Életünk fő célja, hogy boldogok legyünk, olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyekben örömünket leljük. Az önmegvalósításra sokkal több lehetőségünk van, mint azt elsőre gondolnánk. Ennek elérésében azonban különböző tévhitek, és saját gondolkodásunk korlátai akadályoznak bennünket

Mindannyiunk célja, hogy teljes, boldog életet éljünk, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Az ember azonban általában sokkal többre képes, mint amennyit elér az életben. Gondolkodásunk sokszor gátakat emel és korlátozza önmegvalósításunkat.

Tévhitek

  1. Az önmegvalósítás egy misztikus és ezoterikus folyamat.

A külvilág sokszor sugallja azt, hogy az önmegvalósítást csak az ezotérián keresztül érhetjük el. Aki nem nyitott erre és nem jut el a megvilágosodásig, az az önmegvalósításra sem képes. Ha elfogadjuk ezt a tévhitet, ám minket nem vonz ez a fajta útkeresés, akkor máris jó eséllyel leírjuk magunkat.

  1. Az önmegvalósítás látványos, nagy tettekben nyilvánul meg.

Egy másik jellemző tévhit, miszerint az önmegvalósításnak valamilyen jelentős eredménye van, mint egy tudományos felfedezés, egy olimpiai aranyérem vagy egy híres festmény. Ha nem vagyunk kiemelkedő tehetségek valamiben, akkor nekünk, átlagembereknek már „nem is jár” az önmegvalósítás.

  1. Az önmegvalósítás csak a különleges embereknek adatik meg.

Sokan gondolják magukról, hogy okosabbnak, kreatívabbnak vagy bátrabbnak kellene lenniük ahhoz, hogy képesek legyenek nagy tettekre és így megvalósítsák önmagukat.

Gondoljuk meg: Valóban más embernek kell lennünk ehhez?

Nem vagyunk elég jók már most is, hogy a hétköznapjainkban megtaláljuk a számunkra igazán fontos dolgokat?

  1. Ki kell találni magam – Le kell ülnöm és el kell gondolkodnom az életemen.

Sokan csak az elveiket követik, nem figyelnek az érzéseikre. E mögött a tévhit mögött is az önmegvalósítás statikus megközelítése áll: ha egyszer kitalálom magam, utána már csak menni kell előre az úton a kitűzött cél felé.

  1. Az önmegvalósításért keményen kell dolgozni.

Valóban vannak olyan helyzetek, amikor keményen kell dolgoznunk, ha el akarunk érni egy bizonyos célt. Nem mindegy azonban, hogy a kemény munka során hogyan érezzük magunkat. Ha a cél felé menetelve folyamatosan csak küszködünk akkor nem árt elgondolkodni azon: valóban helyes úton járunk –e.

  1. Az önmegvalósításhoz idő és pénz kell.

Ez a hozzáállás remek lehetőséget teremt a halogatásra: Majd ha elég pénzem vagy időm lesz, akkor majd megteszem amire igazán vágyom.”

  1. Az önmegvalósítás egy statikus cél állapot.

Sokan az önmegvalósítást valamilyen célnak tekintik. Ilyen a diplomájuk megszerzése vagy az esküvőjük. Azt gondolják, ha elérik ezt a célt, utána már „készen” vannak, boldogok lesznek. Azonban amikor ténylegesen elérik a kitűzött célt, csak akkor döbbennek rá: ez a „készen vagyok” állapot nem jött el.

Érdemes elgondolkodnunk, hogy

az önmegvalósítás egy folyamat,

egy általunk kialakított életmód,

 nem pedig egy pillanatfelvétel.

  1. Szélsőséges gondolkodás: önmegvalósítás vagy VAN, vagy NINCS.

Vannak önmegvalósító emberek és vannak, akik nem azok. Mindenkinek vannak hibái illetve rosszabb napjai, amikor távolabb kerül céljaitól. Ez a végletes gondolkodás nyomasztóvá válhat.

 Lehetséges megoldások

1.Figyeljünk arra, mi az, ami megszólít minket az életben!

Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, milyen elvek szerint éljünk, figyeljünk oda az érzéseinkre, és arra, mi szólít meg minket a világból. Csak az elveinket követve is tudunk boldogtalan életet élni. Hiába helyesek és jók az elveink, ha az érzéseink ennek ellentmondanak.

Önmegvalósításunkhoz sok információt meríthetünk érzéseinkből. Figyeljünk oda magunkra: mi az, ami jó érzéseket kelt bennünk, és mi az, ami kellemetlen számunkra. Vállaljuk fel magunk előtt a rossz érzéseket is. Ezek fontos információt adnak nekünk: az őket kiváltó körülményeket meg kell változtatnunk.

  1. Fogadjuk el, hogy mindenkinek más az útja az életben!

Minden ember egyedi és megismételhetetlen, így mindenkinek mást jelent az önmegvalósítás. A egyének közötti különbözőségek mellett társas lények vagyunk, ezért fontos számunkra, hogy kapcsolódjunk másokhoz, elfogadjanak minket. Ha azonban a saját utunkat járjuk, hamar meg nem értéssel, kritikával szembesülhetünk. A másoktól való különbözőség kezdetben szorongást okoz, ám érdemes végiggondolni azt is, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni.

utak
Mindenkinek más az útja az életben

  1. Az élet állandó változás

Az ember folyamatosan változik, így változik az érdeklődése, értékrendje is. Az, ami fontos és örömet szerez most, annak megítélése más volt tíz éve, és sokat változik majd a következő tíz évben is. Ezért

lehetetlen egyszer kigondolni, hogy hogyan éljünk,

aztán már csak követni a megírt programot. Ha valami régen fontos volt, de ma már nem okoz örömet, akkor merjünk azon változtatni! Tanuljunk a tapasztalatainkból! Az önmegvalósítás része, hogy folyamatosan odafigyelünk az érzéseinkre, és az érzéseinknek megfelelően módosítjuk a viselkedésünket.

A szerző Lázárné Radics Bernadett, pszichológus, óvodapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.