Hangulatunkat, közérzetünket, de még akár teljesítményünket is nagyban befolyásolják a környezetünkben jelenlévő színek. A színek esztétikai igényünket is kielégítik, ugyanakkor nagy szerepet töltenek be a különböző kultúrákban is. Sőt, a kedvelt színek alapján akár személyiségjegyekre is lehet következtetni. Mi is az a színpreferencia, a színasszociáció, valamint milyen szimbolikus jelentése van a különböző színeknek? Cikkünkben ilyen kérdéseket járunk körül.

A színek pszichológiai értelemben az érzelmeket szimbolizálják, hiszen erős érzelmi-indulati felhívó jelleggel bírnak, tehát a színre való válasz mindig érzelmileg telített. A színek nagy hatással vannak lelki életünkre, mindenhol körbevesznek bennünket és folyamatosan befolyásolják hangulatunkat, érzéseinket, lelkivilágunkat. Ezért is alkalmazza többek között a művészetterápia is a színek gyógyító erejét. A kedvelt és nem kedvelt színek listája az évek során, de akár az adott hangulatunktól függően, pillanatnyilag is változhat. Emiatt egy művészetterápiás alkotáshoz választott színből vissza lehet következtetni az alkotó aktuális érzelmi, hangulati állapotára.

A szín nemzetközi nyelv, univerzális jelentéssel bír, melyet az egész világ megért.

Ugyanakkor a színek szimbolikus jelentése kultúra által meghatározott, mint ahogyan az érzelmekhez is eltérő színeket társítanak a különböző kultúrák.

Az emberek többsége jobban kedveli a spektrum-, azaz szivárványszíneket, mint a kevert színeket.

A színek pszichológiája

A színek alapvető jellemzői az árnyalat, a világosság, valamint a telítettség, melyek fontos dimenziók, hiszen ugyanaz a szín egészen másként hat ránk ezen jellemvonások mentén. A színérzetet sok tényező befolyásolja, ilyen a szín környezete, a megvilágítása, a szóhasználat, de akár belső elvárásaink is. Ez utóbbira példa az emlékezeti szín, amikor tudatunkban összekapcsolódik egy tárgy egy adott színnel. Megkülönböztetjük továbbá a spektrum színeket, ami a szivárvány színeit jelenti, valamint a nem spektrális színeket. Ezeken túl beszélhetünk még semleges színekről, valamint tiszta, telt, tört, hideg és meleg színekről is.

Megfigyelések szerint az eltérő világosságú és hullámhosszú színeknek eltérő feszültségkeltő hatása van.

Míg a komplementer színek, illetve a túlzottan hasonló világosságú vagy árnyulatú színek kombinációjának nagy feszültségkeltő hatása van, addig a homogén átmenetek vagy szürke árnyalatok kisebb feszültséget keltenek a szemlélőben.

Az alapszíneket a színkeverés módja alapján állapíthatjuk meg, így szubtraktív, azaz kivonó színkeverésen alapuló alapszínnek számít a sárga, a kék és a vörös, melyek mellékszínei a narancssárga, a zöld és az ibolya. Additív, azaz összeadó színkeverésen alapuló alapszínnek tekinthetjük a kéket, a zöldet és a pirosat, melyekkel az összes többi szín kikeverhető, de ezeket nem lehet egymásból kikeverni.

A képi alkotásokban megkülönböztetünk szín- és formadominanciát az alapján, hogy mi a kép vezérfonala. Színdominanciáról akkor beszélünk, ha a képet a színek határozzák meg és a körvonalak háttérbe szorulnak, a kép általában elmosódott, szabálytalan, kusza benyomást kelt. Ez az alkotói folyamat általában az érzelmileg irányított személyiségre jellemző. Formadominancia esetében ezzel szemben a valósághű formaábrázoláson és a körvonalak határozottságán van a hangsúly, a kép tiszta, izolált, rendezett benyomást kelt, mely inkább a racionális személyiség sajátja.

Az, hogy milyen színkombinációkat tartunk esztétikusnak, sok mindentől függ. Az egyéni preferenciákon túl fontos szempont a figura-háttér elkülönítése hideg és meleg színek szembeállításával vagy komplementer színek alkalmazásával. További fontos szempont a nagy világosságbeli különbség is. Az emberek többsége jobban kedveli a spektrum színeket a kevert színeknél, továbbá közkedveltebbek az intenzív, fényes és telített színek.

Általánosságban elmondható, hogy míg a kisgyermekek a meleg színeket kedvelik, addig a felnőttek inkább a hidegebb árnyalatokat részesítik előnyben.

A színpreferenciával kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a színtulajdonságok azonossága, valamint a maximális megkülönböztethetőség egyaránt tetszést vált ki a szemlélőből. A színpreferencia emellett sok egyéni tényezőtől is függ, mint amilyen az adott szín kedveltsége, ugyanakkor múltbeli emlékek és konvenciók is meghatározhatják azt. Színasszociációról akkor beszélünk, amikor egy adott szín tudatunkban azonosul a tárggyal vagy fogalommal, mint például a kék az égbolttal, a vörös a tűzzel vagy a narancssárga a napfénnyel.

Színasszociációk tehát egyéni tapasztalataink, de az emberiség kollektív élményei alapján is létrejöhetnek.

A színek archetipikus jelentését az emberiség őstapasztalatai határozzák meg és tudatos vagy tudattalan szinten hatnak ránk.

A színek szimbolikája

A színek szimbolikájának három szintje van: az archetipikus, a kulturális és az individuális jelentés.

