Amióta az ember az eszét tudja, azóta keresi a föld talán legösszetet-tebb érzelmének, a szerelemnek a „varázsszerét”. Ki ne vágyott volna arra, hogy felfedezze és bevesse azt a csodálatos elegyet, amely lángra lobbantja irántunk szívünk választottjának leggyengédebb érzéseit? Sokáig csak az alkimisták és a boszorkányok számlájára írták a szenvedélyes szeretet összetevőivel való kísér-letezést, napjainkban azonban már az idegtudósok és a neurokémiai kutatók leg-java foglalkozik a szóban forgó kérdéssel. De vajon összeállt-e már a nagy recept?
A pszichológusok körében egyre elterjedtebb az a felfogás, hogy a szerelem egyfajta módosult tudatállapot. Márpedig hogyha a szerelembeesés felér a tudatosságunk megváltozásával, akkor azt vajmi kevés választja el az alvástól, a meditációtól, a transztól vagy a pszichoaktív szerek használatától. Nagyon érdekes, habár korántsem annyira meglepő ez a megközelítés. Mindenki hallott már ugyanis olyan szófordulatot, mint: „elvakítja őt a szerelem”, „nem lát át a rózsaszín ködön” vagy „elcsavarta az a nő/férfi a fejét”. Mindez azt sugallja, hogy szerelmes társainkra még a hétköznapokban is szeretünk illúziók között élő és irracionális módon gondolkodó lényekként hivatkozni. Ez már csak azért is ironikus, mivel kevesen tudják, hogy az említett megfigyelés valójában mennyire reális és megalapozott. S hogy miért? Röviden: szerelmes agyunk kizökkent munkamódja miatt!
Kis mértékben kábszer, nagy mértékben drog
Kiindulásként vessünk egy pillantást arra, hogy lélektanilag hogyan is ragadható meg a módosult tudatállapotok fogalma! Atkinson és Hilgard Pszichológia című alapműve egyszerűen olyan elmebeli körülményekként definiálja őket, amelyek következtében az agy mentális működésének szokásos mintázata egy jellegzetes és észrevehetően eltérő üzemmódra vált át. Ebből a szempontból márpedig a szerelmesek kognitív, affektív és viselkedéses funkcionálása egyértelműen egy módosult tudatállapotnak tekinthető. Idézzük csak fel, miként is viselkedtünk mi vagy mások legutóbb, amikor eltalált bennünket Ámor ama bizonyos nyila. A szerelem hevében általában figyelmetlenebbek, szórakozottabbak és szétszórtabbak vagyunk; kevesebbet eszünk, iszunk és alszunk; gyakrabban jut eszünkbe kedvesünk arca és hangja, s szinte észre sem vesszük az illető apró-cseprő hibáit. Minderről ráadásul sokszor tudomást sem veszünk, s ha mégis, akkor sem igazán tudjuk kontrollálni.
Mi ez, ha nem egy alternatív tudatállapot?
A szerelem tehát valóban vakvágányra tereli elménk menetrend szerinti járatát, ehhez kétség sem fér. De hogyan? Mi módon telepszik körénk a notórius rózsaszín felhő? A válasz az agyban, egészen pontosan annak olyan kémiai vegyületeiben keresendő, amelyek elsősorban jelátvivő anyagokként működnek. Ezek olyan hormonok és neurotranszmitterek, mint például az ösztrogén és a tesztoszteron, vagy a dopamin és az adrenalin. Az említett anyagok ugyanis úgy hatnak mentális és emocionális életünkre, akárcsak a kábítószerek: eltorzítják az észlelést, lekorlátozzák a figyelmet, átprogramozzák a gondolkodást, valamint felfokozzák az érzelmeket. Nem is beszélve arról, hogy milyen könnyen és gyorsan rájuk lehet szokni. A „szerelem bájitala” tehát valóban létezik, csakhogy azt nem egy üstben vagy egy lombikban fogjuk megtalálni, hanem egymás fejében!
Egy csepp szenvedély, két kiskanál gyönyör...
