„Porból lettél, porrá leszel” – hamvazószerda és nagyböjt pszichológiája

A húsvétot megelőző nagyböjti időszak általában a lemondásról, a lelassításról, a dolgok mélyebb szemléletéről szól. De hogyan változtat ezen, ha az életünk lassan egy éve megállt, ha a korlátozások árnyékában nem sok dolog maradt, amiről lemondhatnánk? Cikkünkben hamvazószerda és nagyböjt pszichológiájával foglalkozunk, választ keresve a kérdésre: hogyan lehet jól megélni azt a jelenlegi helyzetünkben.

A hamvazószerda

A hamvazószerda húsvét vasárnapjától visszaszámolva a 40. hétköznap, a nyugati kereszténységben a nagyböjt kezdete, szigorú böjti nap. A liturgiában a pap mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, miközben azt mondja:

A szertartás ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel az emberi élet végességére, a halál kikerülhetetlen tényére emlékezteti a híveket. A pszichológia tudományterületén belül is létezik olyan irányzat, mely az emberi lét alapvető kérdéseivel foglalkozik (halál, szabadság, elszigeteltség, értelemnélküliség), ezt nevezzük egzisztenciális pszichológiának. Saját életünkben megfigyelhetjük: általában nem azzal töltjük mindennapjainkat, hogy az élet nagy kérdéseire keressük a válaszokat vagy épp az elmúláson töprengünk. Ez nem is véletlen, hiszen ezek a témák gyakran szorongással, félelemmel töltenek el bennünket és ezeket a negatív érzelmeket mindannyian szeretnénk elkerülni, nem szeretünk szembesülni saját halandóságunkkal, létünk korlátaival. Szorongást okoz, hogy nem tudjuk mennyi idővel gazdálkodhatunk, ezért a központi egzisztenciális konfliktus a halál elkerülhetetlensége és az élet folytatása iránti vágy között feszül. A hamvazószerda ugyanakkor pontosan azt tűzte ki célul, hogy ezekre a negatív tényezőkre emlékeztessen bennünket, az idő múlására, saját halandóságunkra.

Erre is használhatjuk tehát az előttünk álló nagyböjti időszakot: gondoljuk át! Jó helyen vagyok az életemben? Merre tartok? Mi a célom, mit szeretnék elérni, min kellene változtatnom? Gyakran ragadunk benne helyzetekben, mert nem merünk lépni, félünk a változástól, ugyanakkor érdemes lehet végiggondolni, hogy életünk végén milyen életre szeretnénk visszatekinteni és meghozni a szükséges döntéseket, akkor is, ha elsőre ijesztőnek tűnnek. Ne féljünk cselekedni saját boldogságunk szolgálatára!

A nagyböjt

A nagyböjt, ahogy azt korábban is említettük, a húsvét vasárnapját megelőző 40 hétköznap (a vasárnapok nem számítanak böjti napnak), melyet Jézus 40 napos böjtölésére vezethetünk vissza. Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző családterapeuta, a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központ szupervizora az Lélekzet MindVlog egyik epizódjában a következőként nyilatkozott a böjt lélektani szempontjairól:

Saját önuralmunkat trenírozhatjuk azáltal, hogy átmeneti időszakra, egy meghatározott időre lemondunk olyan dolgokról, amik esetleg fontosak, vagy a hétköznapjaink részét képezik, adott esetben a húsról, valamely csemegékről vagy az alkoholról, dohányzásról. Igazából bármiről lemondhatunk, ez egy saját vállalás és azt hiszem, hogy ezáltal többet adunk magunknak, mint a lemondás keltette nehézség.”

A böjt lényege továbbá, hogy kapcsolatba kerüljünk legmélyebb valóságunkkal, hogy elcsendesedjünk és mélyebben megvizsgáljuk önmagunkat, az életünket. A böjt tehát nemcsak testünkre, de lelkünkre is hatást gyakorol, fejleszti az önkontrollt, az önismeretet, az akaraterőt, az önbizalmat, a magabiztosságot, megadja a tudatot, hogy tudunk változtatni a dolgokon. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy lemondásainkat értelmes kereteken belül szabjuk ki, mivel, ha olyan célt tűzünk ki magunk elé, amit nagyon nehéz teljesíteni előfordulhat, hogy kudarcként éljük meg a böjtöt.

Miért nehéz a böjt?

Akinek akár önként, akár külső kényszer hatására le kellett már mondania valamiről az életében, biztosan tapasztalhatta, hogy ez gyakran jár együtt kellemetlen érzésekkel, előfordulhat, hogy a vártnál is nehezebb lesz számunkra. Ez ugyanakkor teljesen normális jelenség, hiszen a lemondás és ezáltal a böjt – még a legenyhébb formája esetén is – lényege, hogy kimozdít a komfortzónánkból.
Pilinszky János egyik művében megkülönbözteti egymástól a kisembert és a kispolgárt. A kispolgár a maga zárt világában él, soha nem lép ki komfortzónájából, elzárkózik az új, a más elől, míg vele szemben

A jelenlegi helyzetben sokan azonosulhatunk a fenti idézettel, különösen a „nem ura helyzetének” részével, hiszen az elmúlt időszakban megtapasztalhattuk mennyi minden felett lehet szükséges olykor átadni az irányítást. Előfordulhat, hogy úgy érezzük már nem is maradt miről lemondanunk, hogy az elmúlt csaknem egy év túl sok áldozatot követelt tőlünk. Fontos ugyanakkor tudatosítanunk, böjt esetén is igaz az általános bölcsesség, hogy a szándék a lényeg. Legyen lemondásunk akármilyen apróság, segíthet kilépni a megszokottból és elindítani bennünket a gondolkodás és fejlődés útján.

Alapvetően ez is lehet tehát a nagyböjt lényege – egy olyan világban, mely minden oldalról azt sugallja felénk, hogy éljünk a mának, hogy csak és kizárólag a saját szükségleteink számítanak, – meghív arra, hogy álljunk meg és vizsgáljuk meg életünket, merjünk kilépni a komfortzónánkból, lemondani dolgokról, szembenézni saját töredékességünkkel, kisemberként megélni az életet.