A karácsony, mint az év jeles napjainak egyike, mélyen beágyazódott a kultúránkba és sohasem lehet közömbös senki számára. A magányosság sok ember életében központi probléma, a közelgő ünnepek azonban erre nagyban ráerősíthetnek. Farkas Vera pszichológus írása.

A magányról 

A magány egyfajta üresség érzés és distressz állapot, amely a beteljesületlen érzelmi és szociális élet következtében alakul ki és közönyösséget, depresszív érzéseket hív elő. A magány akkor válik igazán elviselhetetlenné és megsemmisítővé, ha nemcsak fizikailag elszigetelt valaki, hanem morálisan is. 

A kapcsolódás, mint alapvető szükséglet 

A kapcsolódás mások iránt alapvető emberi szükségletünk, miközben egyébként a magányosság érzése valahogy mindig ott lappang bennünk - néha még akkor is, amikor körülvesznek minket mások. 

Az egzisztenciális filozófiai és pszichológiai szemlélet szerint ugyanis az elszigeteltség egy olyan szorongást okozó állapot az életünkben, ami abból ered, hogy a létezésbe egyedül lépünk be, majd egyedül is távozunk onnan. Ez egy olyan áthidalhatatlan szakadék, amivel nem tudunk mást kezdeni, minthogy elfogadjuk ezt a tényt.

Másokhoz való kapcsolódási igényünknek evolúciós oka is van. Ugyanis az ember életmódja és életvitele lényegében abból a szükségletből fakad, hogy elkerüljük a magunkra maradást és kapcsolatban legyünk a külvilággal. Ha az ember életben akar maradni, akkor együtt kell működnie másokkal, hogy megvédje magát az ellenségtől, veszélyektől és hogy dolgozni és termelni tudjon. Tehát az emberi szükséglet nem csupán fiziológiai szükségletekből áll, hanem a kapcsolódás iránti vágyból is.

A karácsonyi ünnepek alapvetően családi események. Így a családi intimitásnak fontos szerepe van abban, hogy az ünnepeket hogyan éljük meg. Azonban a családi intimitás határai sokszor nem tisztázottak, vagy esetleg maga a család nem is létezik.

Az ünnepi magány formái

Az ünneptől való félelem egyik formája az interakciótól, azaz a találkozástól való félelem. Sokan csak a karácsonyi ünnepek miatt találkoznak a családtagokkal, távolabbi rokonokkal, ami különösen nagy feszültséget tud okozni. Ilyenkor néhányan szívesebben menekülnek az efféle helyzetek elől és választják inkább a magány érzését. 

Az ünneptől való félelem másik típusa az elszigeteltségtől való félelem, amikor az ünnep a különböző hiányok és veszteségek szimbólumává válik. A tényleges hiányállapot sokszor bűntudattal is párosul, ami fokozza a szorongást. Ez egyre inkább elutasítást vált ki az ünneppel szemben. Magányos lehet az is, aki elveszített valakit, de az is, aki sosem tapasztalta meg milyen az, amikor valakivel megosztja az ünnepet. 

Destruktív megküzdési módok, avagy a karácsonykerülők stratégiái

Kompenzáció 

A kompenzáció gyakori módja a feszültség oldásának. Ilyen például a túlzott vásárlás, vagy fogyasztás, amik látszólag segítenek az ünnepi magány okozta szorongató érzések elnyomásában. Valójában ez egy olyan megküzdés, ami nem segít bennünket abban, hogy szembe nézzünk a valódi érzéseinkkel és azokra megoldást találjunk. 

Tagadás

A magányos emberek között jócskán akadnak olyanok, akik egyenesen elutasítják, tagadják az ünnep létezését is. Gyakran hangoztatják: „Ugyanolyan napok ezek, mint bármelyik másik nap az évben!” Ezzel próbálják elviselhetőbbé tenni az egyébként is jellemző magány érzést az életükben. Igen veszélyes tud lenni, amikor az ünnep tagadása és gyűlölete átcsap egy általános gyűlölködésbe. Ez egy projektív elhárítás. Leginkább azok hajlamosak erre, akik eleve magányosan élnek.

Racionalizáció, intellektualizáció

Akadnak, akik a karácsonyi, ünnepi szokásokat meg akarják változtatni valamilyen racionális magyarázattal, az érzések elől menekülve, intellektualizáció segítségével. Többnyire csak beszélnek arról, hogy mit fognak másképp csinálni, mivel helyettesítik a szokásos karácsonyi hagyományokat, de ez többnyire csak elméletben valósul meg – marad hát a tátongó üresség...

