A férfiak túl fiatalon halnak meg – November a férfi mentális egészség hónapja

A Movember kifejezés sokunk számára ismerős lehet, a legtöbben azonban elsősorban a bajusznövesztéssel és a prosztata- és hererákra való figyelemfelhívással kötjük össze. November azonban egyúttal a férfi mentális egészség és a öngyilkossági megelőzés hónapja is. Cikkünkben a férfiakat körülölelő stigmatizációval, a mentális egészség fontosságával foglalkozunk.

A Movember háttértörténete

Az eredetileg részben humoros megfontolásból indult, de végül nagyon fontos célt felölelő Movember mozgalom honlapján az olvasható, hogy azzal, hogy egy férfi bajuszt növeszt novemberben, azt hirdeti, hogy fontos számára a férfiak mentális egészsége:

bajuszt viselni egy egészségesebb férfiért és egy egészségesebb világért.

Kiemelik továbbá:

„Apáink, partnereink, testvéreink és barátaink olyan egészségügyi válsággal néznek szembe, amelyről nem beszélünk. A férfiak túl fiatalon halnak meg. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csendben maradjunk.”

De miért van szükség egy egész hónapra, amely a férfiak fizikai és mentális egészségére hívja fel a figyelmet? Általános statisztika, hogy a nők várható élettartama hosszabb, mint a férfiaké. Ez azonban nem a nemi, genetikai különbségekkel magyarázható, hanem az életmódbéli és környezeti eltérésekkel, valamint a társadalmi elvárások okozta stresszel.

És akkor néhány szóban a statisztikákról:

• Egy angliai kutatás szerint minden nyolcadik férfi tapasztal különböző mentális problémákat és 77 százalékuk számolt be arról, hogy bizonyos szintű szorongást él meg.

• A három legmeghatározóbb stresszfaktornak a munkahelyi nyomást (33 százalék), az anyagi helyzet miatti szorongást (31 százalék) és az egészséggel kapcsolatos aggodalmakat (23 százalék) jelölték meg.

• A magyar statisztikai adatok sem hoznak megnyugvást: 2020-ban 1300 férfi követett el öngyilkosságot, ami azt jelenti, hogy heti szinten mintegy 25 férfi dobta el az életét. Ez az arány közel háromszorosa annak, ahány nő hunyt el öngyilkosság következtében ez idő alatt.

Ne sírj! Mi vagy te? Kislány?

Ha elbeszélgetünk a bennünket körülvevő férfiakkal, nagy valószínűséggel a többségük beszámol majd arról, hogy élete során valamikor – valószínűleg többször is – elhangzott felé az a mondat, hogy „a férfiak nem sírnak”. A pszichológia népszerűvé válásáig igen keveset tudtunk az érzelmek működéséről – számos terület egyfajta feketelyuk a szakemberek számára még ma is –, a tárdadalmunkba beépült sztereotípiák miatt azonban az érzelmek megélése alapvetően mindig is „női feladat” volt. Mondhatni a normának az a férfi felelt meg, aki lehetőleg minél kevesebb érzelmet élt meg, mutatott ki, de ha mégis utat engedett azoknak, akkor is elsősorban a pozitívaknak.

Ebből kifolyólag pedig az idők során kialakult egyfajta stigmatizáció, tuljadonképpen egyenlőségjel került a férfiasság és az érzelemmentesség közé.

Ez pedig nem csak az érzelmek kimutatását gátolta meg a férfiak részéről, de azt is elősegítette, hogy amennyiben valamilyen mentális problémát, életbéli elakadást élnek meg, sokkal kisebb eséllyel, sokkal később mernek csak szakembert felkeresni. Hozzájárul a segítségkérés elmaradásához az is, hogy a pszichológushoz járást a gyengeség jelének és férfiatlannak tartják.

További nehézséget jelent például a depresszió időben történő felismerésében az a tény is, hogy a férfiak által megélt depressziós tűnetek gyakran eltérnek attól, amit a nők tapasztalnak. A férfiak esetében ugyanis gyakran jelentkezik túlzott alkohol- és drogfogyasztás, kiemelkedő kockázatvállalás, gyenge impulzuskontroll, valamint fokozott düh és ingerlékenység – ezek pedig nem számítanak a tipikus depressziós tünetek közé. 

A depresszió szorosan összefügg az öngyilkossággal, ugyanakkor a férfiak körében lényegesen magasabb az öngyilkossági arány annak ellenére, hogy a diagnosztizált depresszió alacsonyabb arányban fordul elő.

Ez arra utal, hogy a férfiak mentális egészségében rejtett válsághelyzet állhat fenn, amelyet a jelenlegi diagnosztikai intézkedések nem kezelnek megfelelően.

Fontos, hogy foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, mivel ezzel elősegíthetjük, hogy a férfiak a mentális egészségügyi szükségleteiket megfelelően felismerjék és kezeljék.

Mit tehetünk?

Az utóbbi néhány évtizedben szerencsére pozitív irányba mozdultunk és az érzelmi intelligencia, az érzelmeink megfelelő megélése és kimutatása természetessé vált a férfiak körében is, a sok évtizedes stigmatizációt azonban nem egyszerű megtörni. 

A tudatosság növelése: Elsődleges feladat, hogy felhívjuk a férfiak figyelmét arra, hogy egészségügyi és mentális problémáik igenis fontosak és lehetővé kell tenni, hogy mindenki eljuthasson a szükséges szakemberhez, amennyiben valamilyen problémával küzd.

A segítségkérő magatartás ösztönzése: Az első lépés a stigmatizáció csökkentéséhez saját hozzáállásunk megváltoztatása. Bár az idők során más hiedelmeket örököltünk, a férfiak részéről az érzelmileg elérhető, saját érzelmeit ismerő és kommunikálni tudó magatartás nem a gyengeség, sokkal inkább az erősség, az érzelmi elérhetőség jele. Ösztönöznünk szükséges tehát a férfiakat arra, hogy segítséget kérjenek mentális és egészségügyi problémák esetén, csökkentve a segítségkéréssel kapcsolatos megbélyegzést, és népszerűsítve a korai beavatkozás előnyeit.

Elengedhetetlen továbbá, hogy odafigyeljünk saját környezetünkre, a bennünket körülvevő emberekre. A fenti stigmatizációkból kifolyóan a férfiak sokkal ritkábban beszélnek a bennük dúló érzelmi viharokról, ezért fontos, hogy egy-egy elejtett mondatot is képesek legyünk meghallani. Noha evolúciósan a férfiakat tartjuk az „erősebbik” nemnek, nekik is ugyanúgy szükségük van támogatásra és megértésre, segítsük tehát őket esetleges mentális problémáik felismerésében és kezelésében.

Ha úgy érzed, hogy szakmai segítségre lenne szükséged a nehézségeiddel való megküzdéshez, fordulj bizalommal pszichológusainkhoz.