Pszichológia és spiritualitás: újrakapcsolódás a teljes életért. Ezzel a címmel rendezte meg a Mindset Pszichológia Debrecen ötödik Pszicho-Kávéházát, amelynek ezúttal is a Nagyerdei Víztorony adott otthont. A rendezvényt dr. Orosz Róbert pszichológus, egyetemi oktató előadása nyitotta meg. Hogyan értelmezhető a spiritualitás napjainkban? Hogy illeszthető bele a fogalom a rendszerszemléleti keretekbe? Összefügg-e az egyéni fejlődés az emberiségével? Mit gondolnak erről állandó kerekasztalunk tagjai? Úgy tűnt, sokunkat érdekelnek ezek a kérdések is, mert az esemény ez alkalommal is teltházas volt. Tudósításunk.
Akármilyen álláspontot is képviselünk a témával kapcsolatban, a spiritualitás természetes velejárója az emberi létnek és fejlődésnek. Nélküle hiányzik egy elem az élet teljes megéléséből. Spirituális élményeket többféleképpen tapasztalhatunk meg. A közös pont, ami ezeket az élményeket összeköti, az a kapcsolódás. A valós, élő kapcsolat kialakítása nemcsak önmagunkkal, de a környezetünkkel és az azon túlmutató létezéssel is. Például testtartásunk is befolyásolja, sőt tükrözi önmagunkkal való viszonyunkat, illetve érzelmi állapotainkat, ezt az előadás elején egy rövid gyakorlattal is érzékeltette velünk dr. Orosz Róbert. A valódi célja ezzel a kis bevezető gyakorlattal azonban a holisztikus modell szemléltetése volt, amelyben két nagy területe ötvöződik a pszichológiának: a rendszerszemléleti és a transzperszonális megközelítés.
De mit is takar a holisztikus szemlélet?
Minden pillanatban több szinten létezünk, éljük életünket. A fizikai szint az anyagi, megfogható, materiális voltunkat jelenti: a testünk jó példa erre. A következő az érzelmek, érzések szintje: gondoljunk csak arra, hogy egy nap mennyi érzelmi reakció keletkezik bennünk, amelyek folyamatosan változnak. Ugyanakkor megpróbáljuk megérteni is a jelenségeket, önmagunkat, a világot, tehát van az életünknek egy értelmi szintje is. A pszichológia ezekkel a szintekkel már behatóan foglalkozik, és kiemelkedő eredményeket ér el. Tény, hogy a nyugati kultúrában a tudomány és a spiritualitás nagyon szétvált egymástól, azonban gyakran szembesülhetünk vele, hogy igenis jelen van az életünkben és annak fontos részét képezi. Ezt a kapcsolódási rendszert nevezzük holisztikus modellnek, amelyet dr. Orosz Róbert az előadás elején szemléltetett.
A spiritualitás mint háromirányú kapcsolódás
A tudományos színtéren még elég fiatal kutatási területet először a transzperszonális pszichológia karolta fel. A témában kevés az egyetértés, hiszen elég sokféle módon közelíthető meg. Előadónk a téma gyakorlati szempontjait helyezte előtérbe. Saját nézetei szerint a spiritualitás egy háromirányú kapcsolódás:
amikor egyszerre tudunk kapcsolódni önmagunkhoz, egymáshoz és a rajtunk túlmutató, transzcendens világhoz.
A rendszerszemlélet egyik fontos alapelve, hogy minden rendszer része egy nagyobb környezeti rendszernek. Nekünk, embereknek az elsődleges környezeti rendszer pszichológiai szempontból a család, amely része tágabb környezeti rendszereknek, például a rokonságnak vagy a társadalomnak. Az alrendszerek egymással kölcsönös kapcsolatban vannak, az egész hat a részekre és fordítva. Hasonlóképpen működik a szervezetünk is: amikor a testünkben változás van, az érzelmeinkben is változás történik, s az érzelmeinkben végbemenő változás is hat arra, hogyan látjuk a világot. Ugyanígy a fizikai szint is hatással van a gondolkodásunkra, például fáradtan, betegen vagy éhesen az ember figyelme, emlékezete egészen más, másképp tudunk gondolkodni.
Hogyan tudja tehát segíteni a pszichológia a kapcsolódást, a spiritualitást?
Egyes tudatállapotok bezárnak és lehatárolnak minket, ezáltal nem tudunk kapcsolódni sem magunkhoz, sem mások irányába. Ilyen például a szorongás, a kapzsiság vagy az irigység. A pszichológia abban segíthet, hogy ezeket az érzelmeket, tudatállapotokat az ember önmagában fel tudja ismerni, majd helyre tudja tenni. Életünk során is sok élménnyel találkozunk, amelyek lehetnek jók, de kiválthatnak bennünk olyan érzéseket is, melyek lehatárolnak, lezárnak minket. Minél több van az utóbbiakból, annál kevésbé tudunk haladni egész személyiségünkkel a kiteljesedés felé. Ezen az úton mindig addig tudunk eljutni, ahol a legvisszamaradottabb részünk tart, mert az mindig vissza fog húzni, ezért célszerű az önismereti munka, amely segítheti a spiritualitás gyakorlását.
A fejlődéshez azonban kevés, ha csak spirituális témákkal foglalkozunk,
mert akkor a többi személyiségrészünk stagnál. Konfliktushelyzetekben ilyenkor ugyanúgy kezdünk el működni, mintha soha nem meditáltunk, jógáztunk volna, mintha soha nem is foglalkoztunk volna ezekkel a dolgokkal.
