Pozitív pszichológia, avagy a tudományág, melynek segítségével emlékezhetünk, miért is érdemes élnünk

Általában jellemző ránk emberekre, hogy mindent megkérdőjelezünk, így akár azt is, hogy miért vagyunk a világon, mely egyébként az emberiség egyik legnagyobb kérdése. Többféle elméletünk van, ki-ki a maga gyakorlata szerint keres. Egyesek tudatosan vagy tudattalanul saját képességeik kiaknázására törekszenek, mások a kapcsolataik építésében, család alapításában érzik létük értelmének kulcsát. Akadnak, akik direkt kerülve a kérdést, robotpilóta üzemmódban, fáradhatatlanul hajtják a mókuskereket, vagy értelmetlennek érzik életüket, de nem tudják, hogyan töltsék meg tartalommal azt.

Martin Seligman, amerikai pszichológus munkássága szolgálhat válaszként, potenciális bédekkerként életünk útjaihoz. A tudós elméletei, kutatásai és új, forradalmi szemléletmódja hatalmas változást hozott a kétezres évek elején a pszichológia tudományágának felfogásában és megítélésében. Tudományának központi fogalma, a pozitív pszichológia akár segítségünkre is lehet, hogyan álljunk életünkhöz, hogyan alakítsuk azt.

Tanult tehetetlenség

Korai munkásságának fókuszában a tanult tehetetlenség állt, mely jelenségre a kondicionális tanulás kutatása során kezdtek felfigyelni. E fogalom azt jelenti, hogy ha a személy próbál változtatni az adott helyzetén, azonban próbálkozásai mind sikertelenségbe fulladnak, egy idő után fel fogja adni, belefárad a felesleges, hatástalan igyekezetbe. Úgy fogja érezni, hogy nincs befolyással a környezetére, tehát nem tudja megváltoztatni azt. Ez azt fogja eredményezni, hogy már akkor sem fog erőfeszítéseket tenni az általa nem kedvelt helyzet megváltoztatására, amikor már valóban lenne rá lehetősége. Ezután a tanult tehetetlenség depresszióval való kapcsolatát kezdte vizsgálni, hogy felfedje, milyen hozadékai lehetnek e jelenségnek. Egyetemistákkal elvégzett kutatásának eredményei alátámasztották elméletét, miszerint

a tanult tehetetlenség, a tartós lét, melyben a személynek nincs ráhatása a környezetére, nem tudja megváltoztatni azt, depressziót, illetve szorongást eredményezhet.

Arra is fény derült azonban kutatásai során, hogy vica versa is él a jelenség, miszerint a tanult tehetetlenség is lehet okozat, azaz eredménye valaminek, például a depresszió, a tartós szegénység vagy a családon belüli erőszak.

A pozitív pszichológia

E felfedezések után Seligman megfordította a kérdést, és az azóta központivá vált kutatási területére, a tanult optimizmusra, vagy, ahogy ma ismerjük, a pozitív pszichológiára fókuszált, mely a tanult tehetetlenség ellenpólusaként volt hivatott teret hódítani. A tanult tehetetlenség jelenségével éles ellentétet képezve a pozitív pszichológia, illetve tanult optimizmus lényege, hogy a személy felismerje a benne rejlő lehetőségeket és erősségeket, melyek képessé teszik környezetének befolyásolására, ezáltal életének alakítására, boldogságának elérésére.

Egyik első írása 2000-ben jelent meg a pozitív pszichológiáról, melyben Csíkszentmihályi Mihállyal megfogalmazták, hogy ezen új terület mit foglal magába tulajdonképpen, továbbá kifejtették céljait, feladatait, illetve főbb vizsgálandó témáit. Eszerint a pozitív pszichológia a pozitív szubjektív élmény és pozitív egyéni vonások tudománya, mely ez előbbiekre koncentrálva igyekszik fenntartani a jóllétet, és

emlékeztetni az embereket arra, hogy miért is érdemes élni.

Célja, hogy az utóbbi évszázadban igen egyirányúvá, patológia központúvá vált pszichológia fókuszát áthelyezze az egészség, az egyéni erősségek és az önfejlesztés irányába. Az irányzat, humanisztikus gyökereihez híven, az embert autonómnak, szabad akarattal rendelkezőnek fogja fel, aki maga választja, vagy állítja fel saját céljait. Ezek elérése érdekében képes érzelmeinek megfigyelésére és tudatos szabályozására, emellett fel tudja mérni egyéni erősségeit, és fejleszteni tudja azokat céljai elérése érdekében. Fontosnak tartotta tehát, hogy ne csak a gyengeségekkel foglalkozzanak, hanem koncentráljanak az egyéni erősségekre, és azok fejlesztésére, kiteljesítésére, mellyel megerősíthetik az egyén védekezését a potenciális „támadások” ellen. 

Karaktererősségek

A pozitív pszichológia Seligman megfogalmazásában a tapasztalatok szubjektív megélése mellett – az egyén szintjén – a pozitív egyéni vonásokról szól. Ezek az élet minden területét átható, adaptív vonások, mint a munkára és a szeretetre való képesség, bátorság, interperszonális szkillek, érzékenység, kitartás, megbocsátás, kontrollképesség, optimizmus, spiritualitás vagy bölcsesség. Egy további, ehhez kapcsolódó kutatásában Seligman 2004-ben ezen egyéni erősségeket a karaktererősségeknek nevezte, és ezeket gyűjtötte össze, illetve rendszerezte közös taxonómiába. A projekt keretében olyan pozitív vonásokat, általánosan elfogadott erényeket állapítottak meg, melyek minden kultúrában, vallásban és korban pozitív minősítést kaptak. 6 ilyen nagy erényt állapítottak meg, és ez alá rendeződik a 24 karaktererősség, melyek utakat jelentenek az erények eléréséhez. Ezek mindenkiben egyéni, eltérő mértékben vannak jelen.

Ennek kiderítésére alkották meg a VIA kérdőívet,

mely a személyen belül adja meg a karaktererősségek dominanciájának a sorrendjét, nem hasonlítja egymáshoz az embereket azok tekintetében. A kérdőívet azért hozták létre, hogy segítsenek felismerni az embereknek, mik a bennük rejlő erősségek, melyeket fejleszthetnek, és úgy helyezkedjenek el a világban, hogy ezen képességeiket kiaknázhassák, abban legyenek sikeresek, amiben a leginkább tudnak.

Martin Seligman humanisztikus gyökerű irányzata a huszadik század patológia központúvá vált pszichológia tudományát friss lélegzettel élesztette újjá, mely nagy hatást tett az emberekre. Közkedvelt, ugyanakkor tudományosan megalapozott, az amerikai pszichológiai társaság által is elfogadott irányzattá nőtte ki magát. Tanai és eredményei arra ösztönöznek bennünket, hogy a jó dolgokra, az erősségeinkre és képességeinkre fókuszáljunk, hogy elérjük céljainkat, megéljük sikereinket, és ezáltal megőrizzük, illetve javítsuk a mentális egészségüket.