A nyugati társadalomban jelentősen kitolódott a szobatisztaság kezdete az elmúlt hetven évben. Szülőként könnyen elbizonytalanodunk, hogy mikor jön el a megfelelő pillanat a gyakorlás elkezdésére. Az életkor mellett több fejlődésbeli tényezőt is érdemes figyelembe vennünk, melyek segítenek eldönteni, hogy gyermekünk készen áll-e a gyakorlásra. Hogy melyek ezek a fejlődési jegyek, és hogyan könnyíthetjük meg a szobatisztulás folyamatát önmagunk és gyermekünk számára, cikkünkből kiderül!
Bár a szobatisztaság egy természetes, fejlődésünkkel együtt járó folyamatnak tűnhet, valójában egy összetett mechanizmus, melyre anatómiai, pszichológiai és viselkedéses jegyek is hatással lehetnek. Az akaratlagos ürítés bizonyos agyi területek érettségéhez kötött, melyek facilitálják vagy gátolják a folyamatot. Már egy 1962-es tanulmány is hangsúlyozza, hogy mind a gyermek pszichológiai érettsége, mind a szülő érzelmi felkészültsége szükséges a folyamat elkezdéséhez. A túl korai és a túl késői kezdés egyaránt a szobatisztulási folyamat elhúzódását, sőt, pszichológiai, fizikai és szociális problémák megjelenését is eredményezheti. A szobatisztaság folyamatában is fontos a gyermek-orientált megközelítés:
akkor érdemes elkezdeni, amikor a gyermekünk fizikai és pszichológiai téren is készen áll erre.
A szobatisztaságot a gyermekek átlagosan 3 éves korukban érik el, ám az ágytisztaság ettől jóval több időt is igénybe vehet. Ez utóbbi ugyanis hormonálisan szabályozott folyamat, így akár 6-7 éves korig is eltarthat a teljes ágytisztaság kialakulása. Ha azonban a gyermek 7 éves kora után is bepisil éjjel, érdemes szakemberhez fordulnunk.
Vihar a bili körül
A szobatisztaság képessége fontos mérföldkő a gyermek életében, ugyanakkor az odáig vezető út a szülők számára is sok kihívást rejteget. Vajon miért okoz sok nehézséget ez a folyamat? Először is a gyermekeket kezdetben arra tanítjuk, hogy pelenkába ürítsenek. A szobatisztaság fejlesztésének kezdetekor tehát először el kell felejteniük ezt a korábbi tudást, majd új ismereteket kell elsajátítaniuk az ürítéssel kapcsolatban. Továbbá, mivel a szülők korábban nem keresték az ürítést jelző intéseket – hiszen a pelenka használata mellett erre nem volt szükség –, ezért a gyermeknek még nincs megfelelően fejlett testbeszéde ahhoz, hogy összekösse az inger és az elengedés kapcsolatát. Végül pedig egy egyszerű ok a bili körüli viharokra: a kisgyermekek, különösen a fiúk, folyamatosan mozgásban vannak, és nyugodtan ülni a bilin nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaik közé.
Árulkodó fejlődési jellemzők
Az életkor nem az egyetlen kritérium a szobatisztaságnál, hiszen minden gyermek saját, egyedi fejlődési ütemmel rendelkezik.
Vannak bizonyos jellemzők, képességek, melyek megléte segítheti a szobatisztulási tréning gördülékeny és sikeres folyamatát.
- Kutatások alapján azok a gyerekek, akik már aktívan gyakorolják a szobatisztaságot a következő készségekkel rendelkeznek: megértik és követik az utasításokat, széles szókinccsel rendelkeznek, szobatisztasággal kapcsolatos szavakat használnak, valamint érdeklődnek és részt vesznek a szobatisztasággal kapcsolatos műveletekben.
- Egyéb, a szobatisztulási folyamat végéhez köthető kognitív és temperamentummal kapcsolatos képességek például: hogy a gyermek széleskörű szókinccsel rendelkezik és képes nemet mondani, képes feladatokat teljesíteni és büszke az új készségeire, valamint képes a dolgokat a helyükre tenni.
- Tanulmányok alapján a szobatisztulás sikeres befejezéséhez köthető jellemzők a következők: a gyermek figyel az ürítési ingerre és jelzi azt, bilibe ürít, érdeklődik és részt vesz a szobatisztulási folyamatban, jelzi, ha nedves a ruhája, mivel szárazon szeretne maradni, képes a ruháját le- és felvenni az ürítés érdekében.
Tehát a gyermeknek először tudatosítania kell a nyomás érzését, majd
meg kell értenie a testében zajló folyamatok között az összefüggést.
Csak ezek után tanul meg válaszolni a jelekre azzal, hogy indul a bilihez. Itt már tudnia kell, hogyan vegye le egyedül a ruháját, hogyan üljön a bilire vagy a wc-re kényelmesen, és hogyan tartsa vissza az ingert egészen idáig.
Vigyázz, kész, szobatisztaság!
Amennyiben a fent említett készségeket tapasztaljuk gyermekünknél, érdemes lehet a szobatisztaság útjára lépni, bátran kezdjük el a gyakorlást. Fontos, hogy
olyan időszakot válasszunk, amikor figyelmünket teljes mértékben tudjuk fókuszálni a gyermekünkre.