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az összes értelmi, érzelmi és viselkedéses jelenségnek van-nak biológiai, pszichológiai és szociális összetevői, akkor talán nem lesz olyan furcsa annak a gondolata, hogy a szerelem „érzelmi koktélja” alapvetően az idegrendszerből fakad. Ennek alaposabb megértése érdekében mindenesetre tekintsük át a kérdéses összetevők listáját és azok neurológiai működését. Mindeközben viszont ne feledkezzünk meg Mérő László idevágó szavairól sem:
A tények prózaisága nem rontja el az élmények líraiságát!
Ösztrogén és tesztoszteron
Mi mással lehetne kezdeni a felsorolást, ha nem a nemi hormonokkal. A szteroidok családjába tartozó ösztrogén és tesztoszteron a nőkben és a férfiakban egyaránt megtalálhatóak, csak eltérő arányokban. Az előbbi ugyanis a inkább hölgyekben, míg az utóbbi pedig inkább az urakban termelődik pubertáskoruktól fogva nagyobb mennyiségben. Ezek a hormonok felelősek dinamikusan változó testünk feminin vagy éppen maszkulin jellegzetességeinek mind a kibontakozásáért, mind pedig a fennmaradásáért. Legyen szó akár a ivarszervek, akár a csontozat, akár az izomzat, akár a szőrzet, akár az agyi struktúra alakulásáról. Ennélfogva az említett nemi hormonok szexuális életünk fő szervezői is egyben: ők aktiválják a megfelelő agyi és nemi területeket, s ébresztenek ezáltal libidinális vágyakat bennünk szívünk választottja iránt. Erotikus töltetű késztetéseink alapjául tehát az ösztrogén és a tesztoszteron kettőse szolgál.
Adrenalin és noradrenalin
A szakmai fedőnevükön csak epinefrinként és norepinefrinként emlegetett vegyületek érdekessége, hogy egyszerre működnek hormonokként és neurotranszmitterekként is. Ezek a katekolaminok közé tartozó anyagok így mind az egyes sejtcsoportok közötti véredényeken, mind pedig az egyes idegsejtek közötti réseken keresztül képesek kommunikációs szerepet betölteni. Hatásukban ugyanakkor szintén nagyon hasonlóak: a szimpatikus idegrendszer funkcionális részeként általános éberséget, elevenséget és izgalmat okoznak. Mindezt úgy érik el, hogy a stresszkeltő helyzetekben nagyobb mennyiségben felszabadulva összehúzzák a bőr és az emésztőrendszer, illetve kitágítják az agy és az izomrendszer ereit, felgyorsítják a szívverést, megnövelik a vérnyomást, megfeszítik az izmokat, felpörgetik a légzést, kitágítják a pupillákat, valamint hatékonyabbé teszik a zsírlebontást és a vércukortermelést is. Összességében tehát egyfajta készenléti állapotba hozzák a testünket. Feltehetően ezért is kalapál jobbra-balra a szívünk, pirul ki az arcunk, gyöngyözik a homlokunk és remeg a kezünk párunk jelenlétében. Illetőleg ezért válik szerelmes lényünk is olyannyira energikussá, hogy az átlagosnál kevesebb alvással, evéssel és ivással is beérjük.
Oxitocin
Az emberi intimitás legfontosabb alapanyaga feltehetően a szeretethormonként is ismeretes oxitocin, amelyről már régen kimutatták, hogy jóval nagyobb koncentrációban van jelen a szerelmes emberek vérében, mint azokéban, akik pillanatnyilag senki iránt nem táplálnak gyengéd érzelmeket. Az oxitocin ugyanakkor már születésünktől fogva elhanyagolhatatlan szereplője kapcsolati életünknek, az említett vegyület rakja ugyanis le a szülők és a gyermekek közötti kötődés alapjait is. Ennek megfelelően ez a szeretethormon árasztja el az anyák szervezetét szüléskor és szoptatáskor, a babák testét a velük való törődés és játék során, az éppen szerelembe eső párok idegrendszerét monogám kapcsolatuk kialakítása folyamán, valamint az érett férfiak és nők agyát orgazmus átélése közben. Az oxitocinnak ugyanakkor mindezek mellett van még egy kellemes, egyszerre szorongásoldó és fájdalomcsökkentő hatása is. Mégiscsak van hát valami abban a pszichoanalitikus felfogásban, hogy gyermekkori szeretetünk felnőttkori szerelmünk őse?
