Nobel-díjas kutatás: Fényviszonyok, melyektől jó alvó lesz a babád

Mind a felnőttek, mind a csecsemők jó alvásának hátterében alapvetően a megfelelő bioritmus áll. A kérdés, hogy pontosan minek hatására hangolódik be ez a belső ritmus. Bár számos tényező játszhat közre, a kutatók arra derítettek fényt, hogy a legfőbb befolyással bíró inger a fény. És hogy pontosan milyen fény, azt máris megmutatjuk nektek.

A csecsemők altatása napjainkban nagyon sok család számára jelent kihívást. Rengeteg kimerült anyuka és apuka küszködik az állandó és többszöri éjszakai ébredésekkel, illetve a nappali altatások ellehetetlenedésével. Hogy milyen probléma áll ezeknek az eseteknek a hátterében, a hozzáértők szerint igen összetett. A gyermeknevelési szakértők zöme lényeges tényezőként említi a megfelelő napirend kialakítását, az étkezési idők nyugalmát, a szülői következetesség és rugalmasság egyensúlyát, valamint a rutinok és szertartások alkalmazását. Ez azonban még nem minden. 2017-ben Michael Young amerikai biológus és genetikus Nobel-díjat kapott azért a kutatásáért, amelynek eredményeként sikerült izolálni egy olyan gént, ami az emberi alvás szabályozásáért felel. Vizsgálatai rámutattak, hogy milyen tényezők hatnak az ember bioritmusának helyes működéséért, és ennek értelmében mit tehet az, aki alvási nehézségekkel küzd. Sofia Axelrod, Young egykori tanítványa kíváncsivá vált, és az eredményeket a csecsemők szemszögéből kezdte el vizsgálni. Jó hír lehet a szülőknek, hogy ő is hasonló következtetésre jutott.

Mi az a biológiai óra?

Mindannyiunk szervezetének van egy saját ritmusa, úgynevezett biológiai órája, amely megmondja, hogy mikor lenne jó ébredni, aludni, enni, tevékenynek lenni vagy éppen lepihenni.

Ez a belső (endogén) óra, mintha egy napirendet követne, befolyásolja a viselkedésünket és a testünk működését annak érdekében, hogy minden klappoljon.

Megfelelő esetben felkészíti a testünket a várható eseményekre, és igyekszik ahhoz minden részletet optimalizálni: a hangulatunkat, testhőmérsékletünket, emésztésünket, bélmozgásunkat, immunrendszerünket, vagyis nagyrészt minden élettani folyamatot. Az ember biológiai órája megközelítőleg 24 órás, azaz minden nap kezdetével újraindul. Több kísérlet is bizonyítja, hogy a megszokott ritmus nem változik, ha az ember egy napfénytől teljesen elzárt helyen él tovább akár hetekig. Ugyanakkor kel, lesz éhes, válik aktívvá és álmosodik el. Legalábbis, ha ez a ritmus már behangolódott, és a külvilágból nem vár újabb, befolyásoló hatású ingert. A kérdés, hogy honnan is tudja ez a génünk, hogy mennyi az idő? A kutatók arra jöttek rá, hogy ezt a belső óránkat sok tényező, úgynevezett zeitgeber (időadó) befolyásolja. Ilyen ingernek minősül például a hőmérséklet (hidegben éberebbek vagyunk), az étel, vagy ami Young tanulmánya szerint a legnagyobb hatással bír, a fény.

A fény hatása a biológiai órára

Elmondható, hogy a fény nyújtja azt az ingert a szervezetnek, ami reggelente újraindítja a belső óránkat. A felkelő napból érkező fények által közvetített információk sugallják az agyunknak, hogy itt az ébredés, az aktivizálódás időszaka. Ekkor indul újra a ritmus, ami 24 óráig tart. Hogy mikor találkozik fénnyel a szervezetünk, nagyban befolyásolja tehát mind a mi, mind a csecsemőink bioritmusának alakulását is. Ez persze józan paraszti ésszel is gyanítható, a különlegessége ennek a jelenségnek a fények és fényforrások közötti különbségben rejlik. A rosszul alvó babák esetében pedig ezt érdemes szem előtt tartani.

