Egy meglehetősen széles körben elterjedt nézet szerint agyunknak mindössze tíz százalékát használjuk csak a mindennapokban. Ez azt jelenti, hogy a maradék kilenc tized gyakorlatilag teljesen kiaknázatlan marad. Mégis hogyan lehetséges ez? Mi mindenre lennénk képesek akkor, ha agyunk teljes egészét használatba vennénk? Tényleg fokozható elménk kapacitása, vagy mindez puszta kitaláció volna?
Annak elképzelése, hogy az emberi agy nagy része szó szerint kihasználatlan, valószínűleg még azokból az időkből származhat, amikor az idegkutató szakemberek előtt erőteljes kérdőjelnek számított a különféle agyterületek pontos funkciója. Ma már tudjuk azonban, hogy agyunk minden egyes kis részének és hálózatának speciális feladata van, azonkívül meglehetősen hatékonyan képesek összedolgozni egymással. Ami azonban még ennél is fontosabb: agyunknak nemcsak, hogy minden apró eleme fontos szerepet játszik testi és szellemi életünkben, hanem azok ráadásul mind folyamatos működésben vannak.
Az emberi agy gyakorlatilag éjjel-nappal száz százalékon üzemel!
Azon megállapítás nyilvánvaló tévhit tehát, miszerint központi idegrendszerünk jelentős hányada teljesen kiaknázatlan volna. Miért is pontosan? Nos, köztudott tény, hogy agyunk alsó régiói elsősorban olyan alapvető funkciókat látnak el a testünkben, amelyek az akaratunktól többnyire függetlenül, mondhatni tudattalan módon és automatikusan működnek. Ilyen például a pislogás, a légzés, a szívverés vagy az emésztés. Agyunk középső részei ehhez képest az érzelmeink, a motivációink és az emlékeink létrehozásáért, valamint szervezetünk egyensúlyi állapotának fenntartásáért felelnek. Az agy legfelső területei pedig végül, de nem utolsó sorban olyan magas szintű, mentális tevékenységekre képesek, mint amilyen például az érzékelés, a mozgás, a nyelvhasználat, a gondolkodás vagy a problémamegoldás.
Mindebből jól látható, hogy agyunk olyan, akárcsak egy többszörösen összetett számítógép, amelynek mindegyik alkatrésze speciális problémákat old meg, ezeknek az elemeknek pedig folyamatosan össze kell dolgozniuk a gépezet hibátlan működése érdekében. Éppen ezért pont az lenne természetellenes, sőt mi több, beteges, ha agyunk bizonyos részei huzamosabb időn keresztül működésképtelenek lennének. Miért is olyan fontos ez? Gondoljunk csak bele! Mi történne, ha bizonyos (például a vérkeringésért, a testhőmérsékletért, a kézmozgásért vagy épp a hallásért felelős) agyterületek hirtelen „üzemen kívülre” kerülnének? Nos, bizonyos képességek elvesztésén túl, akár még meg is halhatnánk…
Az egészséges emberek tehát agyuk teljes egészét kihasználják az életük során – ráadásul nem csak világos nappal! Alvás közben ugyanolyan fáradhatatlanul dolgoznak az idegsejtek, akárcsak éber állapotban. Elvégre akkor is képesek vagyunk lélegezni, akkor is ver a szívünk, akkor is mozog a szemünk, és akkor is lejátszódnak bennünk bizonyos mentális folyamatok. Mindezek miatt még csak azt sem jelenthetjük ki, hogy alvás közben valamiféle „csökkentett üzemmódban” lenne az agy. Az valójában még akkor is aktívan dolgozik – csak nem az általunk megszokott menetrend szerint. Na, de ha ez valóban így van, akkor végső soron az sem igaz, hogy fejleszthető az elme kapacitása?
Ne új területeket akarj felfedezni, hanem sok régit kiaknázni!
Abban biztosak lehetünk, hogy biológiai szempontból nézve a már megszokotthoz képest lehetetlen jobban igénybe venni az agyat. Elvégre hogyan mozgósíthatnánk annak minél nagyobb hányadát, ha egyszer már „maxon van”? Az ezt ígérő tréningek és oktatások többsége éppen ezért vagy tévedés, vagy átverés eredménye. Csakhogy felmerül a kérdés: a kutatók sem találtak eddig semmi olyat, amivel pszichológiailag valahogy mégiscsak felturbózhatnánk kicsit az agykapacitásunkat? Nos, valójában de! Annak ténye ugyanis, hogy tanulás és emlékezés közben a nagyagykéreg számos részét vehetjük egyszerre igénybe, talán az egyik legpraktikusabb felfedezés ezen a téren. Az következik ugyanis belőle, hogy minél több neurális áramkört vonunk be a tanulás folyamatába,
annál nagyobb, összetettebb és kidolgozottabb memóriahálózat fog kiépülni a fejünkben.
Mit is jelent ez pontosan? Vegyünk egy példát! Abban az esetben, ha újdonsült szakértői szeretnénk lenni egy adott témakörnek (például az agyműködésnek), akkor ne csak könyveket és cikkeket olvassunk róla. A különféle szövegek értő olvasása természetesen minden esetben nagyszerű kiindulási pontul szolgálhat, hiszen komplex verbális emlékek jöhetnek létre általuk a fejünkben. Mindebben elsősorban agyunk halántéklebenyeinek nyelvi központja van a segítségünkre, ott zajlik ugyanis az írott vagy beszélt szövegek feldolgozása és értelmezése. Csakhogy ez még korántsem minden!
Ha saját vázlatokat vagy jegyzeteket is készítünk a megtanulandó anyagról, akkor azzal már a kezünk mozgatásáért felelős homloklebenybeli területek is aktivizálódnak. Mindezt azzal egészíthetjük ki, hogy képeket és videókat is keresünk a téma kapcsán a neten, mivel azok tanulmányozásával már a nyakszirtlebenyek látóközpontját is sikeresen bevonhatjuk a tanulásba. Végül, de nem utolsó sorban pedig hangos olvasással, egy előadás meghallgatásával vagy a kérdéses témakör megvitatásával akár még a halántéklebenyek hallóközpontja is az említett folyamat aktív részese lehet.
Általánosságban elmondható tehát, hogy minél többet és többféle módon foglalkozik valaki egy adott témával, annál több és többféle emlékkomponens őrződik meg róla a tudatában. Ezzel egy időben ugyanis számos különféle idegi hálózat kezd el „izzani” az agyában, aminek köszönhetően újabb neurális kapcsolatok épülhetnek ki és erősödhetnek meg akár még ezen az alapvető szinten is. Mindez azért lesz fontos a továbbiakban, mert így biológiailag és pszichológiailag is egynél több forrás után nyúlhatunk akkor, amikor fel kell idéznünk magunkban a korábban tanultakat. Ezzel a módszerrel hatékonyan fokozható tehát az emberi elme kapacitása. Ugye, hogy nincs hozzá szükség speciális tréningre vagy különleges oktatásra?
Felhasznált szakirodalom: Zimbardo, P. G., McCann, V., & Johnson, R. L. (2017). Pszichológia mindenkinek 1. – Agyműködés – Öröklés – Észlelés – Fejlődés. Libri Kiadó, Budapest.