A színek archetipikus jelentését az emberiség őstapasztalatai határozzák meg és tudatos vagy tudattalan szinten hatnak ránk. Ezek általános, kultúrától független jellemvonások. Ilyen például a sárga szín melegséggel való párosítása vagy a vörös szín veszéllyel való társítása. A színek kulturális jelentése ezzel szemben tanuláson alapszik, tér és idő által meghatározott. Ilyenek például a közlekedési lámpa színei, miszerint a piros szín megállásra késztet, a zöld pedig biztonságot jelent.

A színek szimbolikus jelentését sok esetben a történelem és a kultúra határozza meg, mint amilyenek a vallási vagy politikai szimbólumok.

A színek individuális jelentése azonban egyéni emlékek, élmények által meghatározott, melynek általában érzelmi színezete van és akár tudattalanul is működhet.

Vegyük sorra néhány alapvető szín szimbolikus üzenetét, meghatározó tulajdonságaikat, valamint személyiségünkre gyakorolt hatásukat:

  • A vörös szín erőteljességet és határozottságot sugall, gyakori asszociációja a tűzhöz kapcsolódik. Dinamikus, szenvedélyes, intenzív erőt sugároz. A vörös szín az életerő és a vér jelképe, szexuális energiát és harciasságot közvetít. Az emberi testre stimuláló hatása van. A vörös színt kedvelők általában nagy energiával rendelkeznek, egocentrikusság és versengés jellemezheti őket. Olykor azonban ez az erő fenyegetővé és pusztítóvá is válhat. A vörös színhez leggyakrabban társított érzelmek a szeretet és a szerelem.
  • A narancssárga szín a testi és szellemi erőket képviseli. Általában az égéssel, melegséggel, boldogsággal hozzák összefüggésbe, valamint ez az intuíció és a megértés színe. E szín kedvelőire jellemző lehet a célratörő, vezető és szervező személyiség. Tetterős, sokoldalú, tiszta gondolkodású, energikus személyre vall, aki ugyanakkor könnyelművé és felületessé válhat. A narancssárga színt gyakran a boldogság érzésével társítják.
  • A sárga színről általában a napra és a csillagokra asszociálunk, az égi energiát és a szellemi erőt testesíti meg. Meleg energiát közvetít, nyitottságot és vidámságot sugall. Aranyként értelmezve a lélek bőségének kifejezője lehet. A sárga színt kedvelők gyakran racionálisak, intellektuálisan érettek. Emellett elfogultság és makacsság is jellemezheti őket. A sárga színhez a féltékenység a leggyakrabban társított érzelem.
  • A zöld színt leggyakrabban a növényekkel és a vizekkel asszociálják, az energiák egyensúlyát szimbolizálja. A harmónia és a lelki nyugalom színe. Az energia, az élet forrása és a szabadság szimbóluma is egyben. E szín kedvelői általában érzékeny és barátságos személyiségűek. Ugyanakkor könnyen befolyásolhatóvá és alárendelődővé is válhatnak, továbbá jellemző lehet rájuk a depresszív hangulat. A zöld színhez leggyakrabban kapcsolt érzelmek a remény és a nyugalom.
  • A kék a spirituális fejlődés színe, gyakran az éterrel és a vízzel hozzuk összefüggésbe. Erőt és állhatatosságot sugároz, ugyanakkor passzivitást és nyugodtságot is képvisel. A békét jelképezi, de az éjszaka, a halál és az introverzió színe is egyben. Ez a szín főként női tulajdonságokat hordoz, mint a részvét, az önfeláldozás, a hűség és a szeretet. A kék színt kedvelőkre általában jellemző az igazságosság, a becsületesség és az együttérzés. Érzékeny, olykor hűvös személyiség jellemzi őket, ugyanakkor eluralkodhat rajtuk a depresszív hangulat is. A kék színhez leggyakrabban a boldogság és a remény érzéseit kapcsolják.
  • A lila a testi és spirituális erőtér színe, gyakran a földenergiával és a vízzel asszociáljuk. A királyok színe is egyben, mely erőteljes, dinamikus és fejedelmi képzetet kelt. A bölcsesség, a varázslat és a titok szimbóluma. Élénk fantáziára és izgalmas személyiségre vall. A lila színt kedvelők általában szeretik a hatalmat, kreatív, intelligens és művészi beállítottságúak. A realitás és az intuíció egyaránt jellemző lehet rájuk. Emellett a magányosság, a neurotikusság és a melankólia is előtérbe kerülhet személyiségükben.

A teljesség igénye nélkül néztük át néhány kedvelt és gyakran előforduló szín szimbolikáját. Fontos megjegyeznünk, hogy a bemutatott színek szimbolikájának értelmezése kellő szubjektivitással kezelendő. A témának ugyanakkor nagy szakirodalma van és a színekkel végzett személyiségtesztek sem új keletűek. A színek már az idők kezdete óta jelentős szerepet töltenek be mindennapi életünkben és kultúránkban, mely további barangolásra hív minket ebben az izgalmas és "színes" világban.

•••

Ha szeretnél jobban megismerkedni a színek világával, pszicho-élményfestés csoportjainkon Partos Nagy Eszter képzőművész, life & art coach segít kibontakoztatni a kreatív oldalad.

 

Felhasznált irodalom: Antalfai M. (2016) Alkotás és kibontakozás: A Katarzisz Komplex Művészetterápia elmélete és gyakorlata. Budapest: Oriold és Társai Kiadó. Fischer, S. F. (1998) Mandalakészítés. Budapest: Édesvíz Kiadó. Nemcsics A. (2004) Színdinamika: Színes környezet tervezése. Budapest: Akadémiai Kiadó. Vass Z. (2006) A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai: Projekció, kifejezés, mintázatok. Budapest: Flaccus.