Felszínesebb kapcsolatok előtérbe helyezése

A konfliktusos közeli kapcsolatok ellensúlyozása vagy a család hiányának pótlása céljából az ünnepek alatt távolabbi ismerősök, kollégák felé való közeledés látszólag jó megoldás lehet az ünnepi magány elkerülésére. Ha hozzájuk kapcsolódunk, velük próbáljuk meg tölteni az ünnepeket, akár jó élményeket is szerezhetünk, hiszen nyitottunk a külvilág felé. Oda kell figyelni azonban arra, hogy ennek a hátterében lehet egy elkerülő magatartás is, amennyiben nem azon munkálkodunk, hogy meglévő, közelebbi kapcsolatainkat rendezzük és elmélyítsük, hanem inkább kilépünk azokból a látszólag új, kisebb elköteleződést igénylő kapcsolódások miatt. 

Hasításos elhárítás

Az ünneptől való félelemmel néhányan hasításos elhárítással küzdenek meg. Ez azt jelenti, hogy a karácsony valamelyik szimbólumát, rituáléját kiragadják az ünnepből és túlzásba esnek. Tehát nem a teljes ünnepre reflektálnak, annak minden színezetét és érzését figyelembe véve, hanem egyetlen részletre reagálnak, ami egy irracionális cselekvést eredményez. Ilyen például, amikor valaki csak azzal foglalkozik, hogy az étel megfelelő, elegendő legyen, és beszűkülve kizárólag ez köti le minden idejét, energiáját az ünnepek alatt, semmi és senki más nem érdekli igazán, az ünnep csak ekörül forog számára. 

Acting out, vagyis kilépés a helyzetből 

Az acting out egy olyan elmenekülési mód, amikor például valaki tipikusan az ünnepi időszakra időzít egy utazást, nyaralást, elvonulást a világ elől. Ennek a szélsőséges formája, amikor úgy próbál kilépni a helyzetből, hogy alkoholhoz, gyógyszerekhez, drogokhoz fordul. Az öngyilkossági fantáziálások és kísérletek is ide tartoznak. Ezek a destruktív megküzdési módok látszólag segíthetnek megszabadulni az ünnep által felerősített, szorongató magány érzése elől. Ez azonban egy illúzió. 

Betegségbe menekülés

Amikor valaki az ünnepek előtt, karácsonyra beteg lesz, nem feltétlen egy tudatos reakció. Tehát nem jelenti azt, hogy szimulál és valójában nem is beteg. Ténylegesen fizikai tünetek léphetnek fel, majd az ünnepek végeztével várhatóan gyors lesz a felépülés a betegségből. 

A tartós magány fizikai hatásai

Vannak, akik igyekeznek beletörődni, elfogadni, hogy magányosak, de a teljes magány hosszabb távon komoly károkat okozhat az életünkben. Kutatások szerint a magányosság okozhat magasabb vérnyomást, összefüggésben állhat különböző krónikus betegségek kialakulásával és különböző szorongások és hangulatzavarok megjelenésével, alkoholproblémákkal, vagy akár szuicid késztetésekkel. A magányosság valamennyi kórnikus betegséget súlyosbíthat. 

Mit tehetünk az ünnepi magány leküzdése érdekében?

A magány nem csak másokon múlik. Nekünk is szerepünk van abban, ha nincsen körülöttünk senki, akivel megoszthatnánk az ünnep örömét. 

  • Ne csak arra koncentráljunk, hogy mi hiányzik az életünkből, ne csak a negatív érzésekre és gondolatokra fókuszáljunk! 

  • Ha csakis a magányra tudunk gondolni, érdemes önvizsgálatot tartanunk. Nézzünk szembe azzal, hogy mi vezetett odáig, hogy magányosak vagyunk. Gondoljuk át:  Tudunk és akarunk bármilyen formában változtatni a helyzeten? Mi az, ami az első lépés lenne a változáshoz vezető úton? 

  • Nyissunk a világra és mozduljunk ki! Keressünk olyan programokat, ahol más emberekkel közösen lehet részünk valamilyen élményben. Ne zárkózzunk be!

  • Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Legyünk elfogadók és megértők magunkkal szemben. Próbáljuk meg ezt a néhány napot úgy eltölteni, hogy csak befelé figyelünk, a saját érzéseinkre, szükségleteinkre. Igyekezzünk olyan dolgokat csinálni, ami jól esik, amiben örömöt találunk, jó érzéssel tölt el minket. 

Ne feledjük: Az ünnep lehetőséget ad egy olyan közösségi élményre, ami támogatja a közös értékek és érzések kifejezését és megerősítését, de akár a múlandóság gondolatával való megküzdést is segítheti számunkra.

A mi döntésünk, hogy ki akarjuk-e használni az összetartozás-érzés adta előnyöket az életünkben. 

Eblinger, Cs. (2011). Identitás-konfliktusok a karácsonyfa alatt. Vigilia, 76(12), 895–900.

Kézdi, B. (1992). Karácsonyi identitás-zavarok. Vigilia, 57(12), 941–945.

Yalom, I. D. (1980). Existential Psychotherapy (1st ed.). Basic Books.