Activity, Monopoly, Bingó, Catan és még sorolhatnám! A társasjátékok ─ együtt, de külön-külön is ─, népes rajongótáborral rendelkeznek. Témaspecifikus estek, erre szakosodott boltok és szórakoztató egységek alakultak, hogy kielégítsék a játékosok igényeit. Mik is ezek az igények? Miért vagyunk hű rajongói egy-egy ilyen baráti összejövetelnek? És vajon mire tanítanak bennünket? A Monopoly példáján keresztül bemutatjuk, mennyi haszna lehet, ha néhány péntek estét a dobókockák és játékpénzek világában töltünk!
A Monopoly elődjét Charles Darrow találta fel az 1930-as évek elején. A pontos dátumról több forrás is mást-mást állít, de a lényegen ez mit sem változtat: a lassan száz éves játék mai napig kedvenceink közé tartozik. Mit tud, amivel ekkora sikert ér el? Vizsgáljuk meg a gazdaságpszichológia szemüvegén át!
A társasjátékok pszichológiai tényezői
Elég, ha csak a Maslow piramisban foglalt szükségleteinkre gondolunk (Maslow, 1943), a (társas)játékok a rendszer több szintjén is hozzáadnak jól-létünkhöz. Általuk kiélhetjük társas vágyainkat, a figyelem középpontjába kerülhetünk és kompetensnek érezhetjük magunkat. Egy-egy játszma megajándékoz bennünket a tudás érzésével, felfedezni hív, újabb és újabb szituációkban és szerepekben próbálhatjuk ki magunkat általuk, de kiélhetjük a másokon való segíteni akarás vágyát is. Legyen szó akár egyéni, akár csoportos megmérettetésről, minden helyzet tanulsággal, élményekkel kecsegtet. Gondoljunk csak a Monopolyban elért sikereinkre, mikor végre elcseréljük a „Gárdonyi utat” a „Dunakorzó” jogainak birtoklására.
Annak érdekében, hogy hallgassunk szükségleteinkre, evolúciós segítséget is kaptunk. Agyunk egy meghatározott része igényeinket jelzi és cselekvésre buzdít bennünket. A dopamin nevű neurotranszmitter felszabadítása szervezetünkben – mely a kellemes érzésekkel társítható – az előbb említett agyterület feladata. Testünk ezzel is ösztönöz minket a megfelelő cselekvésmintázatok megismétlésére. Ez az oka, hogy szükségleteink kielégítése gyakran kéz a kézben jár kellemes érzéseinkkel. És ezzel magyarázható a gyermeki öröm is, melyet átélünk, ha valaki az általunk birtokolt mezőre lép bábujával és fizetnie kell.
Érdekes tény: nem számít, mit, hogyan és miért csinálunk, míg azt érezzük, hogy helyesen cselekszünk, a jó indokból kifolyólag és ez kellemes eredményekhez vezet. Lefordítva:
nem számít, hogy megnyerjük-e a lottót vagy csak arra gondolunk, hogy megtörtént,
ugyanúgy megkapjuk szervezetünktől dopamin adagunkat. A kellemes érzéssel eltöltő tevékenységek hozzájárulhatnak az elmélyülésünkhöz is. Ha játék közben megszűnik számunkra az idő, elfelejtjük, hol vagyunk, milyen teendőink vagy problémáink vannak, esetleg mit kell még megcsinálnunk aznap, a sokak által ismert flow érzése kerít minket hatalmába (Csíkszentmihályi, 1990).
Egy izgalmasra sikeredett péntek esti társasozás közben nem ritka, hogy stresszt is átélünk. Ki ne izgult volna már életében, hányast fog dobni a dobókockával, vagy mit is rejt a meglepetés kártya? Ugyanakkor mindannyian érezzük, ez nem azonos azzal az állapottal, amit akkor észlelünk, ha főnökünk beszélni szeretne velünk, ha vizsga előtt állunk, vagy amikor szerettünk kórházba kerül és aggódunk érte.
Selye János szerint a stressznek nem feltétlenül kell rossz élménynek lennie, hiszen ez az „élet sója”. Küzdelmek, megoldandó helyzetek nélkül az életünk unalmas, színtelen lenne, a személyiségünk nem fejlődne. Az ilyen helyzeteket, melyek fejlődésünket elősegítő kihívások, eustressznek nevezzük. Ezek a szituációk nem haladják meg egyéni megküzdési lehetőségeinket, ugyanakkor fizikai, pszichikai aktivitást váltanak ki, melyet pozitívan értékelünk. Az eustressz tehát hozzásegíthet bennünket akár a nyeréshez is. (Selye, 1936, 1976)
Mit tanulhatunk gazdasági szempontból?
