Tényként mutatkozik, hogy az idegrendszer érése kapcsolatban van a kockázatvállalással és az impulzív viselkedéssel is. Ennek ellenére számos kritika éri az éppen felnövekvő fiatalságot. Tényleg annyira menthetetlenek a tizenévesek? Milyen agyi folyamatok húzódnak meg a háttérben? A kialakult helyzetekért kell-e okolnunk a tinédzsereket?
Szülőként, nevelőként nehézséget jelenthet a fiatalok kezelhetetlensége, kifejezetten a pubertás idején. Jó, ha tudjuk, hogy a viselkedés és a magatartás erősen összefügg az agy érési folyamataival. Így talán nem meglepő, hogy a fiatalok „éretlen” viselkedéséért többek között az „éretlen” idegrendszer is felelős. Ennek tudatában sokkal könnyebben érthetjük meg egy fiatal tetteit, továbbá a pedagógia is profitálhat abból, ha a fegyelmezés során figyelembe veszi ezeket a tényeket. Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben nem feltétlenül várhatunk teljes értékű döntést egy serdülő fiataltól, de ez nem jelenti azt, hogy az életkor előrehaladtával ne mérséklődnének a kicsapongások vagy „hajmeresztő” akcióik.
Legyünk bármelyik generáció tagjai, biztosan megkaptuk a már idősebbektől, hogy „bezzeg az ő idejükben” teljesen másként mentek a dolgok és ennek megfelelően a saját korosztályunk kissé leértékelve érezheti magát. Az ítélkezők egyfajta intellektuális szintkülönbséget is próbálnak érzékeltetni a fiatalabbakkal szemben. Természetesen lehet benne némi igazság az adott időszakban, ám a történelmi feljegyzések és irodalmi művek is bizonyítják – gondoljunk Rómeóra és Júliára –, hogy ez csak egyfajta heurisztika. Egyik idősebb generáció sem volt értékelhetően különb az azt követőnél, egyszerűen a kollektív gondolkodás és az érettség megélésének torzító hatása feledteti el velünk, hogy bizony mi is voltunk fiatalok, csináltunk erkölcsileg megkérdőjelezhető tetteket, keveredtünk életveszélyes helyzetekbe.
A kezdetek
A megtermékenyítést követően az anyaméhben az idegrendszer fejlődése már igen korai életszakaszban megindul, egyéni esetek szerint körülbelül 20-25 éves kor között fejeződik be. Ez az érés mind a központi, mind a környéki idegrendszerre igaz. Nem csoda tehát, hogy konszenzus alapján a felnőttkor kezdete körülbelül a 25. életévet meghaladva következik be. A pszichológiai és klinikai praxisban használatos személyiségmérő eljárások és diagnózisok felállítása is legalább 18. életév betöltését követően ajánlottak.
A pubertáskori döntéshozatal kutatása igencsak széles spektrumot ölel fel. Sarah-Jayne Blakemore és Trevor W. Robbins vizsgálatai alapján több agyterületet is rendelhetünk a döntéshozatalhoz, érzelmekhez és a választáshoz. Azonban ne feledjük, hogy a szociális közegben szerzett tapasztalatok és szabályrendszerek elsajátítása ugyanolyan fontos a fiatal intellektuális érését illetően. Az olyan kockázatos döntések meghozatala, mint az alkohol– és drogfogyasztás,
több különálló folyamat összehangolása során születik meg
Mindemellett figyelembe kell vennünk az értékítéleti mechanizmusokat, melyeknek fontos alapja nem csak a szűk családi minta, hanem a társadalmi szokások is.
Hogyan is működik ez a bonyolult rendszer?
