát a későbbi fizikai kapcsolódásra.
Amennyiben a nőnek – akár a szülésfelkészítő tanfolyam során elhangzottaknak köszönhetően – információja van az őt érintő testi és lelki változásokról, tudatosabban figyelemmel kísérheti ezeket a folyamatokat a várandóssága során. A test jelzéseinek felismerése visszacsatolás adhat, hogy minden rendben zajlik, ezáltal biztonságot is nyújt, a fokozódó testtudat segítheti az önismeret mélyítését, a szülésre hangolódást.
Cikkünk következő részében a szülésről mint szintén fontos önismereti folyamatról lesz szó, illetve eláruljuk, miért meghatározó élmény a születés a baba számára.
A szerző tanácsadó pszichológus, coach. Felmerülő kérdéseivel keresse bizalommal az angela.dienes@mindset.co.hu e-mail címen.
