Egyre több helyről hallhatjuk, hogy nem csak az fontos, mi történik körülöttünk, szubjektív megélésünk, helyzettel való megküzdésünk módja ugyanúgy befolyásolhatja jóllétünket. Abban a rendkívüli helyzetben, melyben az elmúlt hetekben élünk, fontos látni, hogy vannak tényezők, amiken tudunk változtatni, és vannak olyanok, amiken nem. Az „új évezred pszichológiájaként” is emlegetett pozitív pszichológia eredményeinek és világnézetének gyakorlati alkalmazása a megküzdés (coping) folyamatának differenciáltabb megértéséhez is hozzájárul. Hogyan nézhetünk szembe pozitívan a nehézségeinkkel? Milyen előnyökre tehetünk szert? Cikkünkből kiderül.
A pozitív megküzdésnek számos különböző formáját tartjuk számon. Schwarzer és Kroll (2003) négy alapvető megküzdési módot különített el.
- Reaktív coping esetén az ember elsődleges célja az őt ért kár vagy veszteség elfogadása.
- Anticipátoros copingról beszélünk akkor, amikor a személynek van lehetősége és ideje felkészülni egy feltehetően stresszel járó eseményre. Ennek köszönhetően számításba veheti a lehetséges következményeket.
- A preventív coping a jövőben esetlegesen bekövetkező veszéllyel szembeni megküzdést jelenti, lényege a kockázatkezelés.
- A proaktív coping pedig maga a pozitív megküzdés prototípusa, ugyanis nem tartalmaz semmilyen negatív értékelést. Éppen ellenkezőleg: a személy célelérési szándékát tükrözi.
Mi is az a savoring?
A megküzdés hagyományos modelljei (pszichoanalitikus, állatpszichológiai modell, megküzdés trait modellje) leginkább a nehézségek legyőzésére fókuszálnak. Azokat a személyes képességeket hangsúlyozzák, amelyek segítségével túljuthatunk a kritikus helyzeteken. Azonban a pozitív pszichológia fókuszában ezzel szemben az optimális élmény megteremtésének képessége és a boldogság elérése áll. Tehát míg a klasszikus coping stratégiák a negatív állapotok és problémák kezelését célozzák meg, addig a savoring azokat az erőfeszítéseket és kompetenciákat jelenti, amelyek a
szubjektív jóllét növekedésére és a pozitív élményállapot létrehozására irányulnak.
Bryant (2003) nevéhez fűződik a savoring-stratégiák kidolgozása és kategorizálása.
- Megosztás másokkal: ilyenkor mondjuk el másoknak, milyen jól éreztük/érezzük/fogjuk érezni magunkat egy adott tevékenység közben
- Emlékek építése során igyekezzünk egy esemény minden szenzoros jellemzőjét (pl.: hang, íz, illat) megfigyelni és készítsünk „mentális fotókat” a jobb memorizálás érdekében.
- Ön-gratuláció esetén emlékeztessük magunkat, miért is vágytunk annyira az adott pozitív esemény bekövetkeztére, és amikor visszagondolunk rá, érezzünk büszkeséget az elért eredményekért.
- Összehasonlításkor gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor még nem birtokoltuk mindazt, ami most a rendelkezésünkre áll, és vessük össze a jelenlegi, sikeres helyzetünkkel.
- Szenzoros-perceptuális élesítés esetén igyekezzünk az adott szituáció bizonyos jellegzetességeire koncentrálni, miközben tudatosan zárjunk ki más ingereket.
- Az abszorpció értelmében a jelen pillanatra kell koncentrálni annak érdekében, hogy minél mélyebben megélhetővé váljon a pillanat.
- Viselkedéses kifejezéssel az ember környezete tudtára adhatja, hogy milyen nagyra értékeli az adott pillanatot (hangos nevetés, ugrándozás).
- Idői tudatosság alkalmazásakor emlékeztessük magunkat, milyen jó, hogy átélhetjük az adott pillanatot a jelenben, ugyanakkor mindezt az „itt és mostban” kell élvezni, mert az idő mulandó.
- Hála átélése során nézzünk mélyen magunkba és köszönjük meg, amink van, érezzük, milyen szerencsések vagyunk mindazért, ami megadatott.
- Ünneprontó gondolkodással előhívható mindaz a nehéz szituáció vagy probléma, amivel hamarosan szembe kell néznie az embernek. Számot vethetünk azokkal az eseményekkel, melyek nem alakultak olyan jól, mint ahogy azt reméltük.
A megküzdés pozitív kimenetele
A coping trait modellje szerint a megküzdés a személy tartós jellemzője, stabil személyiségvonása. A kutatók arra jutottak, hogy amikor az ember nehézséggel szembesül, a stresszor tulajdonságaitól és a kontextustól függetlenül előnyben részesíthet bizonyos reagálási módokat. Azonban amennyiben a személy olyan életeseménnyel kerül szembe, ami túlzott mértékben megrendíti, megkérdőjelezi az addigi elképzeléseit, a (biztonságos) világról alkotott képét, akkor valamilyen trauma átéléséről beszélünk. Az, hogy
egy esemény traumatikusnak mondható vagy sem, a történés személyre gyakorolt szubjektív hatásától függ.
Tedeschi és Calhoun (2004) dolgozták ki a poszttraumás fejlődés (PTG) koncepcióját, ami jelentős pozitív változás élményét jelenti, valamilyen életkrízissel való küzdelemből fakadóan. Mindez az élet számos területére hatással van. Így például meghatározza a másokhoz való viszonyulásunkat, új lehetőségek észrevételét, a személyes erőnkbe vetett hit fokozódhat, gyakori a spiritualitás felé való fordulás és az élet nagyobb fokú tisztelete.
A poszttraumás fejlődés bekövetkezését, illetve mértékét személyes, eseményspecifikus, valamint szociális faktorok egyaránt befolyásolják, mérésére az ún PTGI (Posttraumatic Growth Inventory) 21 tételes kérdőív szolgál.
Ha úgy érzed, a pozitív megküzdéshez segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.
A Mindset Pszichológia csapata a jelen helyzetre való tekintettel kidolgozta MENTÁLIS AKCIÓTERVÉT, amelynek célja, hogy megóvjuk az emberek mentális egészségét, és tanácsokkal lássunk el benneteket, ezzel is könnyebbé téve a koronavírus árnyékában töltött mindennapokat.
Felhasznált irodalom