Mostanában leírták az eddig ismert elhárító mechanizmusok mellett a spirituális elhárítást is: bizonyos technikákkal, például meditációval, el tudunk szakadni ezektől a rossz érzésektől, és amíg benne vagyunk a gyakorlásban, addig jól érezzük magunkat. Ha kijöttünk a gyakorlásból, akkor ez még nem biztos, hogy megoldódik. Tulajdonképpen leválasztjuk magunkat a „nem szeretem tartalmakról”, de nem kapcsolódunk hozzájuk. Ezért fontos az érzésekhez, gondolatokhoz való kapcsolódás is, hiszen ezek útján a meditáció önismereti úttá válhat.
Mit jelent a spiritualitás a 21. század emberének?
Az est a kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, ahol a spiritualitás témájáról többféle véleményt is hallhattunk a szakértőktől. A kerekasztal-beszélgetés moderátorának, Kun Anettnek az első kérdésére adott válaszok nagyon különbözőek voltak.
Dr. Csörsz Ilona klinikai szakpszichológus szerint a spiritualitásnak annál nagyobb szerepe van, minél bizonytalanabbak vagyunk a mindennapokban. Dr. Szemán-Nagy Anita klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szerint a spiritualitásnak nincs kifejezetten 21. századi megélése, hiszen maga a kérdés egyidős lehet az emberiséggel. Viszont az adott korszak és kultúra meghatározza, mennyire tud előtérbe kerülni. Dr. Holló Gábor biológus, biológiatanár szerint az, hogy a kérdés napjainkban fokozottan előtérbe került, főleg az információáradásnak köszönhető. Szerinte ma több eszközünk van arra, hogy összerakjunk magunknak egy úgynevezett „világmagyarázó modellt”. Dr. Oláh Szabolcs irodalmár és kommunikációs szakember ugyanakkor felvázolt néhány történelmi vonatkozást is: három évszázaddal ezelőtt az emberek nagy része még csak mások által fogalmazhatta meg önmagát: ha akkoriban valaki el szerette volna mondani, ki is ő valójában, csak a hűbérurán keresztül tehette meg, hiszen tőle függött testi és lelki jólléte, de Istenhez való viszonyát is meghatározta. Szerinte a 20. század kizáráson, elítélésen alapuló légköre volt az, ahol az emberek újra megfogalmazták, hogy szükség van valamilyen önmagukon túli erőre ahhoz, hogy megtudhassák, kik ők valójában. Dr. Orosz Róbert szerint szeretünk hinni abban, hogy valami transzcendens, önmagunkon túlmutató dolognak vagyunk a részei. Elmondása szerint a spiritualitás fő kérdései többek között, hogy: honnan jöttünk? Hová tartunk? Mi történik, ha meghalunk? Honnan eredünk? Hogyan kapcsolódunk az őseinkhez? Hogyan jönnek át hozzánk az őseink üzenetei?
Miért van szüksége az embereknek arra, hogy valamiben hihessenek?
Dr. Holló Gábor a kerek világmagyarázatok preferálására való tendenciánkat emelte ki. „Ok-okozati viszonyokban gondolkodunk, ezáltal nem tudjuk kikerülni az életünk miértjének kérdését, s az idő felfogásával lesz egy múlandóság fogalmunk is. Vannak, akik egyszerű magyarázattal is megelégednek, de vannak, akik nem. Ami mindenkit hajt, hogy szeretnénk biztonságtudatot és magyarázatot az egyes dolgainkra.”
Erre válaszul dr. Orosz Róbert elmondta, hogy a hitet és a megélt tapasztalást külön kell választanunk, hiszen a hit egy absztrakt dolog, amin nem lehet vitatkozni, a tapasztalás pedig látszik, ezt nevezhetjük hitelességnek.
Van-e olyan periódus, amikor ezeknek a létkérdéseknek erősebb a jelentősége?
A kerekasztaltagok egyetértettek abban, hogy a legkiemelkedőbb időszak egyértelműen a kamaszkor egy ember életében. Ekkor merülnek fel először mélyebben az életünk céljára vonatkozó kérdések, melyek szinte minden kamaszt foglalkoztatnak.
Dr. Szemán-Nagy Anita felhívta a figyelmünket, hogy nem ez az egyetlen kiemelkedő időszak: megjelenik már 5-6 évesen kisgyermekkorban, amikor a szülésről kezdenek kérdezni a gyerekek. A másik kiemelt időszak még a szülővé válás, hiszen ekkor érezzük, hogy az életünknek van egyfajta folytathatósága. De ott van még az életközépi krízis vagy az időskor is, amikor szembenézünk az elmúlással.
Vannak-e olyan vonások, melyek erősítésével közelebb juthatunk a céljainkhoz a spiritualitás terén?
Az önmagunkkal való őszinteség, a kockázatvállalás, az elengedés és az elfogadás képességének gyakorlása nélkülözhetetlenek. A tudatosságot hétköznapi dolgokkal is jól lehet gyakorolni: például egy közös vacsorafőzéssel is. A kulcsszó: megállni. A boldog élet nagy receptjét dr. Holló Gábor egy keresztény szerzetestől idézte:
„Állj meg, nézz körül, és csak utána indulj el.”
Sokan nem tartjuk be ezt az óvodáskorból ismert „közlekedési szabályt”: a lehetőségekkel teli és szabad világban csak átrohanunk dolgokon, szinte soha nem nézünk körül. Ez azonban fejleszthető.
Az előadó, valamint a kerekasztal állandó tagjai ezúttal is értékes gondolatokkal gazdagították a hallgatóságot. A következő debreceni Pszicho-Kávéház június elején várható, amiről bővebb információ a Mindset Pszichológia Debrecen Facebook oldalán érhető el.
A debreceni Pszicho-Kávéház ötödik eseményét támogatta:
Alföld Televízió
Nagyerdei víztorony
Pannon Guard