Sarah és Trevor szerint az impulzivitásra és kontrollhiányra magyarázat lehet az agyunk ezen funkcióiért felelős területeinek a időigényesebb fejlődése. A homlokban található agyi struktúra – a frontál lebeny, felelős mindazon tulajdonságainkért, amelyek kontrollt szabnak a tetteinknek. Felelős az értékítéletért, kissé általánosabb megfogalmazásban ennek a területnek köszönhetjük, hogy tudunk a szociális közegben megfelelően működni és nem fordulunk ki önmagunkból. Érdekes kapcsolódási pont Phineas Gage története, aki munkásként olyan balesetet szenvedett, melynek során a frontál lebenyét egy vascső szúrta át. A baleset előtt szemérmes, csendes életet élő Phineas utána már nem volt ugyanaz az ember: obszcénné, meggondolatlanná és erőszakossá vált.
A döntéshozatal során az egyik legfőbb „problémát” a jutalmazási folyamatok összehangolása jelenti. Talán ez az egyik legfontosabb tényező, melyen keresztül az agyunk ingerelhetővé válik. A jutalmakat éppen ezért a lehető legintenzívebben gyűjtjük, hogy a felelős agyterületek ingerületbe kerüljenek és a kielégülés érzését keltsék. Érdekes jelenségre figyeltek fel a kutatók egy, a pszichológiában klasszikussá vált kísérlet, a Marshmallow – vagy Mályvacukor – teszt során. Ebben a kísérletben azt vizsgálták, hogy a gyerekek mire hajlamosabbak inkább, azonnal megszerezni egy szem mályvacukrot, vagy kicsit várva két szemet? A jutalom megszerzésekor tanúsított türelem később pozitív kapcsolatot mutatott a felnőttkori viselkedés kifejeződésével. Azt találták, hogy a teszt alatt nagyobb türelemmel rendelkező gyermekek felnőttként az erőforrások megszerzéséért folytatott tevékenységekben hatékonyabb stratégiák kialakítására voltak képesek. A pillanatnyi sikertelenségek kevésbé voltak hatással a hosszútávú céljaik elérése során.
Életünk döntései tele vannak rizikófaktorokkal, ennek mérlegeléséért elsődlegesen három agyterület felelős: a ventrális striátum, a ventromediális prefrontális kéreg és az anterior cinguláris kéreg. A ventrális striátum aktivitása növekszik akkor, ha valamilyen jutalom elérésének lehetősége várható a közeljövőben. A ventromediális prefrontális kéreg pedig segítségünkre van annak felidézésében, hogy az aktuális eseményhez hasonló korábbi döntéseink milyen kimenetellel végződtek. Ennek a területnek a sérülése vagy éretlensége erősen tudatosult kockázatvállalással jelentkezhet. Az anterior cinguláris kéreg felelős a jövőbe mutató következtetések meghozatalában, valamint abban, hogy megéri-e számunkra a befektetett energia a cél elérése érdekében.
Mit tehetünk akkor, ha úgy ítéljük meg, hogy a velünk kapcsolatban lévő fiatal viselkedése deviánsnak, túlságosan impulzívnak mutatkozik? Elsősorban kérjük ki pszichológus szakember tanácsát! Szülőként vagy pedagógusként meg kell értenünk azt, hogy a nehézkes és sok megaláztatást tartalmazó fegyelmezési szándék helyett megértéssel és nyitottsággal tudjuk csak átsegíteni a fiatalt ezen az a nehéz életszakaszon. Természetesen a kirívó, saját magára és környezetére is veszélyes magatartásformák kontrollálása fontos, ebben az esetben szintén kérjük szakember segítségét!
A korábbi generációkhoz képest annyi előnyünk van, hogy egy újfajta nevelési eszköztárat tudunk alkalmazni. Ennek eredménye, hogy a biológiai érést követően a személyiség struktúrája nem sérül a fiataloknak, így nagyobb eséllyel tudnak teljes értékű életet élni a társadalomba integrálódva. Ez esetben is fontos a mértékletesség:
a túlzott szabadság és a védelmezés torzíthatja a pubertás fiatal értékítéletét és észlelését!
Források:
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar - Kognitív pszichológiai mesterkurzus
Blakemore, S. J., & Robbins, T. W. (2012). Decision-making in the adolescent brain. Nature neuroscience, 15(9), 1184-1191.
