A menstruációt megelőző héten sok nő tapasztal változatos tüneteket, melyek nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megterhelőek lehetnek. Tudományos kutatások sokasága igazolja, hogy a hormonális változások hatással lehetnek a mentális egészségünkre, a stressz pedig a hormonjainkra.

A premenstruációs szindróma egy komplex tünetegyüttesre vonatkozik, amely 7-14 nappal a menstruáció kezdete előtt jelentkezik, és 1-2 nappal utána megszűnik. A nők több mint fele (50-80%) tapasztal rendszeresen valamilyen premenstruációs tünetet. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a pattanások megjelenése, székrekedés vagy hasmenés, fáradtság, folyadék-visszatartás, fokozott nemi vágy, fejfájás, álmatlanság, ízületi vagy izomfájdalmak, édes vagy sós ételek fokozott kívánása, szorongás, ingerlékenység, gyenge koncentráció, szomorúság és feszültség érzése. Ezek közül fontos kiemelni a pszichés változásokat: egy kutatásban például a nők fele arról számolt be, hogy

a menstruáció előtti héten megnő a szorongása, lehangoltabbnak érzi magát, felerősödnek a pszichoszomatikus tünetei, és érzékenyebbé válik.

Egy nagy mintán végzett felmérés szerint a nők körülbelül fele érzi úgy, hogy ezek a tünetek megnehezítik a szokásos tevékenységeik elvégzését a premenstruációs időszakban, egy kisebb részüknél pedig olyan súlyosak, hogy jelentősen akadályozzák őket a mindennapi teendőik elvégzésében. A PMS súlyosabb megjelenési formája a premenstruációs diszfóriás zavar (PMDD), melyet a depresszív zavarok között tartanak nyilván a pszichiátriai betegségek között. Tünetei lehetnek többek között a depresszív hangulat, erős szorongás, szélsőséges hangulatingadozás, idegesség, ingerlékenység, koncentrációs nehézség, energiahiány, letargia, túlalvás vagy álmatlanság – ezek közül sok tünetnek erősen és hónapról-hónapra jelen kell lennie a diagnózishoz. Mielőtt azonban diagnosztizálnánk magunkat, fontos tudni, hogy valójában kevesen felelnek meg a PMDD klinikai kritériumainak (a nők mintegy 3-8 százaléka), és a PMS önmagában is jelentkezhet időnként súlyosabban.

A hormonok szerepe a PMS-ben

Egyre inkább bizonyított, hogy a hormonok számos mentális zavar esetén fontos szerepet játszanak a tünetek megjelenésében vagy felerősödésében. A petefészekhormon változásai olyan neuromodulációs hatást fejthetnek ki, amely hozzájárul az enyhébb vagy klinikai szintű szorongás kialakulásához a premenstruációs szakaszban. Valójában mind a PMS, mind a PMDD kialakulásáért valószínűsíthetően a hormonális változások felelősek.

Az átlagos menstruációs ciklus 28 napon át tart (de normálisnak tekinthető a 25-35 nap közötti időtartam), mely alatt szabályosan változik különböző hormonok szintje. A premenstruációs fázist (24–28. nap) magas progeszteronszint, mérsékelt ösztrogénszint és az FSH (tüszőérést stimuláló hormon) fokozatos emelkedése jellemzi. Az ösztrogén és a progeszteron szintje aztán lecsökken a premenstruációs szakasz végére, amikor a következő menstruációs ciklus elkezdődik. A kutatások találtak arra mutató bizonyítékokat, hogy az ösztrogén szintjének változása kapcsolatban lehet a premenstruációs tünetekkel, különösen a szorongással, azonban a hatásmechanizmusát még nem értik pontosan.

Stressz és PMS

A stressz és a traumatikus események bizonyítottan hatással vannak a hormonháztartásunkra. Egy kutatás szerint az, hogy mennyire stresszes a menstruáció előtti hónapunk, egyértelműen befolyásolja, mennyire lesznek súlyosak a PMS-tüneteink. Ez megmagyarázza azt is, ha az utóbbi időben, a járvány okozta stressz hatására valaki gyakrabban vagy erősebben tapasztalt tüneteket a menstruáció előtti időszakban. Azonban egy másik kutatás szerint egymásra hatásról is szó van: a PMS is felerősíti bennünk a stressz-érzést.

Mivel csökkenthetőek a tünetek?

A súlyosabb tünetekre gyógyszeres kezelés is elérhető, azonban terápiával vagy relaxációval is felvehetjük a harcot a PMS ellen. Több kutatásban vizsgálták például a kognitív viselkedésterápia hatásosságát, ami a tünetekhez kapcsolódó negatív gondolatok és viselkedésminták átírását, ezáltal a szorongás csökkentését célozza meg. Azt találták, hogy ez önmagában nem hatásosabb a sima relaxációnál vagy gyógyszeres kezelésnél, de bármelyik vezethet a tünetek csökkenéséhez. Összességében fontos a stresszszintünk csökkentése, és az ennek megfelelő életmódbeli változtatások bevezetése, hogy megelőzzük a súlyosabb PMS tünetek kialakulását.

Felhasznált irodalom

Sandy Stearns, MSN, RN, CS, NP-C, ARNP (2001). PMS and PMDD in the Domain of Mental Health Nursing. Journal of Psychosocial Nursing and Mental Health Services. 2001;39(1):16-27

Nillni, Y. I., Toufexis, D. J., & Rohan, K. J. (2011). Anxiety sensitivity, the menstrual cycle, and panic disorder: A putative neuroendocrine and psychological interaction. Clinical Psychology Review, 31(7), 1183–1191. doi:10.1016/j.cpr.2011.07.006

Lustyk, M. K. B., Gerrish, W. G., Shaver, S., & Keys, S. L. (2009). Cognitive-behavioral therapy for premenstrual syndrome and premenstrual dysphoric disorder: a systematic review. Archives of Women’s Mental Health, 12(2), 85–96. doi:10.1007/s00737-009-0052-y

Gollenberg, A. L., Hediger, M. L., Mumford, S. L., Whitcomb, B. W., Hovey, K. M., Wactawski-Wende, J., & Schisterman, E. F. (2010). Perceived Stress and Severity of Perimenstrual Symptoms: The BioCycle Study. Journal of Women’s Health, 19(5), 959–967. doi:10.1089/jwh.2009.1717

DSM-V - Diagnostic and Statistic Manual of Mental Disorders