Dopamin
Ez a monoaminok családjába tartozó neurotraniszmitter az oka annak, hogy a szerelem könnyen olyan addiktívvá tud válni, mint a legerősebb drogok. A szóban forgó ve-gyület ugyanis agyunk elsődleges jutalmazószere. Bármilyen szükségletünket elégítjük is ki: jóllakunk, szomjunkat oltjuk, lepihenünk, biztonságba kerülünk, elfogadnak és megbecsülnek bennünket, új készségeket tanulunk meg vagy sajátítunk el, szép dolgokat tekintünk meg vagy tudunk magunkénak, esetleg szeretünk valakit, az pedig viszontszeret bennünket. Mindegyiknek ugyanaz lesz a következménye: bizonyos agyterületeinkről dopamin szabadul fel, mi pedig euforikusan elégedettnek és boldognak érezzük magunkat. A folyamat azonban itt még nem áll meg, amint ugyanis belekóstoltunk egy efféle élvezetbe, akkor utána újra arra leszünk motiváltak, hogy ismét megízlelhessük ezt a bizonyos mámort. Ez az élvhajhászat persze az olyan alapvető magatartásformáknál, mint az evés vagy az ivás nem annyira szembetűnő, míg az olyan összetettebb viselkedéseknél, mint a szerhasználat vagy a szerelembeesés már annál inkább. Édességek után sóvárogni elvégre korántsem olyan érdekes, mint a kokain vagy a szeretet erősen jutalomértékű esszenciáira vágyakozni!
Szerotonin
Ez a vegyület a dopaminhoz hasonlóan ugyan szintén egy, a monoaminok közé sorolható neurotranszmitter, mégis erősen kilóg most a sorból. Amíg ugyanis a korábban említett anyagok (az ösztrogén, a tesztoszteron, az adrenalin, a noradrenalin, az oxitocin és a dopamin) jellemzően túltermelődnek szerelmes időszakainkban, addig a szerotonin igencsak alul teljesít. Ez azért is különösen érdekes, mert ez az ingerületátvivő szer felelős a legtöbb (pozitív és negatív) késztetésünk és impulzusunk legátlásáért és kontroll alatt tartásáért. A szerotonin optimális szintje teszi ugyanis lehetővé, hogy féken tartsuk gondolatainkat, érzelmeinket és általános viselkedésformáinkat. A neurotranszmitter csök-kenésének következtében ezzel szemben alvási, táplálkozási, szexuális, hangulati és szoron-gásos zavarok léphetnek fel (úgy mint hiperszexualitás, depresszió vagy kényszeresség). Mindezek fényében talán már nem is tűnik olyan meglepőnek, hogy szerelmi epizódjaink idején a szerotonin visszaesése miatt csakis párunkra tudunk gondolni, mindenről ő jut az eszünkbe, nehezen tudunk másra koncentrálni, valamint hogy olyannyira érzékenyek, lobbanékonyak és féltékenyek vagyunk. Csoda hát ha a szerelmes ember elsózza a levest!?
Hallgass a szívedre az agyadra!
A fentiek alapján olybá tűnhet, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva idegrendszerünk vegyületeinek és folyamatainak. Egyszer csak belép az életünkbe egy férfi/nő, mindenféle kémiai mechanizmus aktiválódik a fejünkben, mi pedig már nyakig is merültünk a szerelemben. Valóban így volna? A válasz az, hogy nem teljesen. Agyunk és elménk ugyanis minden esetben előre dolgozik, s később is folyamatosan kiértékeli potenciális partnerünket. Megállapítja, hogy külsőleg vonzó-e számunkra az illető, hogy emlékeztet-e bennünket valamelyik szerettünkre, hogy rendelkezik-e az általunk preferált személyiségvonásokkal, hogy hasonlít-e hozzánk, vagy hogy viszonozza-e az érzéseinket. Mindezt persze sokszor teljesen tudattalan módon és automatikusan végzi el! Ha viszont már egyszer elkezdtek gyülekezni a képletes pluszpontok pszichénk pro-kontra listáján, akkor azzal párhuzamosan agyunk is fokozatosan elkezdi növelni (vagy éppen csökkenteni) a korábban említett vegyületek egyikét-másikát. Ily módon aztán megváltozott neurokémiánk táptalaján idővel szépen kibontakozik bennük a szerelem keserédes élményvilága.
Ne feledjük hát, hogy Cupido nem vakon lövöldöz nyilaival!
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
