„Válaszd azt a munkát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod egy napot sem az életben!” – tartja a konfuciuszi mondás. Jól hivatást választani valódi művészet, egyben, sajnos hatalmas teher is. Legkésőbb a középiskola végére (de akár előbb is) meg kell tudni válaszolni a nyomasztó kérdést: „Mi szeretnél lenni?”. Hogyan érdemes erre a kérdésre választ keresni? Mit segíthet ebben a szülő, és mit adhat hozzá a szakember?
A pályaválasztás valóban a serdülőkor egyik legfontosabb feladata, hiszen hivatásunk nagyon sok mindenre hatással van: többek között a minket érő stresszre, életmódunkra, lakóhelyünkre, céljainkra, de
ez a magunkról alkotott képünk egyik alapvető pillére is.
Ráadásul nem elég egyszer átesni a választáson, hiszen ha valaki szülővé válik, ismét izgulhat, hogy gyermeke jó döntést hozzon. Számtalan téves elképzelés és irreális elvárás él azonban a pályaválasztással kapcsolatban. Ezekkel leszámolva nemcsak sok stressztől és kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, de könnyebb lehet a jó irányba is elindulni.
Az egyszeri pályaválasztás mítosza
Kezdjük mindjárt azzal, hogy bár az 1950-es évek tájékán még valóban volt, aki végérvényes és visszavonhatatlan döntésként kezelte a pályaválasztást, ám erre akkor még alapja is volt: egy jól megtalált szakma valóban kiszolgálhatta az embert a pályakezdéstől a nyugdíjig. Az elmúlt 70 évben azonban sok minden megváltozott. Sőt, mondhatni maga a változás lett természetesebb és dinamikusabb. Egyre gyorsabban tűnnek fel- és el szakmák, átlagosan egyre kevesebb időt töltünk egy munkahelyen, és ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban váltunk vagy módosítunk pályát.
Sokszor a pályamódosítás oka ráadásul nem is külső kényszer: vannak, akik kimondottan szeretnek különböző területek között ingázni felnőttként (erről részletesebben itt olvashat). Ezek miatt inkább
ma már inkább életpálya-építésről beszélünk,
melynek a pályaválasztás ugyan egy fontos állomása, de csak egyike a fontos állomásoknak. A lényeg azonban ugyanaz, akár külső, akár belső hatások miatt, de az egyszeri és végleges pályaválasztás elképzelése már nem állja meg a helyét. Az új idők pedig új hozzáállást kívánnak.
Folyamatos készenlét
A helyzetet talán legreálisabban leíró modellt angolul career cruisingnak, azaz karrier-cirkálásnak hívják. Ez jól tükrözi ugyanis azt a fajta bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot, amit a személy és a környezeti tényezők folyamatos váltakozása és találkozása alakít ki. Olyan ez, mint egy hajó útja a tengeren. Megvan ugyan a tervezett végcél és útirány, ám résen kell lenni, és ha a helyzet megkívánja új döntéseket és irányokat kell választani.
Sodródni kockázatos, könnyen elszalaszthatunk jó lehetőségeket, ezért fontos, hogy mindenki aktív, cselekvő részese legyen sorsának. Ezért nem elég egyszer segíteni valakinek jó döntést hozni, sokkal
fontosabb, hogy megtanuljon jól dönteni,
hiszen erre lesz legnagyobb szüksége életpálya-építése során. Ez azonban nem megy magától, segíteni kell a tudatosság, önismeret, hatékony információkezelés kialakulását. De honnan érkezik ez a segítség?
Segítség!
Professzionális esetben ezzel foglalkozó szakembertől, aki pályaorientáció keretében segít tájékozódni a munka világában. A tanácskérő a folyamat során tanul önmagáról, és képessé válik az információk gyűjtésére, értékelésére, ami végső soron elvezeti magához a döntéshez. Ez egyfajta belső érés, amihez új szempontokat kap, képességeket fejleszt, amik az aktuális döntésen túl felhasználhatók lesznek a szakmai életút későbbi pontjain is. Szakember felkeresése azonban csak elenyésző százalékban történik meg.
A klasszikus forgatókönyv szerint az iskolákban leginkább az osztályfőnökökre hárul a pályaválasztás segítése, ami főleg az osztályfőnöki órák vagy szülői értekezletek formájában valósul meg több-kevesebb sikerrel, az adott pedagógus motiváltságától függően. Azonban
legtöbbször a tanulók hazaviszik a továbbtanulás dilemmáját,
aminek legtöbb esetben a szülő által meghozott döntés lesz a vége. A szülők segítsége ugyan fontos, de a fent ismertetett érvelésen túl (dönteni kell megtanítani) más szempontból sem szerencsés döntést hozni a gyerekek helyett. Ha a választáshoz nem kapcsolódik belső elhatározás, akkor valódi elköteleződés sem alakulhat ki mellette. Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány ötletet, amiket érdemes lehet számításba venni a pályaválasztás során:
- Nem elég az iskolai teljesítményből kiindulni: a tantárgyi ismereten túl gondoljuk végig, milyen életstílus, temperamentum, munkamód kapcsolódik az adott munkához. Ez gyakran lényegesebb a tárgyi tudásnál.
- A pályákat úgy érdemes megközelíteni, hogy az adott területen dolgozó ember mit csinál, mi a munka alapanyaga, végterméke, milyen képesség és érdeklődés szükséges hozzá.
- Érdemes elolvasni pályaleírásokat, filmeket nézni az adott témához kapcsolódóan, vagy a szakma képviselőivel beszélgetni arról, hogyan telik egy napja, mit csinál pontosan.
A pályaválasztás nem egy életre szól! Inkább egy olyan irány, ami éppen legjobban megfelel érdeklődésünknek és képességeinknek. Ám ez az irány életpályánk alakulásával még változhat.