Youngék kutatása arra világított rá, hogy

eltérő intenzitású, más időpontban (napszak) bekövetkező és különböző színű (hullámhosszú) fények, különféle reakciókat váltanak ki az emberi szervezetből.

A reggel felbukkanó nap színösszetétele több kék (rövid hullámhosszú) fényt tartalmaz, aminek élénkítő hatása végett az emberek felébrednek. Ezzel szemben a lenyugvó nap, amely inkább a piros (hosszú hullámhosszú) fényekben erős, elálmosít minket, jelzi, hogy nyugovóra térhetünk. Ezeknek az élettani háttere alapvetően a hormonális változásokkal magyarázható. A kék vagy fehér fények megemelik a testünk aktivitáshormonjait (kortizol, szerotonin), miközben a piros fények éppen az alváshormonunkat, azaz a melatoninszintünket serkentik. Elvégzett kísérletek szerint, ha három napon át az éjszakák kezdetén kék fény ér minket, az akár 12 órás fáziscsúszást is előidézhet. Legyen szó természetes vagy mesterséges fényről.

Altatáshoz használj piros fényt!

Beláthatjuk, hogy a bioritmusunk nagyban függ attól, hogy milyen fények érnek minket napközben és éjjel, ez pedig a csecsemőink altatását is megbolygathatja. A modern világunk eleve körülvesz minket okoseszközökkel, kijelzőkkel, amelyek többségében erős kék (vagy fehér) fényt bocsátanak ki, de a lakásban használatos villanykörték és LED-es égők esetében sincs ez másként. A nap ugyan továbbra is időben megy le, a technikai fejlődés következtében azonban az emberiség megoldotta, hogy tovább maradhasson aktív, és ezzel jól megbonyolította a csecsemők még alakulóban lévő biológiai óráját is. Gondoljuk csak végig, hogy hányszor vesszük elő a telefonunkat a gyerek előtt (különösen sötétedés után), hányszor kapcsolunk tévét előttük, és milyen fényeket kapcsolunk az éjszakai etetésekhez és pelenkacserékhez? A könnyed altatás megvalósításához elengedhetetlen a kiszámítható napirend, a megfelelő etetés és a következetes szülői attitűdünk, a gyerekeknek ugyanis ez a kiszámíthatóság nyújt biztonságot. Axelrod altatási tanácsadóként pedig arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy mindezek mellett

a megfelelő fények biztosítása sem nélkülözhető, ha valóban jól alvó csecsemőket szeretnénk, akiknek a bioritmusa alkalmazkodik a miénkhez.

Ajánlása szerint érdemes egy altatási szertartást köríteni a fektetésekhez, amely magában foglalja a piros fények megjelenését is. Altatás előtt csendesedjünk el, a gyerekkel együtt húzzuk be a sötétítő függönyöket, dúdolgassunk, a szokásos fények helyett pedig váltsunk enyhébb, piros fényre, amíg pelenkát cserélünk és álomba ringatjuk a csemeténket. A gyerekszoba izzóit nyugodtan cseréljük le piros, vagy annak színéhez közelítő égőkre, fényforrásokra, így ha az éjszaka folyamán még mindenképp kelnünk is kell, legalább ezzel is segítjük a csecsemőnk visszaalvását az etetések és pelenkacserék után.

Az altatás egy nehéz ügy, különösen napjainkban. A csecsemők biológiai órája még csak akkor próbál alkalmazkodni az őt érő ingerekhez és a szülők által preferált napirendhez, szokásokhoz is. Ha nem vagyunk tisztában azzal, miként függnek össze a különböző tényezők, természetes, hogy nem is tudjuk őket kellően figyelembe venni. Michael Young friss felfedezésének, valamint Sofia Axelrod csecsemőkkel végzett munkájának és sikeres könyvének köszönhetően viszont tisztulhatott bennünk is a kép. Most már magabiztosabbak lehetünk, és megfelelő környezetet biztosíthatunk a gyermekeink számára, hogy minél hamarabb, minél jobb alvókká válhassanak. Az elegendő és nyugodt alvásra ugyanis mind a szülőknek, mind a csecsemőknek nagy szüksége van.