(Pár)kapcsolati konfliktuskezelési kisokos

A konfliktus nem feltétlenül rossz. Ha konstruktív céllal konfrontálódunk, az annak a jele, hogy szeretnénk jobbá tenni a kapcsolatot. Nem a hibást kell keresünk, és egy vitás helyzet végén nem lehet győztest vagy vesztest kikiáltani. Inkább úgy kell tekintenünk egy kapcsolatra, mint egy rendszerre, amiben ketten vagyunk és ketten hozzuk létre azokat a dinamikákat és konfliktusokat is, amik ránk jellemzőek. Együtt vagyunk benne és együtt is kell felelősséget vállalnunk a kapcsolatért. Szakemberünk, Farkas Vera pszichológus, coach és párterapeuta jelölt írása. 

A cikkből megtudhatod, hogy

• az önismeret melyik három szintje játszik szerepet a társas kapcsolatokban

• és hat konkrét gyakorlati tippet is megosztunk veled, amelyeket konfliktushelyzetben hatékonyan alkalmazhattok!  

Kutatások szerint amikor valakivel konfliktusba kerülünk, valójában a saját belső konfliktusaink állnak a hátterében. Hajlamosak vagyunk kivetíteni a másikra azokat az érzéseinket is, amelyeket valójában nem közvetlenül vele kapcsolatban vagy miatta élünk át. Ezért is van nagy jelentősége az önismeretnek a konfliktusok kezelésében.

Egy érzelmileg felnőtt ember ugyanis képes felismerni az érzéseit és kontrollálni a saját reakcióit. 

Az önismeretünknek három fontos szintjét különböztetjük meg, melyek mind fontos szerepet játszanak kapcsolataink minőségének alakulásában: 

1. szint
Adottságok és képességek: Mekkora az akaraterőnk vagy éppen a feszültség- és kudarctűrő képességünk? Mik az érdeklődési köreink, milyen értékek fontosak számunkra? 

2. szint
Korábbi tapasztalatok, családi minták: Milyen élmények, események hatottak ránk korábban? Ezek hogyan befolyásolták a szándékainkat, cselekvéseinket? 

3. szint
Társas kapcsolatok: Milyennek látnak minket mások, és az a kép mennyire egyezik meg azzal, amilyennek mi látjuk saját magunkat? 

Ezeknek a szinteknek a fejlesztése, mélyítése állandó feladatunk.

Minél inkább tisztában vagyunk saját magunkkal és az érzéseinkkel, annál nagyobb az esély rá, hogy a társas kapcsolatainkban is pozitív tapasztalatokkal gazdagodunk.

Illusztráció: Az önismeret szintjei

Ez a folyamat hosszú és küzdelmes lehet, de létezik néhány olyan alapelv és technika, amelyeket egy vitahelyzetben alkalmazva nagyobb eséllyel fejlődhetünk együtt, egymásért, a kapcsolatunkért!

1. Megfelelő körülmények megteremtése 

Igyekezzünk megteremteni azokat a körülményeket, amik lehetővé teszik, hogy tényleg egymásra tudjunk figyelni. Ha tudjuk, hogy érzékenyebb témáról van szó, mindenképp dedikáljunk rá időt. Előnyös lehet, ha nem otthon beszélgetünk, mert az időnk nagy részét egyébként is ott töltjük. Egy olyan külsős helyszínt válasszunk, ahol mind a ketten komfortosan érezzük magunkat. Az aktuális lelkiállapotunk sem mindegy: a higgadt és pozitív hangulat a nehézségekkel való megküzdésben sokat segíthet.

2. Tiszteljük és hallgassuk meg egymást!

Tedd félre a feltételezéseket, általánosításokat, berögződéseket! Nem biztos, hogy tudod, mit gondol vagy érez a másik. Inkább kérdezz, mielőtt még arra reagálnál, ami szerinted benne van. Hagyd, hogy elmondja a saját nézőpontját, megéléseit. Ezzel könnyebben megelőzhető, hogy tovább mélyüljön a konfliktus.

Ha nehéz megtalálni az egyensúlyt, mert valaki esetleg kevésbé jut szóhoz, nyugodtan folyamodjunk egy kissé talán szokatlan eszközhöz: mérjük az időt!

Mindenki kapjon ugyanannyi percet arra, hogy megfogalmazza a gondolatait, majd ugyanúgy időmérés segítségével teremtsük meg a lehetőséget a reakció adására. Hasznos lehet jegyzetelni a gondolatainkat, amikor a másik beszél, mert nem szakíthatjuk őt félbe, amíg nekünk el nem indul az óra. Talán kicsit szigorúan hangzik és nem tűnik életszerűnek, mégis érdemes kipróbálni ezt a technikát, hiszen sokat segíthet abban, hogy keretet adjunk a konfliktusnak és higgadtabban, a lényegre törekedve és egymást tiszteletben tartva reflektáljunk a hallottakra.

