Mitől válunk lelkileg sérülékenyebbé?

A kutatók és a lelki folyamatok iránt érdeklődők számára egyaránt izgalmas kérdés, mi az oka annak, hogy egyik ember kisebb nehézségek esetén is kritikus lelkiállapotba kerül, míg mások testi és lelki egyensúlya súlyos tragédiák átélése során sem borul fel tartósan. Cikkünkben arra keressük a választ, vajon mitől függ lelki sérülékenységünk és milyen okai, összetevői lehetnek a jelenségnek.

A sérülékenység, azaz vulnerabilitás a latin vulnero, megsebesít, megsért igéből származik. A pszichológia tudományán belül több terület is használja a kifejezést, azonban mégsincs egységes definíciója. Hillel Glover és munkatársai 1994-ben publikált tanulmányukban a személyes sérülékenységet valamilyen trauma vagy nagymértékű stressz következtében megjelenő szubjektív élményként írják le, amelyben bizalmatlanság és félelem jelenik meg, valamint hangsúlyossá válhat a társas kapcsolatok elkerülése, az elidegenedés élménye, illetve szélsőséges esetben tartós depresszió kialakulásához is vezethet.

A sérülékenység fogalmát a fejlődéslélektanban is fellelhetjük, hiszen az egyes fejlődési szakaszokban fokozott érzékenységet tapasztalunk bizonyos külső behatásokra. Erik H. Erikson pszichoszociális személyiségfejlődési modelljében az egész életen át tartó fejlődési folyamatban az egymás után következő és egymásra épülő életszakaszok mindegyike rendelkezik egy sajátos konfliktussal, krízishelyzettel, amelyek fontos tényezői a személyiség alakulásának. Ezek a krízisek magukban hordozzák az adott életszakaszra jellemző sérülékenységet és a pszichés fejlődés minőségi növekedésének lehetőségét egyaránt.

Az életszakaszváltások – óvodáskor, serdülőkor, felnőtté válás –, az élettér megváltozása – új közösségbe kerülés, költözés –, az  új szociális szerepek – szülővé válás, vezető beosztásba kerülés, munkanélküli státusz – szintén sérülékenyebbé tesznek.

Krízisállapotra fogékonyabbak továbbá azok a személyek, akik kevésbé hatékony megküzdési módszerekkel rendelkeznek, illetve érzelemszabályozási nehézségekkel, impulzuskontroll-zavarral küzdenek. Az alacsony feszültségtűrés, az indulatok által vezérelt reakciók, a pszichiátriai kórképek, a krónikus testi betegségek, az önértékelési zavar és a túlérzékenység egyaránt sérülékenyebbé teszik az érintett személyeket.  

A megfigyelések és a kutatási eredmények tehát azt igazolják, hogy

a testi, lelki és élethelyzetbeli problémákkal, veszteségekkel küzdő személyek nagy valószínűséggel sérülékenyebbé válnak az őket érő stresszhatásokkal, traumatizáló élményekkel szemben.

A korábban traumát elszenvedett személyeknél a mindennapokban jelentkező stresszorok ugyancsak felerősíthetik a sérülékenység érzését, ami a traumatikus élmények felelevenedését is magával hozhatja. Fokozza továbbá a lelki sérülékenységet a bizonytalan kötődési stílus, a társas támogatás hiánya és a kontroll gyakorlásának akadályozottsága is.

A pszichológiai kutatások eredményeként a traumával összefüggésbe hozható sérülékenység mellett megjelent a kognitív vulnerabilitás fogalma is. Ez utóbbi arra utal, hogy

sérülékenyebbek azok a személyek, akik a negatív életeseményeket jellemzően általánosnak és állandónak gondolják, úgy vélve, hogy azok könnyen újabb és újabb negatív következményekhez vezethetnek.

Sinclair és Wallston (1999) szerint a pszichológiai sérülékenységet az is meghatározza, hogy az egyén önértékelése milyen mértékben függ az általa nyújtott teljesítménytől, illetve a külső megerősítésektől.

A negatív önértékelést fenntartó hiedelmek közé tartozik a perfekcionizmus, a célelérési képességek zavara, illetve a világról és a jövőről alkotott negatív meggyőződések.

A kutatók által megfogalmazott kettős vulnerabilitás hipotézise szerint pedig a vegetatív tünetek fokozott megjelenése mögött álló biológiai vulnerabilitás és a hangulatzavarokra hajlamosító pszichológiai sérülékenység, például rágódás vagy túlzott aggodalmaskodás együttes előfordulása szerepet játszik a szezonális depresszió kialakulásában is.

Összességében elmondható, hogy a lelki sérülékenységnek számos összetevője lehet, amelyek egymásra hatva, egymást erősítve nehezen viselhető lelkiállapotba juttathatják az érintett személyeket. 

A lelki sérülékenységre hajlamosító főbb szegmensek összegyűjtésével szeretnénk hozzájárulni az egyéni sérülékenységhez vezető tényezők könnyebb beazonosításához, ami kijelöli a sérülékenység csökkentésének lehetséges útját, valamint hozzájárulhat a depresszió és a poszttraumás stressz szindróma megelőzéséhez is.

Ha úgy érzed, hogy ehhez a folyamathoz személyre szabott szakmai segítségre lenne szükséged, fordulj bizalommal pszichológusainkhoz.