Néhány hős képes csak arra, hogy egyik napról a másikra életmódot vált: egészségesen étkezik, heti négyszer-ötször sportol, sok időt tölt a szabad levegőn, fegyelmezett életmódjában kiegyensúlyozottan boldog. De vannak olyan időszakok, amikor mi halandó emberek is, az igazán jól kitűzött céljainkat nagyrészt képesek vagyunk tartani. És aztán egy-egy rövidebb vagy hosszabb időszakra teljesen belebukunk. Feladjuk. De miért? Tényleg a jól ismert „Nem is akartad igazán!”, „Nem tettél érte eleget!”, „Nem vagy elég kitartó!” című közhelyeknek van igazuk? Vendégszerzőnk, Olé Adrienn pszichológus írása.
Elképesztően fontos és hasznos foglalkoznunk saját testi-lelki egészségünkkel, felelősséget vállalnunk érte. Emellett igyekszünk minél többet megtudni és hasznosítani az egészséges életvitelhez ajánlott tanácsokból.
Azonban nem minden területen tudnak igazán hatékonyak lenni az életviteli tanácsok. A pszichológia tudományának kutatásait áttekintő összefoglaló szakirodalom szerint ezek az információk csak a nem rutinszerű viselkedések megváltoztatásában segítenek igazán nekünk. Például a védőoltások kérését, illetve a rákszűrés igénybevételét tudják ösztönözni, ha ezek fontosságáról hallunk és olvasunk.
Azok a szokások...
Vannak azonban olyan egészségkárosító szokásaink, amikben úgy tűnik, gyakran nem elég, ha az olvasott útmutatók szerint erősen elhatározzuk és acélosan tartjuk magunkat az életmódváltáshoz. Maga a 'szokás' szó alatt a köznyelvben gyakran ismételt viselkedést értünk. A kutatók is nagyon sokáig egyetértettek, míg manapság egyre többen érvelnek amellett, hogy a fogalom sokkal többet fed le. A szokás ugyanis olyan tanult cselekvéssor, amely legnagyobb részben a személy tudatán kívül, a
múltbéli megerősítő tapasztalatok által „ivódott belénk”.
Azért a passzív kifejezés, merthogy nem egy akaratlagos, aktív, általunk tudatosan kezdeményezett és elsajátított viselkedésről van szó. A szokások kialakulásában sokkal nagyobb szerepet játszanak a környezeti tényezők. Ezért a szokásaink alapjaiban véve teljesen máshogy működnek, mint egyéb, nem rutinszerű cselekedeteink.
Ennek a felismerésnek pedig az a következménye, hogy a szokásainkat megváltoztatni nem, vagy csak kis mértékben tudjuk azoknak a tudatos technikáknak a segítségével, melyeket az egészségtudatos táplálkozás bulvár- és szakirodalma ajánl nekünk.
Ismétlés, ismétlés
A becslések szerint viselkedésünk 45%-a ugyanabban a fizikai környezetben ismétlődik majdnem mindennap. Azaz úgy tűnik,
„legtöbbször azt csináljuk, amit a legtöbbször csinálunk”.
Mivel az étkezés olyan dolog, amit a legtöbb ember mindennap csinál, és a legtöbb esetben ugyanakkor és ugyanott teszi ezt nap mint nap, jogosan vélhetjük, hogy az étkezés maga is egy szokás.
A kutatások szerint az étkezés szokás mivolta legalább annyira fontos tényező, mint az étkezés sokat vizsgált társas aspektusa (ami szerint az evés társas cselekvés, társaságban jobban esik étkeznünk, és többet is fogyasztunk, mint egyedül, stb.). Amikor tehát életmódot szeretnénk módosítani, a szokásainkat pontosan ugyanúgy meg kell vizsgálni és módosítani, mint például ételeink összetételét. Bizonyítékként megvizsgálták azoknak a tanácsoknak a hatékonyságát, amelyeket fogyni vágyó diétázóknak adtak a szakemberek. Erősen megnövelte a siker lehetőségét a fogyásnál, ha a személyek a szokásaikra nézve is specifikus tanácsokat kaptak. Miért lehet ez?
Amikor valóban tudatosak vagyunk, és egészséges mennyiségű és minőségű ételt fogyasztunk, ahelyett, amit esetleg megkívánnánk, vagy automatikusan ennénk, nos, akkor ezzel a döntéssel agyi kapacitásunkat használjuk. Egy olyan erőforrást, amelyet önkontrollnak, akaraterőnek nevezünk. Ez segít bennünket a mindennapi életben, hogy irányíthassuk saját viselkedésünket a helyzetnek és a saját akaratunknak megfelelően. Az akaraterő (lásd pl. Baumeister: Akaraterő c. könyve) azonban nem egy végtelen ajándék, hanem egy véges,
kimeríthető erőforrás.
Automatikus folyamatok
Alkatilag adatik nekünk egy bizonyos mennyiség, amit aztán lehet növelni egy kicsit, például állhatatos sporttal. Ami probléma viszont, hogy amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy például sokat stresszelünk vagy betegek vagyunk, vagy már a nap/hét folyamán nagyon sokat használtunk belőle (pl. minden nap egész nap szakdolgozatot írtunk, amire úgy kellett rávenni magunkat), akkor ez a tartály egyszerűen kiürül. Elfogy a tudatos irányítás hatóereje, és átveszik helyét az automatikus folyamatok. Itt jönnek képbe a szokásaink! Amikor ugyanis az automatikus folyamatok működnek, akkor a régi, jól megtanult viselkedéseink veszik át az uralmat testünk felett. Ez egyfajta gazdaságos működés az emberi rendszer részéről, hiszen ha nem lenne, akkor agyunk nem tudna egy percet sem pihenni.
Így tehát nagyon hasznosak az automatikus folyamatok, csakhogy ezeket akaratunkkal nem tudjuk befolyásolni (ergo nem a lustaság függvénye!). Gyakran nem is vagyunk tisztában vele, amikor működésbe lépnek. Biztosan észrevettük már magunkon, amikor éhesen bementünk a boltba egy fárasztó munkanap végén, és azokat az ételeket vettük le, amiket mindig is szoktunk, ha éhesek és fáradtak vagyunk (bár ez nem a jelen írás témája, de ezek általában energiában, tehát zsírban és cukorban gazdag eleségek – az evolúciós pszichológia keresi ennek miértjét).
Ilyenkor aztán diéta és testedzés, tudatos táplálkozás ide vagy oda – megszegjük saját kitűzött céljainkat. Ami, ha nem ismerjük az étkezési szokások hatalmát, könnyen beindíthat elkeseredett gondolatokat bennünk, mint például, hogy „nem vagyok képes tartani magam a céljaimhoz”. Ezek a gondolatok pedig még inkább negatívan hatnak amúgy is kimerült énünkre. De így, hogy tudjuk, a régi, tanult szokásainknak milyen automatikus üzemmódja lép életbe egy-egy ilyen esetben, nem kell önmagunkat hibáztatnunk vagy elkeserednünk. Ez egy természetes folyamat, ami segíteni hivatott bennünket. Egy kis pihenés után
„újratermelődik” az akaraterő-készletünk.
Ami pedig jó hír: a szokásainkon is lehet változtatni. Hogy hogyan, az cikkünk következő részéből kiderül!