3. Biztonsági szó használata

Előfordulhat, hogy a vita hevében akarva-akaratlan olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, ami a másik számára bántó lehet (itt semmiképp sem a verbális vagy fizikai bántalmazásra gondolunk!). Érdemes időben felismerni, hogy mikor érkezik el az a pont, amikor már inkább ártunk a viselkedésünkkel, ahelyett hogy a konfliktus megoldására törekednénk. Ilyen esetekben

hasznos lehet, ha van egy úgynevezett biztonsági szó, ami mind a két fél számára ugyanazt jelenti: eddig és ne tovább!

Ekkor azonnal fel kell függeszteni a konfliktust. Próbáljunk lenyugodni és gondoljuk át, mi is történt eddig. Akár vegyünk elő papírt és tollat, majd írjuk le az aktuális érzéseinket, gondolatainkat. Így nem fogjuk azt érezni, hogy belénk lett fojtva a szó, de mégsem a másikra zúdítjuk rá kontrollálatlanul ezeket a megéléseket. Később olvassuk el a jegyzeteinket és mérlegeljük, mi az, amit ebből szeretnénk a másikkal asszertív, konstruktív formában megosztani, nyugodtabb lelkiállapotban. Mindenképp egyezzünk meg arról is, mikor folytatjuk a beszélgetést, hogy ne maradjon lezáratlan a konfliktus. 

4. Kerülendő kifejezések, cselekvések listája

Gyűjtsük össze, hogy mik azok a kifejezések, mondatok, cselekvések, amikre kifejezetten érzékenyen reagálunk. Beszélgessünk róla a másikkal, hogy miért bántók ezek számunkra. Így megértheti, miért viselkedünk bizonyos helyzetekben sokkal hevesebben, mint egyébként. Tény, hogy ezekkel önismereti szinten talán nekünk lesz több dolgunk, de egy konfliktushelyzetben mégis hasznos lehet, ha odafigyel a partnerünk és nem piszkálja azokat a sebeket, amikre egyelőre még mi sem tudjuk a gyógymódot. Például ha valakire gyerekkorában nem figyeltek oda, meglehet, hogy nagyon érzékenyen reagál, amikor egy vita közben a másik a telefonjára pillant. Másoknak ez beleférhet, de neki emiatt nem. Ezt érdemes tiszteletben tartania a másiknak, így elkerülhető, hogy még több feszültség, frusztráció alakuljon ki. 

5. Fejezzük ki a szeretetünket és adjunk visszajelzést egymásnak! 

A konfliktus lezárásaképp mindig jelezzünk vissza, hogy hogyan éltük meg ezt a helyzetet és mi van bennünk aktuálisan. A vonzalom és szeretet érzése is erősödni fog köztünk, ha őszinték vagyunk egymással és megosztjuk a nehéz érzéseinket, gyengeségeinket is a másikkal. Ezekre mindig reflektáljunk és fejezzük ki a szeretetünket olyan formában, amiről tudjuk, hogy az számára befogadható – legyen az egy érintés, ölelés, bók vagy valamilyen gesztus, amiből biztosan érzi majd, hogy fontos nekünk.

6. Koncentráljunk a jövőre! 

Végül pedig vonjuk le a következtetéseket, tanulságokat és tekintsünk a jövőbe! Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: a beszélgetés eredményeképp mit fogunk másképp csinálni ezentúl? Ki mire fog odafigyelni, és milyen lépést tesz azért, hogy ne alakuljon ki újra ehhez hasonló helyzet?

Bár érzelmileg túlfűtött állapotban nem könnyű a fentiekre odafigyelni, egy kis tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy fejlesszük magunkat. Ha szükséges, írjuk le azokat a szabályokat, szempontokat, amiket fontosnak tartunk és segítenek minket konfliktushelyzetben, majd nyugodtan vegyük elő azokat élesben. Amennyiben nagyon nehéz tartani magunkat mindehhez, válasszunk ki először csupán egyetlen dolgot, amire célzottan odafigyelünk. Amikor már több alkalommal is sikerrel járunk és be tudjuk tartani azt az egy dolgot, utána próbáljunk meg lépésenként további technikákat alkalmazni mindaddig, amíg sikerül biztonságosabb, szeretetteljesebb alapokat adni a konfliktusos helyzeteknek. És a legfontosabb:

Ne feledjük, hogy mindig a kapcsolatért kell dolgoznunk és nem ellene!