„Nem a drog okozza a függőséget, hanem a fájdalom” – az addikció mint önmagunk gyógyítására tett kísérlet

Függőként a dolgok irányítása kicsúszik a kezeink közül: szembe kell néznünk azzal, hogy a függőségünk tárgya kontrollál minket. Kapcsolataink beszűkülnek, sokszor zátonyra futnak, a szerepeink és felelősségeink ellátására sokszor nem vagyunk képesek. A probléma befészkeli magát a világunkba. De valóban csak a függőséggel érkezik meg a probléma az életünkbe? Mikortól jelenthetjük ki, hogy függőséggel küzdünk? Miért válunk egyáltalán függővé? Borbély Lilla tanácsadó- és iskolapszichológus cikke.

Addikcióról akkor beszélhetünk, ha a szer vagy a viselkedés iránti szenvedélyünk negatív következményekkel jár. Nem tudjuk elvégezni a munkánkat, romlik a tanulmányi eredményünk, felborul az alvásunk, tönkremennek a párkapcsolataink, barátságaink, képtelenné válunk szerepeink ellátására. Olyan kontrollvesztés jön létre, amely az adott szert vagy viselkedést az alapvető életfeladataink elé helyezi. A kérdés az, hogy elveszítjük vagy bizonytalanságba sodorjuk-e egészségünket, pszichés jóllétünket, jelentős életterületeinket?

Ugyanakkor fontos látnunk, hogy a függőség nem egy mindent vagy semmit jellegű dolog. Természetesen a diagnózis alkalmával el kell dönteni, hogy valakit függőnek vagy nem függőnek tekintünk-e, viszont maga a jelenség egy kontinuum. Egyesek egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, mások hétvégenként, megint mások naponta – különböző mennyiséggel és mintázattal. A skála adott pontján,

ahol a negatív következmények megjelennek, a szerhasználat vagy a viselkedés zavaráról, így addikcióról beszélhetünk.

A függőség fogalmának meghatározása után felmerül a következő kérdés: miért válunk egyáltalán függővé?

Az okokat vizsgálva találhatunk mind biológiai, mind környezeti hajlamosító tényezőket. Ezek azonban általában önmagukban ritkán okoznak függőséget. Jóval gyakoribb, hogy az okok halmozottan vannak jelen, illetve egymásra is hatnak. A testi és a lelki tényezők nem szétválaszthatóak, csak együttesen értelmezhetőek.

Az addikciók területén végzett kutatások jelentős biológiai veszélyeztető faktorokat tártak fel. Függők családjait vizsgálva úgy tűnik, megfoghatóan jelen vannak olyan öröklődő genetikai hajlamosító tényezők, melyek felelőssé tehetők azért, hogy a családban generációról generációra adódva megjelenjen a probléma. További kutatások a szociokulturális okokat hangsúlyozzák: bizonyos társadalmak, társadalmi csoportok hajlamosabb a függőségre. A magasabb társadalmi-gazdasági nyomás, a bizonytalanság, a veszély, tehát a magasabb stressz mind negatívan befolyásolják a szerhasználatot. Továbbá több pszichoaktív szer, illetve addiktív viselkedés is ingerelheti az agyunk jutalmazó központját: így az adott dologgal találkozva kellemes élményben részesülünk, ismételni szeretnénk az élményt. Ugyanakkor a függőségeket nem csak olyan szerekkel, tevékenységekkel alakítjuk ki, amelyeket kategorikusan kellemes élményt okozónak tekinthetünk. Gondoljunk például a munkafüggőségre! Mi magyarázhatja a kialakulását?

A fájdalom csendesítése

A függőségek kialakulásában meghatározó faktor a személyiségünk is. Demetrovics Zsolt klinikai pszichológus és addiktológus szerint elsődleges kérdés, hogy mit nyújt számunkra az adott szer? Ad egyáltalán olyasmit, amely visszhangzásra talál bennünk? Az addikció kialakulása soha nem véletlen. Kell hogy nyújtson valami olyasmit a számunkra, ami miatt ismételni akarjuk az élményt.