Néhány társasjáték, köztük a Monopoly, nemcsak pszichológiai előnyökkel jár, de gazdasági szempontból is sokat adhat a játékosoknak.
Nézzük, mit is taníthat nekünk a Monopoly!
- Mindig legyen pénzünk a vészhelyzetekre!
Ez talán a legnagyobb tanulság, amit a valós életünkben is kamatoztathatunk. Ahhoz, hogy megnyerjünk egy Monopoly játszmát, mindig nekünk kell az utolsónak lenni, akinek még mindig van pénze. Ha taktikánk az, hogy mindent megveszünk, amire rálépünk az első körben, könnyen elkölthetjük összes pénzünket, melyre a bírságok kifizetésénél nagy szükségünk lehet. Átültetve ezt a valóságba, sok tőzsdei befektető ezen bukik el a mai napig. Minden helyesnek tűnő alkalmon kapva kapnak, majd kénytelenek áron alul megválni részvényeiktől, ha számításaik nem válnak be.
- Legyünk türelmesek!
Türelem és üzleti terv. Ez az alapja a nyereségnek. Ahogy a való életben, a Monopolyban sem működik általában, ha terv nélkül fektetünk be mindenbe. Gondoljunk vissza, az internet piacra lépésekor mindenki megfontolás nélkül részvényeket kezdett vásárolni, majd lassan az összes részvényes kifogyott a pénzéből. Ekkor jött például Warren Buffet befektető, aki türelmesen várva lecsapott az áron aluli részvényekre, melyektől a korábbi befektetők kénytelenek voltak megválni. Türelmével óriási mennyiségű nyereséget könyvelhetett el magáénak.
- Figyeljünk a pénz áramlására!
A Monopoly egy egyszerű játék: mindenki egy megadott pénzösszeggel kezd, a cél pedig, hogy az utolsó fizetőképes játékosként végezzük, amíg mások sorra csődbe mennek, eladósodnak vagy felszámolásra kényszerülnek. Sokan nem tudják, de ennek alapja a pénz áramlása. A legjövedelmezőbb, ha megvásároljuk a vasúti hálózat mind a négy mezőjét, így folyamatos bevételre tehetünk szert. A való életben a pénz folyamatos áramlása szintén egy kulcs motívum. Nem véletlenül terjedtek el a hitelek, a bankszámla lekötések és kamatok, hiszen ha csak csekély, de folytonos bevétellel kecsegtetnek (a felhasználók vagy a bank számára).
- A legdrágább nem feltétlenül a legjobb!
Legtöbbünk monopolyzás közben a Dunakorzót szeretné birtokolni, hiszen az a mező rendelkezik a legnagyobb bevétellel bírságolás esetén. Ugyanakkor nagyon költséges lehet fenntartása is. Felmerül a kérdés: miért veszítenek azok, akik a legdrágább és legmenőbb területeket tudják magukénak? A válasz egyszerű: csak az előző pontban foglaltakat tartják szem előtt, vagyis a pénz áramlását. Egyik-másik taktika egyedüli követésével olyan hatást érhetünk el, mint mikor csukott szemmel Rizikózunk.
Mindennapjaink gazdaságára gondolva, nem azok az árusok fognak nagyobb profitot termelni, akik drágán megvásárolnak egy márkás terméket, majd még drágábban próbálják eladni, hanem akik olcsón vásárolnak és nagy haszonnal értékesítenek. A legdrágább termékekkel nagy költségekbe hajtjuk magunkat ahelyett, hogy a „sok kicsi sokra megy” elvét alkalmaznánk.
- Nem érdemes egy lábon állni!
Ahogy a Monopolyban sem lehet egy terület tulajdonosaként nyerni ─ még ha tele is pakoljuk azt szállodákkal ─, hétköznapjainkban sem érdemes pénzügyeinket egy helyen centralizálni. Befektetéskor tartsuk szem előtt: bármikor történhet valami a világban, ami a jelenleg tökéletesnek tűnő üzletünk piacát gyökeresen megváltoztatja. Okosan osszuk tehát szét tőkénket, ne elégedjünk meg 2-3 lehetőséggel, kutatások ugyanis azt bizonyítják, hogy a legnagyobb profitot a minimum 15-20 különböző területen befektetett részvényesek szerzik.
Természetesen nem a Monopoly tudatos űzése fog minket a tőzsde élére vinni, de néhány leckét bizony megtanulhatunk általa a mindennapi gazdasági döntéseinkről!
**
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