A nyári időszak különösen kedvező lehet, hiszen a jó időben pelenka nélkül is játszhat gyermekünk az udvaron. Így könnyen meg tudja figyelni, milyen folyamatok zajlanak a testében, szülőként pedig hamar tudunk válaszolni a reakciójára. Érdemes a közelben tartani egy bilit, hogy el tudjuk neki magyarázni, mi a teendő ilyenkor.
Segítsünk gyermekünknek megtanulni az összefüggést az inger és az ürítés között. Figyeljük meg a gyermekünk jelzéseit, mint például a keresztezett lábak, a pelenka szorongatása, grimaszolás, vagy elvonulás egy sarokba. Amikor ezeket a jeleket észrevesszük, szóljunk neki, hogy üljön a bilire. Így könnyebben össze tudja kapcsolni a nyomásérzést a bilivel, és idővel anélkül indul majd bilire, hogy emlékeztetnünk kellene rá.
Tanítsuk meg gyermekünknek a megfelelő testrészekhez és azok működéséhez tartozó szavakat. Kezeljük olyan természetesen az ürítéshez kapcsolódó testrészek neveit, mint ahogyan a „kéz”, vagy a „láb” szavakat alkalmazzuk. Ugyanakkor az ürítéshez köthető kifejezéseket igyekezzünk egyszerűen megfogalmazni, mint például: „csüccs a bilire”. Később egyre konkrétabb mondatokat is alkalmazhatunk: „menjünk pisilni”.
A szobatisztulási tréning megkezdésekor érdemes figyelnünk olyan apróságnak tűnő, ám praktikus dolgokra, mint a könnyedén és gyorsan levethető ruházat. Ebben az időszakban érdemes lecserélni a patentos bodykat és a laza nadrágok alá használhatunk úgynevezett leszoktató bugyikat is. Ez az új ruhadarab könnyen lelkesedést válthat ki a kisgyermekekből, ugyanakkor
legyünk körültekintőek az elnevezést illetően.
A „nagyfiús” vagy „nagylányos” kifejezés számukra még elég képlékeny, különösen, ha nem szeretnének még „nagyok” lenni. A „különleges bugyi” szófordulat viszont minden bizonnyal eléri a kellő hatást a gyermekeknél.
Mindenképpen kerüljük a negatív megnyilvánulásokat. Ne mutassunk undort a produktummal kapcsolatban, hiszen ezzel azt a benyomást kelthetjük a gyermekben, hogy valami nincs rendben a testéből távozó dolgokkal. Fontos kiemelni, hogy
a büntetésnek nincs helye a szobatisztaság gyakorlása során, hiszen az aláássa a kisgyermekek önértékelését,
ami később a szexuális identitás vagy a pozitív énkép fejlődését is ronthatja. Ha akadályba ütközünk a folyamat során, kérjünk segítséget egy szakembertől.
Szobatisztulás játékosan
A szobatisztulás rögös útján is érdemes megőrizni a humorunkat. Kisfiúk esetén élhetünk olyan szórakoztató trükkökkel, mint például rajzolás a hóba, cikk-cakk rajzolás apával vagy a nagyobb testvérrel, lebegő wc papír elsüllyesztése, mezei virágok megöntözése.
Bár a kutatások azt mutatják, hogy a lányok hamarabb érik el a szobatisztaságot, a kulcs valójában inkább a „tréner” személyében keresendő. Az anyukák ugyanis komfortosabban gyakorolják a szobatisztaságot a lányokkal, a kislányok pedig szívesebben utánozzák az anyukájukat. Mivel a gyerekek az utánzás által tudnak legkönnyebben tanulni, egy játék babával például könnyen imitálhatjuk a bili használatát, megmutathatjuk a fontos testrészeket és rávilágíthatunk akár arra is, hogy a fiúk állva pisilnek, míg a lányok ülve.
Összességében tehát fontos, hogy a gyermekünk mellett mi, szülők is készen álljunk, és aktívan részt vegyünk a szobatisztaság gyakorlásában. A pozitív visszajelzések és a következetes hozzáállás segítenek elkerülni azokat a komoly, negatív érzelmi következményeket, melyeket a mérges megnyilvánulások, vagy a szidalmazó kifejezések okozhatnak hosszútávon. S bár az óvodák által ránk helyezett nyomás – miszerint az óvodába kerülés feltétele nem csupán a szoba- de az ágytisztaság is – óriási, próbáljuk meg lazán kezelni a kérdést: egy plusz év pelenkában nem a világ vége!
Felhasznált irodalom:
Kiddoo, D. A., (2012). Toilet training children: when to start and how to train. Canadian Medical Association Journal, 185(5), 511.
Netto, B. M. J., de Paula, J. C., Ribeiro Bastos, C., Goncalves Soares, D., Toledo de Castro, N. C., do Vale Sousa, K. K., Vasconcellos do Carmo, A., Lignani de Miranda, R., de Carvalho Mrad, F. C., & de Bessa Jr., J. (2021). Personal and familial factors associated with toilet training. Official Journal of the Brazilian Society of Urulogy, 47(1), 169-177
Wyndaele, J. J., Kaerts, N., Wyndaele, M., & Vermandel, A., (2020). Development Signs in Healthy Toddlers in Different Stages of Toilet Training: Can They Help Define Readiness and Probability of Success? Global Pediatric Health, 7