Valamilyen módon olyan konfliktusokra, hiányokra, feszültségekre, fájdalmakra, nehézségekre reagál, amelyek már bennünk voltak.

Ezek a hiányok rendszerint gyermekkorunkban gyökereznek, nagyon sok esetben elszenvedett traumák formájában, vagy jelen van az életükben olyan diszfunkcionális családi mintázat, amelynek a függőségünkkel valójában a tünethordozói vagyunk. „A függő a legérzékenyebb a családban, aki kimutatja azt a sok bajt, amivel a család még nem nézett szembe nyíltan” – vallja Máté Gábor, függőségeket kutató és kezelő orvos.

Szerhasználók arról számolnak be, hogy a használattal valami olyasmiben részesülnek, ami eddig hiányzott életükből, megkönnyebbülést hoz, elmúlik tőle a fájdalom, tehát az addikció kompenzatorikus jelleggel működik. Ha valaki alapvetően jól érzi magát az életében, ritkán fordul elő, hogy egy adott szer hosszú távon utat találjon magának hozzá függőségi szinten.

Khantzian öngyógyszerelési elmélete ezekre a tapasztalatokra rezonál. Eszerint soha nem véletlen a szerhasználat és a szerválasztás, azt a szenvedések enyhítésére való törekvés határozza meg.

Ópiátfüggőknél például gyakori, hogy a saját belső kapacitásaik (például gyermekkori traumák miatt) elégtelenek ahhoz, hogy az őket elárasztó stresszes, indulati állapotot kezelni tudják. Így egy depresszáns szert választanak, hogy a külvilággal való konfliktusaikat tompítsák. Ugyan a szer mellett való döntés hosszú távon negatív következményekkel jár, de az a rövid távú előnyök miatt tudattalanul létrejön és megerősödik. Stimulánsok esetében épp az ellenkezőjét láthatjuk: éppen a kiürült érzelmi állapot kompenzálására jön létre a függőség.

A viselkedéses addikcióknál (például szerencsejáték-függőség, szexfüggőség, munkafüggőség, stb.) viszont nincs jelen pszichoaktív szer. Ezek esetében válik talán a legszemléletesebbé a miértek fontossága. Azért töltöm a napom nagy részét az edzőteremben, hogy megnyerjek egy versenyt, vagy hogy ne kelljen a munkahelyi konfliktusaimmal szembesülnöm? Azért dolgozom-e éjszaka, mert imádom a munkám, vagy pedig mert nem szeretnék bebújni az ágyba a párom mellé? A viselkedéses függőségek esetében az elkerülés a központi tényező.

Amennyiben a cikkben magunkra ismertünk, vagy felmerült bennünk a kérdés, hogy szerhasználatunk, viselkedésünk esetleg problémás lehet, érdemes átgondolni a következő kérdéseket:

• Jár-e a számomra káros következményekkel az adott szer használata/viselkedés folytatása?
• Miért pont ezt a szert/viselkedést választottam?
• Mit ad nekem az adott szer/viselkedés? Vagy mit kerülök el általa?

Függőség kialakításával tudattalanul tünetileg igyekszünk kezelni az életünkben adódó kríziseket, mélyen gyökerező problémákat, ugyanakkor fontos felismernünk, hogy valójában azokat nem hogy nem oldjuk meg, de sok újabbal súlyosbítjuk. Ha úgy érezzük, addikciós problémánk van, forduljunk segítségért!

Nem csupán a szerhasználat vagy az addiktív viselkedés kezelése a fontos – fájdalmunkat is meg kell gyógyítanunk önmagunkban!

Segítségért ide és ide fordulhat.

Cikkünk következő részében a függőséggel kapcsolatba hozható családi mintázatokkal, mechanizmusokkal foglalkozunk.