A humanisztikus pszichológiát meghatározó szemlélet szerint minden ember képes a fejlődésre, és senkiről nem állítható, hogy eleve rossz, tehetetlen vagy érdemtelen lenne. Éppen ezért e tudományos irányzat egyik fontos célja, hogy az emberek felismerjék és elfogadják a fenti nézőpontot önmaguk és más személyek vonatkozásában egyaránt. Ez a belátás ugyanis mindenki számára tágabb lehetőséget nyújt a személyes fejlődést jelentő kibontakozásra. Cikkünkben az önmegvalósítás és az önelfogadás pszichés fejlődésben betöltött szerepét járjuk körbe.

Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia kiemelkedő képviselője szerint a pozitív, egészséges növekedés lehetősége természetes módon megnyilvánul az emberi viselkedésben, ha ezt nem gátolják ellentétes hatások. Rogers ezt a növekedési folyamatot megvalósításnak vagy aktualizációnak nevezte el, amely részben fiziológiai szinten (például a testi erő fokozása vagy az immunrendszer védekező reakciói), részben pedig a személyiség szintjén (az én fenntartása vagy kiteljesítése révén) zajlik. Ez utóbbi jelenség az önaktualizáció, illetve az önmegvalósítás.

Az önmegvalósítás segíti a személyen belüli összhang kialakulását,

az integrációt, tágabb értelemben pedig fokozza az önállóságot, az autonómiát és növeli a kreativitást. Ugyancsak Rogers nevéhez köthető a teljességgel működő személy kifejezése, amit az önmagát megvalósító ember jellemzésére használt. A teljességgel működő személyek bíznak az érzéseikben és nyitottak azok átélésére. Nyitottak továbbá a világ megtapasztalására, azaz értelemmel, kihívással és személyes izgalommal teli életet élnek, amelybe időnként beletartozik a fájdalom elviselése is.

Pszichés fejlődésünk egy másik igen jelentős aspektusa az

önmagunk irányába tanúsított pozitív figyelem,

illetve önmagunk elfogadása terén mutatott előrelépés. Az elfogadás kétféle formában valósulhat meg. Az egyik esetben mindenféle kikötés nélkül megvalósuló, azaz feltételekhez nem kötött elfogadásról beszélünk, míg a másik esetben csak bizonyos feltételek teljesítése esetén tapasztalunk, illetve tanúsítunk elfogadást. Ez utóbbi elfogadásformához kapcsolódik az értékfeltétel fogalma, amely azokat a tényezőket foglalja magában, amelyek teljesítése esetén az egyént pozitív figyelemre és elfogadásra érdemesnek ítélnek. Ilyen esetben tehát az egyén viselkedését főként a mások által történő elfogadás iránti vágy vezérli.

Ha tartósan azt tapasztaljuk, hogy a bennünket körülvevő személyek, csak bizonyos feltételek teljesítése esetén fogadnak el minket, mi is

értékfeltételeket kezdünk állítani önmagunk elé.

Csak akkor fogjuk elfogadni magunkat, ha megfelelünk a felállított követelményeknek, azaz a viselkedésünket az önmagunkkal szemben támasztott értékfeltételeknek megfelelően alakítjuk, ami viszont összeütközésbe kerülhet az önmegvalósításunkkal.

Az önmegvalósításnak jelentős szerepe van az énkép alakulásában is. Az énkép vonatkozásában beszélhetünk aktuális és ideális énképről. Az aktuális énkép az, amilyennek jelen pillanatban gondoljuk magunkat, az ideális énkép pedig azt jeleníti meg, amilyenné válni szeretnénk. Az önmegvalósítás nagyobb megfelelést teremt a két fajta énkép között, mivel azt eredményezi, hogy az aktuális énképünk egyre inkább közelít ahhoz a képhez, amilyenné válni szeretnénk. Az önmegvalósítás tehát az egységes énérzést, azaz a kongruenciát is segíti.

A valódi vágyak és az értékfeltételek közötti különbségtétel időnként nehéz feladat.

Például egy személyes üzleti karrier megteremtésére sor kerülhet az önmegvalósításunk keretében, de előfordulhat, hogy a mások vagy saját magunk által felállított értékfeltételeknek való megfelelés áll a háttérben, miközben valójában egy nyugodt, kiegyensúlyozott munkakörre vágyunk.

A személyes fejlődésünk hatékonyabbá tételéhez ezért időnként érdemes átgondolnunk:

  • Milyen célokat tűztünk magunk elé, és ezek a célok honnan erednek?
  • Saját belső motivációból vagy inkább szülői, családi, párkapcsolati elvárásoknak szeretnénk megfelelni?
  • Milyen nehézségekbe, akadályokba ütközünk az önmegvalósításunk folyamatában?
  • Az eddig megvalósult céljaink milyen érzéseket keltenek bennünk?
  • Hogyan gondolkodunk a saját megbecsülésünkről?
  • Milyen embernek látjuk magunkat, és milyenné szeretnénk válni?

Önismeretünk mélyítésével árnyaltabb képet kapunk az aktuális helyzetünkről, a viselkedésünket, gondolatainkat és az érzelmeinket meghatározó pszichés folyamatokról. Az önmagunkról nyert információk birtokában pedig tágabb lehetőségeink lesznek a fejlődésre, a személyiségünk kibontakoztatására.

•••

Ha úgy érzed, elakadtál az önmegvalósítás terén vagy nehézségeid vannak önmagad elfogadásában, fordulj hozzánk bizalommal! A Mindset Pszichológia Terápiás & Tanácsadó Központ munkatársai egyéni pszichológiai tanácsadás és egyéb színes, változatos szolgáltatások keretében szívesen elkísérnek téged a fejlődés útján.

 

Felhasznált irodalom:

Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia Osiris Kiadó Budapest, 2006.